Felhivott telefonon a fiam (13) osztalyfonoke hogy ne vigyen a gyerek tobbet szolot az iskolaba mert megkivanjak azok a gyerekek akik nem engedhetik meg maguknak, . Azt sem tudtam mit valaszoljak, szerintetek?

Amíg a világ világ lesz, a gyerek mindig a másikét kívánja. A Légy jó mindhalálig!-ban megeszik a társak Nyilas Misi pakkjából még a cipőkenőcsöt: Kicsit büdös! Ale jó! Jó bendőbe jó!

Mi is mindig cseréltünk, kunyiztunk a másikéból egy-egy falatot. Persze otthon elbeszélget az ember: ne kérkedj, ne ócsárold a másét! Ha kérnek adj belőle! Ne kuncsorogd el a másét! A vendéglőben sem kérsz a másik vendég tányérjáról. Ezt is meg lehet tanulni.Sokat számít, milyen szemléletet visz otthonról a gyerek.S az életben sem azonos feltételekkel találjuk magunkat szembe.Alkalmazkodni kell tudni keményen a helyzethez.

Nálunk munkahelyen van ugyanez, pedig az már nem kisiskola.

Mások visznek 4-5 párizsis vagy felvágottas zsemlét, én meg viszek egy joghurtot, egy almát és egy korpás kiflit.

Nem fogjátok elhinni, de megszólnak, hogy bezzeg nekem minden nap telik gyümölcsre meg finom joghurtokra. Biztosan többet keresek, mint ők.

1. Ugyanabból a fizetésből élek, mint ők.

2. Ráadásul albérletben.

3. Nem cigizek, nem bulizok minden héten, talán ezért is több marad igényes kajákra.

4. 5 párizsis zsemle és az én kajám mennyisége között azért van különbség. Én azt mondom, inkább keveset, de jobbat eszem.

És ezért kell beszólni? Elképesztő, hogy az iskolákban is ez van.

Hát ez szép, mondhatom!

Leírom az én sztorimat:

Gyerekkoromban (30 vagyok) elég jól ment a bolt a szüleimnek, viszont cserébe alig voltak velünk, így nem is csomagoltak soha kaját, csak pénzt adtak, hogy vegyünk a büfében valamit.

Persze, emiatt nagyon menő voltam, de egy idő után rohadtul untam a büfés kaját és állandóan csorgott a nyálam az egyik osztálytársnőm kolbászos kenyerére, akit egyedül nevelt az anyukája és nagyon szegények voltak.

Mindig mesélte, hogy miket játszanak és olyan szépen becsomagolta neki a kenyeret a szalvétába, annyira irigykedtem rá! Pedig nekem dobozos kólát és csokit, gumicukrot, raktak a szüleim a táskámba, az egész osztály azt leste, hogy mikor bontom fel végre őket :)

Aztán egyszer cseréltünk a Zsuzsival, én vettem neki egy melegszendvicset a büfében és ő odaadta a kolbászos szendvicsét, hát én olyan boldog voltam, hogy csak na! :)))

Na, akkor ennyi erővel házi szendvicset sem vihetne be magával a gyerek, mert van pár olyan, akinek a szülei nem csomagolnak és hiányzik nekik a házi koszt???? :)

Nem értek egyet a tanárnővel. És akkor jövő héttől kapod a telefont, hogy téliszalámit ne tegyetek a zsömlébe. Jajjj, anyuka kesudiót ne hozzon, az 300 ft/ zacskó. Azután meg majd hóhóhóó, parizernél drágábbat ne tessenek venni. Na, álljon már meg a menet!

Én sem akarnék összeveszni a túlbuzgó tanerővel, de ez egy baromság, hogy a te gyereked ne vigyen szőlőt...

Előző vagyok:

Hencsi:

Én is egy ilyen szegénygyerek vagyok aki fényesre pucolt almás, a legmosolygósabbat vitte és szerény szendvicset de szépen csomagolva szívet-lelket beletéve. És bizony én is elcseréltem anno BÜFÉBEN VETT (mert az a menő!!!) csirkemájas-zsíros (!!!) :DDD kenyérre!!! :DDDDDDDD

Rendben, ne vigyen a gyerek szőlőt, de akkor zárják be a sulibüfét is, vagy legyen úgy, mint anyukámék idejében, hogy van büfé, de csak kiflit meg iskolatejet árulnak. Mert ha a te gyereked nem vihet szőlőt, akkor a másik se vegyen csokit meg kólát meg hasonlókat a büfében...

Enyhén túlbuzog a tisztelt osztályfőnök, vagy ha ez a legégetőbb probléma az osztályban, akkor őszintén irigykedem.

Régen, a kommunista rendszerben csak egyféle füzetet lehetett kapni, nem volt sokféle márkájú toll, ceruza, nem volt ennyiféle táska, tolltartó. Így szinte mindenkinek egyforma volt. Ma már ez másként van, de akkor ebben is lehetne korlátokat szabni, hogy milyen cuccai lehetnek a gyereknek, mert esetleg nem mindegyiknek telik márkás tollra vagy táskára... De akkor hozzuk vissza az egyenruhát is, nem? Mert hogy néz már ki, hogy az egyik gyerek Nike cipőt hord, a másik meg olcsó kínait...

Nagyon sajnálom, ha egy gyereknek nem jut megfelelő ételre, gyümölcsre, de azt gondolom, ritka kivételektől eltekintve nem azért nem szőlőt eszik a gyerek tízóraira, mert nem tudják megfizetni, hanem mert nem a zöldségesnél áll meg elkölteni a zsebpénzét suliba menet, hanem gumicukrot vesz a sarki boltban vagy az iskolai büfében.