Fiamról most derült ki, hogy dislexiás, disgráfiás. Milyen felmentésekre számíthat? Részletek lent.

Fiam 12 éves,most hatodik osztályos.Őt örökbe fogadtuk 16 hónapos korában.Már óvodában láttuk,hogy nem érdeklődik a betűk világa és a versek iránt,nem tudott és nem is akart mondókákat tanulni sem itthon,sem az oviban.Emiatt 4 évet járt óvodába.Alsós korában egyértelmű volt számunkra,hogy baj van,nehezebben tanult,mint a többiek,az összeolvasással hónapokban volt mérhető a hátránya.Helyesen írni egyáltalán nem tud,és olvasni is csak akadozva.Tanulni még mindig együtt tanulunk,szöveget,verset,mindent úgy tanítok neki,vele,mint,mikor még ovis volt.Jeleztük az alsós tanító néni felé,hogy gond van,de ő azt mondta,vannak nála rosszabb tanulók is az osztályban,nem kell mindjárt a legrosszabbat feltételezni.Nem tudtuk,hogy az iskola beleegyezése nélkül is kezdeményezheti a szülő a gyermek ez irányú kivizsgálását.Szeptember végén a mostani osztályfőnökével beszélgettem erről a problémáról,ő megértőnek bizonyult,elküldte nevelési tanácsadóba a gyereket,ahol alaposan kivizsgálták,és dislexia,disgráfia gyanújával tovább kell mennünk a megyei rehabilitációs bizottsághoz.Ők adhatják ki a hivatalos diagnózist,ami alapján majd könnyítéseket kap,de ez még hónapokat vesz igénybe.Nem tudom,mennyiben lesz másabb,mikből kap és milyen jellegű felmentéseket.Az IQ.-ja egyébként 101-es,tehát ez nem marad el a kortársaiéhoz képest.Azt mondták a nevelésiben,hogy ha nem lennének részképességi zavarai,kitűnő tanuló lehetne minimális energia és idő befektetéssel.De vannak,így eléri ugyan a 3-as,esetenként a 3,5-ös átlagot,de úgy,hogy szinte egész délután tanulunk.Sajnálom szegényt,mert elmegy a gyerekkora,ugyanakkor bűntudatot érzek,hogy miért nem voltam határozottabb alsó osztályos korában,és miért nem álltam ki az igazam mellett.Nem lennének ilyen fokú kudarc élményei.

Bocs,ha hosszú voltam.Bármilyen jellegű tanácsot,esetleg tapasztalatot szívesen fogadok.