Lányom 8 éves elmúlt és első osztályos. Az iskola második hónapjától rendszeresen naponta bekakilt. Aztán két hét mentes napok akkor rendben volt! Utánna újra kezdődött! Már otthon is gyakori a probléma. Szakemberen kívűl hogyan segítsek neki?

Alternatívák egészen pontosan kifejtenétek mire is gondoltok pontosan? Mi az pontosan amit tenni kellene??

Az utolsó véleményre csak annyit, hogy egy normális felfogású szülő mindenképpen figyelmezteti a gyerekét hiszen ez alapvető!!!! Nonszensz aszt gondolni, hogy nem lett elégszer figyelmeztetve és beszélgetve vele!! Ha figyelmesen végigolvassátok az eddigi leírtakat abban megírtam bármilyen figyelmeztetést kap e miatt néha direkt is csinálja néha viszont teljesen akaratlanul! Megértem az utolsó véleményt de nem hagyhatom figyelmen kívűl azt,hogy mindenképpen valamiféle jelzése a gyereknek valamit szeretne közölni és szeretné,hogy rájöjjek őt mi bántja!! Valóban féltékeny RÁM ezt már észrevettem ha egy másik gyereket vagy mást szeretgetek abban a pillanatban kitör rajta a féltékenység!! Én viszont azt mondom mint anya és mint ezzel foglalkozó ember mert a problémát külső szemmel is próbálom megfejteni a probléma sokkal összetettebb mint csak egy ok lenne a háttérben! Az,hogy ez tiltakozás figyelemfelkeltés valami miatt,ami mögött lelki okok vagy okozatok állnak az számomra egyértelmű!! Meg kell fejteni a kiváltó okot és lehet, nincs kizárva az sem,hogy nem is olyan nagy dolog miatt csinálja de az sincs MÉG KIZÁRVA,hogy valami súlyosabb lelki folyamat indúlt el nála amit ha ennyiben hagynék további súlyos mentális fejlődési problémát von maga után! Kell és nagy szükség van a szakember diagnózisára,hogy ki tudjunk zárni komoly dolgokat kiváltó okokat az én és a család megnyugvása érdekében valamint és elsősorban a gyerek érdekében!!!! Én azt gondolom bármilyen változás áll be egy család életében akár válás, akár bármi más a változásokban át kell segíteni a gyereket és el kell vele fogattatni a változással járó élet helyzetet ez azért egy anya feladata hogy segítsen ha egyedül ez már nem megy mindenképpen kell a segítség!! Ha érezném azt hogy megy segítség nélkül is és megfejtettem volna a baj okát nem kéne a szakember!!!! de köszönöm hogy te aki utoljára írt nekem eltérő véleményen vagy és rávilágítassz arra hogy ne ijedjek meg mert nem biztos hogy olyan nagy a baj. A gyerek keveset van az apjával és hiányzik neki mert az a kis idő amíg hajlandó vele lenni az azért megmarad a gyerekben és igényelné többször is de nem kapja meg és lázadhat az apja figyelméért!! ha ki lenne elégítve a gyerek ilyen szempontból valószínű hogy nem lázadna!!! Ő egy kislány és a lányok igényelnék az apjuk társaságát főleg ha jelen volt az életükben és akár válás miatt elveszítik őt felfokozódhat a ragaszkodás!!! Talán így tudnám nektek felvázolni az apukája iránti ragaszkodó viselkedést!!!

Jelenleg történtek válltozások mert a nyár folyamán nem történik baj vagyis nem kakil be!!! de augusztus 16.án nyíregyházára megyünk egy nagyon jó kineziológus doktornőhöz már beszélgettem vele sokat és bizony elmondta nagyon sok olyan esettel találkozik mint a miénk!! a gyerekek problémái mögött sokszor olyan okok állnak amit így a szülő a hétköznapokban meg sem gondolna hogy ez lehet a baj forrása! Most nyaral a gyerek az apukájánál és remélem nem lessznek nagy bajok az iskola kezdésénél. Viszont a baj generálója sajnos az anyám aki folyamatosan gyötri az életem és nagyon kéne már különmenni tőle ha esetleg lenne valami segítő információtok hova is fordúlhatnék egyedül nevelő szülőként azt nagyon megköszönném!!! A kislányommal semmi problémám nincsen ha kettesben vagyunk és csak az én nevelési elveimnek kell megfelelnie, és már látom nagy szüksége lenne a gyereknek a nyugalomra és csak ünnepekkor látni a nagyszülőket ez lenne az egészséges!!! Én már azért sejtem hogy a mi problémánkat a nagyszülőkkel való együttélés és az iskola valamint az apuka hozzáálása és sokszor az ezek miatt bennem kialakuló stressz feszültség és rossz kedély állapot is nagyon befolyásolja a gyerek problémáit! neki a legrosszabb és én ezt már régrn észrevettem és többször figyelmeztettem már a családot hogy mik miatt vannak ám a problémák és ne piszkáljanak a gyerek jelenlétében, egyszerűen hiába annyira el vannak telve önmagukkal hogy képtelenek felfogni mennyire rossz az amit ők igen is jónak gondolnak!! amíg nem megyünk el onnan addig sajnos nem tud a gyerek helyrejönni. Csak ideig óráig de nem églegesen! Jó lenne ha egy pszichológus is elolvasná a kommentemet és talán lenne valami véleménye ami segítene néhány jó tanács amiből kiindúlhatnék és ami talán kitút lehet ebből az ördögi körből!!