Nem tudom mitévő legyek, hogy kezeljem ezt a sok sírást?

Szia! Átérzem a problémád, nekem a 6 éves fiam működik hasonlóan. Ha pl. vacsora előtt szólok neki (nyilván nem üvöltve, hanem teljesen szépen kérve), hogy mosson kezet, sírva fakad, és elkezdi magyarázni, hogy ő éppen oda indult. Nagyon bosszantó, és elkeseírtő, hogy egyszerűen nem tudom, miért van ez, és hogyan szóljak, hogy ne legyen így.

Úgy sejtem, hogy ez valami teljesítési kényszer lehet, hogy nem szereti, ha ő valamit rosszul csinál… de az a furcsa, hogy nem vagyunk vele túl szigorúak, próbálom magunkat kívülről figyelni, nem arról van szó, hogy folyton tiltjuk vagy utasítgatjuk.

Egyébként meg igen értelmes, és mindent meg lehet beszélni vele, kivéve ezeket a szitukat, mert ilyenkor mindenfélét kitalál, pl. ha megkérdezi, ehet-e csokit, és azt mondom, most ne egyen, mert mindjárt vacsora van, sírva fakad, és elkezdi magyarázni, hogy „de nem azért fakadtam sírva, mert nem ehetek, mert nem is akartam csokit enni”.

Így leírva viccesen hangzik, de meglehetősen idegpróbáló ez.

10-19 17:49-kor író vagyok megint. Az utolsóként író kérdésére reagálok.

Nem tudom, van-e összefüggés, de az én fiam mindig sírós volt, csecsemőként órákat is sétálgattunk vele fel-le éjjelente. Érdekes az is, hogy igen hamar megtanult beszélni, nagyon verbális típus, gyönyörűen, választékosan fejezi ki magát, és csak mondja, mondja, mondja…

A sírással kapcsolatban még az az érdekes, hogy a fizikai fájdalmakat sokkal jobban tűri, mint az általam ismert gyerekek általában (oltári nagy zakózások, oltás stb. sosem készteti nyafogásra), lelkileg érzékeny nagyon.