A "repkedés" tipikus autisztikus jel? 2 és fél éves kislányom gyakran "repked" ha tetszik neki valami, aggódom. Ezenkívül nagyon nehezen kommunikál másokkal, főleg a korabeliekkel.

Autisztikus tünetegyüttesről lehet csak beszélni. Az,hogy egy -vagy esetleg több szokás,viselkedési foram is jellemző egy gyerekre ezek közül,az teljesen normális.Ez egy összetett állapot,olyan dolgokból áll össze amik egyesével nem kórosak,viszont ha szinte mind jelen van,akkor már igen.

Amúgy lehet érezni a gyereken,ha valami nincs rendben vele,ha más mint a többiek. nekem is repkedett a gyerekem,mégsem gondoltam soha egy pillanatra sem,hogy autisztikus lenne.Ha neked aggályaid vannak,vidd el a vadaskerthez,hátha megnézik,de általában 4-5 éves kor alatt nem is lehet diagnosztizálni az autizmust,csak találgatni.

2,5 évesen a gyerekek nagy része nem erős a kommunikációban,közös játékra,tevékenységekre akorabeliekkel pedig nagy átlagban 3 év körül lesz igényük,de van akinek később. A szociális életet is tanulni kell,nagyon csodálkozok mikor valaki azt várja el 1-1,5-2 éves gyerekétől,hogy minden gond nélkül elkezdje élvezni a közösséget,másokkal játszon stb . Ez később alakul ki,még a te kicsidnek sem kell feltétlenül érdeklődést mutatnia más gyerekek felé.

Veled hogyan viselkedik? Hallgat a nevére,válaszol ha kérdezed? szemkontaktust tart,beszél már? Vannak kényszeres rituáléi,amikre érzékeny ha kimarad?

Azért nehéz egy ilyen kicsi gyereknél megállapitani,hogy valami gond van,mert egyszerüen olyan fiatal,hogy teljesen normális még például ha nem beszél,vagy adackorszak közepén szelektiv a hallása, vagy vannak olyan heppjei,bogarai amik butaságnak tünnek nekünk,de a gyerekek számára fontosak .

Elég gyakori tünet, de önmagában egy ilyen kicsi lánynál semmit nem jelent. Mint ahogy az sem, hogy kortársakkal nem kommunikál.

A 14.20.-as válaszoló már összefoglalta a lényeget.

Tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottságnál, korai fejlesztőben, vagy nevelési tanácsadóban is érdeklődhetsz, ha nagyon aggódsz.(A nev. tan. elvileg csak 3 éves kortól fogad gyereket.)

Ez most vicc, ugye???

Hány millió felnőtt ember van a Földön, aki "repked" ha örül? Csak az én környezetemben van vagy 10, mindegyik értelmes felnőtt tanult családos ember ...

Igazából itthon nem annyira tapasztaltunk semmit, csak az oviból jöttek a jelzések sorra...

Tehát szeret magában játszani, nem kezdeményez gyerekekkel (felnőttekkel viszont gátlástalanul kedves, közvetlen), ha egy gyerek közeledik hozzá, nem nagyon érti, mit akar tőle. Emiatt sokszor agresszív: pl. ellöki magától a gyerekeket. Egyébként is sokszor értelmetlenül agresszív, bántja a csoporttársait, vagy olyanokat művel, hogy váratlanul az ölükbe ül, piszkálja őket. Szemkontaktust nem nagyon tart: tehát időnként a szemünkbe néz, de csak másodpercekre, egyébként összevissza néz. Ezek a szociális problémák.

Ezen kívül még van egy csomó kényszeres dolog, tehát pl. a repkedés, azon kívül vállrángatás, grimaszolás, most újabban mindent sz*rrá rág (már elnézést, de tényleg így van, egy felvétel után dobjuk ki a pulcsikat, a sapkáját naponta mosom, mert csurog a nyál a kötőjéből). Néhány rituáléhoz nagyon ragaszkodik, tehát pontosan ugyanúgy kell elmondanom egy-egy utasítást (ugyanott állva, ugyanolyan hangsúllyal, ugyanabban a tempóban). Kb. 10 féle ételt eszik, ha valami nem ízlik, kiköpi, rosszabb esetben kiöklendezi. Most így hirtelen ennyi jutott eszembe...

Egyébként borzasztóan okos, 129 az IQ-ja, 5 évesen olvas, már írni is kezd (nem tanítottuk), a rajza viszont egy két éves gyerekének felel meg. Ő jól kommunikál (átlagon felül), tehát inkább asperger szindróma, de még nagyjából a diagnosztizálási folyamat közepén járunk. (Eddig 2 pszichológus és egy pszichiáter mondta a szemembe, hogy egész biztosan autisztikus, de le még senki nem írta, nagyon-nagyon hosszú folyamat lesz).

Hát ennyi, így hirtelenjében... de mondom, azért nehéz a dolog, mert én magamtól rá nem jöttem volna, ha az oviban nem mondogatják. A repkedéssel meg "elhajtottak". Az, hogy az óvónők összeírták a szociális problémákat, sokat segített abban, hogy komolyan vegyenek minket. (Mert az aspergernek két ismérve van: a kényszeres tünetek és a szociális problémák, az autizmus esetében pedig még ezekhez hozzájön a kommunikációs zavar is, de az nálunk nincs egyáltalán).

Ha szeretnél többet tudni, szívesen segítek privátban is, ezt most azért írtam publikusan, hátha másnak is segít.