Mit tegyek hogy megváltozon a kisfiam agressziv viselkedése, hamár ugyérzem hogy nem birom tovább és megfeszulők az idegtől?

nem tudom miért nem érted, le lett írva:

nem a gyerekkel van baj, hanem a családdal. a gyerek így reagál rá. keresd csak fel a pszichológust, ő is ezt fogja mondani.

Szia. Végig olvastam az egészet és elég sok érdekeset olvastam. Nálunk nem volt ilyen durva a helyzet, de azért voltak gondok a testvérek között. Az első amit a helyedben tennék hogy a ps2-t el raknám. Nincs szüksége rá.

Amikor a kicsi megszületett nálunk a nagy nem szeretett óvodába menni mert tudta hogy a kicsi otthon lehet az anyával. Ezáltal a kicsi többet kap az anya szeretetéből. Persze ez biztos nem így van, de ő így érezheti.

Valamilyen módon tiltakozik a megváltozott helyzet ellen.

A dobálózással próbálja le vezetni a dühét.

Ha látja rajtad hogy ideges vagy elér valamit, mert úgy gondolja hogy legalább akkor csak rá figyelsz. Olyankor hagynám hogy lehiggadjon és utána meg beszélném vele a dolgot. Teljesen felesleges ha kiabálsz vele. Saját tapasztalatból mondom.

A második amit tennék hogy minden nap legalább egy órát csak vele foglalkoznék amit biztos nehéz megoldani két gyerekkel, de próbáld meg talán a kicsi eljátszik addig.

A közös játék is sokat segíthet, vagy mese olvasás.

Ha anyukád tud segíteni néha vigye el a kicsit hogy ti kettesben lehessetek. Sajnos nálunk is ritkán fordul ma már elő hogy kettesben megyünk valahová, de azok a napok a fiam számára csodálatosak.

Jön a jó idő, ki tudtok menni focizni homokozni amit biztos élvezne. Egy fiúnak viszont hiányoznak a férfias dolgok amiket csak az apukájával csinálhat. Beszélj erről a férjeddel, tudom milyen amikor sokat dolgozik, de azt is tudom milyen mikor a gyerek vágyik az apja társaságára.

Ha nappal nem is tudsz vele játszani, akkor legalább lefekvéskor ülj az ágy mellé és beszélgess vele, hagyd hogy ő mondja el mi az ami bántja a kis lelkét.Sok sikert és kitartást.

Én pontosan tudom miről beszélsz, nálunk is ez volt csak kicsit lájtosab verzióban. Akinek nincs ilyen tapasztalata fogalma sincs milyen nehéz nyugodtnak maradni. Az ember próbál egy szeretetteljes légkört teremteni, de a mindennapi robot és problémák felmorzsolják az embert és bekerül egy spirálba. A legutóbbi két értelmes hozzászólóval értek egyet.

Nálunk a megoldást az jelentette amikor kiszakadt a fiam a megszokott környezetéből, nyaralt a nagyszülőknél, akik csak vele foglalkoztak. Illetve mióta mindig szakítunk időt hogy vagy én vagy a férjem kizárólag vele töltsünk időt tesó nélkül.

Írtad h édesanyádra nagyon nem tudsz számítani és anyósod? Illetve mindenképpen a férjeddel kell leülni és kitalálni tervet mert ez komoly dolog.