Lányom 8 éves elmúlt és első osztályos. Az iskola második hónapjától rendszeresen naponta bekakilt. Aztán két hét mentes napok akkor rendben volt! Utánna újra kezdődött! Már otthon is gyakori a probléma. Szakemberen kívűl hogyan segítsek neki?

Ffi

Végig olvastam a válaszokat ám úgy tűnik 1 dologra senki sem figyelt fel. Te mint anya mióta neveled egyedül a lányod? Hány éves volt mikor elváltatok, az exférjed egyből újra nősült? Ott lett gyerek?

Bár legfeljebb amatőr pszichológus vagyok, a problémát én a család felől közelíteném meg. Vajon az apja mennyi figyelmet fordít rá? Ragaszkodik e lányához? Neked lett e új párod? Ha igen milyen a gyerek viszonya vele? Ha nem van e férfi modell a környezetében?

A gyerekben egy hatalmas tiltakozás van a kialakult helyzettel szemben, nem akar 8 éves lenni hanem kicsi amikor a család egyben volt. Minden képen be kell vonni az apát a terápiába, és valóban pszichológus kell.

Ha van már párod akkor Őt is. Nem írod 1 szem gyerek avagy van testvére? Mekkora(ák), az Ő hatásuk is befolyásolhatja a gyerek lelkét. Ha szellemileg ép, s miért ne lenne az akkor csak és kizárólag a lelkében keresendő a probléma...

Ffi

Azt hiszem Te fejtetted meg a gyerek problémáját....nevezetesen, hogy NAGYON ragaszkodik az apjához...ez arra utal, hogy nem feltétlenül fogadja, ha egyáltalán elfogadja a jelenlegi párodat. Ez a lázadás a részéről, csak azt nem látja be, hogy nincs vissza út a korábbi helyzetbe (mama-papa-Ő = család)

Korábbiaknál nincs jobb ötletem, tán a szeretetét kellene egy rászoruló kis állat felé irányítani. Erre minden képen 1 kiskutya a legalkalmasabb (terápiás célból, ha lehet meg kellene próbálni). A ragaszkodási körét kellene egy rászorulóval bővíteni...

S az édesapjával beszélni, beszélni....Ő is sérült lehet...

Apropó, Ő hagyott el avagy Te léptél ki a házasságból? Mert ha Te esetleg büntetni is akar ezzel a "magatartással".....

Miért írod mindig azt, hogy te egyedül neveled a lányodat, te próbálod csak megoldani a gondját. Közben meg azt is írtad, hogy neked van új párkapcsolatod!????

A párod nem törődik a lányoddal? Ő hogy veszi ezt a dolgot?

Ha veled van, akkor azért mégiscsak neki kellene a pótapukájának lenni, nem?

Én is osztom a 13.21-es válaszoló véleményét.Itt nem pusztán "lelki okok"lehetnek a háttérben,inkább azok csak súllyosbitják a kislány mentális problémáit, ami nagy valószínüséggel már létezett elötte is.Bocsi,hogy ilyet írok de ez nem kizárható,sőt..

Nekem két gyerekem van,én is elváltam,egyedül nevelem őket,az apjukkal nem is találkoznak mivel nem látogatja a gyerekeket(ami nem baj)és semmi problémám nincs velük.Talán a fiú egy kicsit erőszakossabb lett az első időkben,megakarta mutatni,hogy ő a "hím"de különösebb gondom nem merült fel.Na de azért ez a hosszú idő óta tartó "bekakilás"azért enyhe túlzás,főleg 8 éves korban egy kislánynál.Csak egyet én sem igazán értek,őt nem zavarja az,hogy a széklete a bugyijában "lötyög"??Egy párhónapos kisbaba is ordít ha bekakil,mert zavarja,csípi,marja.Egy ekkora gyerek meg tudomást sem vesz erről?Szegénykém én rettenetesen sajnálom,de itt nagy valószínüséggel sokkal nagyobb a baj,mint egy apai ragaszkodás,netán egy új apuka nem tetszése.Ezek a tünetek már jóval messzemennek egy lelki szorongásos állapoton.

Igyekeztem alaposan olvasni, a hsz-okat is, de azért mégis este van, ha valamit félreértettem, előre is bocs.

Ami az én gondolataimban nagyon megmaradt, az az, hogy "nem zavarja, sőt". Ffi-vel egyetértek annyiban, hogy kislányod (talán) vissza szeretne térni egy előző fejlettségi szakaszba (csecsemőkor), amikor Anyu cserélte a pellust, gond nem volt egy szál sem, a család is együtt élt. Sokszor, ha egy kisgyermek lelki gondokkal küzd, ösztönösen visszalép egyet-kettőt oda, ahol még biztonságban érezte magát (ha már járt, visszatér a mászáshoz, stb.) - ezért sem zavarja, ha tele a bugyi. Sőt. Anya akkor különösen odafigyel rá, nyugtatgatja, simogatja, tisztába teszi, puszit ad, stb. Furán hangozhat, de ezzel kvázi megerősíti a gyereket ebben a szokásában - hiszen a helytelen viselkedést jutalmazza az anyuka. Bekakilás = teljes figyelem. Miért is hagyná abba? Mi volna (ez csak egy gyors és kósza ötlet) ha pl. most, hogy úgyis otthon van a gyerek, ha megérzed a szagot, egyszerűen nem vennéd tudomásul? Nem szentelnél neki figyelmet, hagynád, mintha mi sem történt volna. Akkor pl. mit lép a gyerek? Meddig megy el? Meddig viseli el? Szóval ilyesmi. Tehát akkor dicsérnéd-ölelnéd-puszilgatnád, amikor elmegy a vécére. Hm? Mit szólsz?

A nem-támogató családtól való távolodás pedig mindenképpen üdvözlendő ötletnek tűnik. Erre a lépésre pedig a nyári szünet kiválóan alkalmas időszak.

A Waldorf-ról... hm. Érdekes, sokan hiszik, a Waldorf valami csodapirula, amit ha bevesz a kölök, minden gondja megoldódik. Pedig nem. Nem való mindenkinek. Ha egy "átlagon felüli", jó képességekkel rendelkező gyerekről van szó, akinek nagyon "szűk" a szokásos iskola, annak szárnyakat ad, ott kibontakoztatja a képességeit. Ám vannak olyanok is, akiknek kifejezetten teher egy ösztönző, kreativitásra buzdító közeg. Ha pedig ezt egy - alkalmanként - laza gyeplővel is megfejelik, kész a káosz. Ha pl. egy gyermek valódi mentális problémákkal küzd, égető szüksége lenne egy "uncsi" közösségre, ahol nincs teljesítménykényszer (csoporttársak nem feltétlenül mini-Einsteinek), létezik egy jól körülhatárolt (és ezért biztonságos) szabályrendszer és elvárás, a pedagógus nem feltétlenül haver, hanem egy szerető felnőtt, akire számítani lehet, ha bajba kerül a kicsi. A klasszikus (nem poroszos!) fegyelmezési rendszer akár biztonságos mankó is lehet neki. Az pedig már tényleg egy más kérdés, hogy a Waldorf-nak egyelőre nincs "kifutása" - tudomásom szerint. Hozza az iskolából az ottani mentalitást a gyerek - de hova vigye tovább? Mert hogy középiskolája, egyeteme/főiskolája nincs, ugye. De mindegy is, most nem ez a lényeg.

Apukáról... hagyd a fenébe. 4 évet végigküzdöttél, tuti nem vagy hülye, biztos vagyok benne, hogy mindent megtettél - legyen elég ennyi. Csak viszi az amúgy is értékes energiádat a széllel szembe pisilés (bocs). Fordítsd másra az erőd/időd/gondolataid. Nem a te feladatod egy sérült felnőtt mentális gondjait (is) megoldani, főleg, ha a lányodnak van rád igazán szüksége. Nyugodj meg és lépj tovább.

Vond be a feladatokba a mostani párod. Mert tényleg kell a férfi. Töltsetek el sok, "minőségi" időt együtt, hármasban. Ha húzódozik, "gombold újra" a dolgokat. Nem élhetsz úgy le egy életet, hogy a pasid a pasid, de - mivel gyereked is van - neked kell a lányodnak az apa is, az meg - nincs. Ha ő nem, lesz más (bocs, de nem vagyok híve a mellébeszélésnek).

Anyáddal nem tudsz mit csinálni :) Menj tőle távolabb. Ennyi. :)

Emellett persze, jöhetnek a dokik is. Bár szerintem, egyszerűen ez a tortúra is sok esetben a figyelmet jelenti (jelent-heti) a kislányodnak. Ezt már véletlenül sem tudnám innen, látatlanban, a neten keresztül megmondani.

Igen, tényleg sok problémád van. Nem vitás. Amitől tudsz, minél hamarabb szabadulj meg.

Sok szerencsét kívánok!

Nem tudom írták e , de a kakilás feltételes reflex, tehát, tanítható, mint az ominózus kutya, aki csengőszóra csorgatta a nyálát.

Be kell tanítani, hogy felkelés után első dolog legyen a vécére elmenetel és ennyi.

Vagy pedig leragadt egy fejlettségi szinten, amit Freud anális akárminek nevez, vagyis élvezetet jelent neki ez.

Akkor viszont komoly baj, pszichiáter kell hozzá.