Mit kéne bevessek 4 éves lányomnál?
Fiatalon /17 évesen/ szültem kislányomat! Lakhatási problémáim miatt anyaotthonban éltünk másfél évet.
Viszont ott a gondozók többször tettek megjegyzéseket, hogy 18 éves korom ellenére gyermeknevelésből dobogón állok.
Én minden este mesét olvastam, minden nap játszótérre vittem, mindig kértem nem parancsoltam, mindig nevettünk, és következetes voltam vele. Mindez annak ellenére, hogy senkim nem volt rajta kívül, aki felvilágosított volna mivel is jár a gyermeknevelés.
Mostanában minden más lett. Kb 4 hónapja érzékelem a változásokat, melyek a következők: sokat kiabálok vele /néha lelkiismeret-furdalásom van, mert érzem nem volt igazam/ persze bocsánatot kérek, és belátom, eljár a kezem /apró dolgokért is, pedig ellenzem, és azelőtt is csak egyszer kapott a kezére, mikor a konnektorba dugta a ceruzát/ Tanácsot szeretnék kérni, nem tudom mi a baj, dackorszakban van, és nehezen kezelem!!! Szerintetek betudható ez annak, hogy lelkileg megviselt engem az első két év??? néha úgyérzem magam, mintha "idegbeteggé" kezdenék válni :S !!!!????
válasza: válasza:Szedj vitamint.
Illetve gondold végig, miért változhatott meg a viselkedésed és keress fel egy pszichológust. Bár magaddal lehetsz őszinte, őt hibáztatod az "első két évért" vagy miért haragszol a lányodra? És jusson eszedbe, gyerek nemi kapcsolatból születik. Nem ő kért, hogy élj nemi kapcsolatot 17 évesen, ess teherbe, tartsd meg, szüld meg és próbálj meg gondoskodni róla. Ő az aki a legkevésbé tehet a helyzetről.
Kedves válaszolók, kifejteném bővebben a félreértések elkerülése végett!!!
Édesanyám utált, mert nem kívánt gyermek voltam. 14 éves korom óta "utcagyerekként" éltem /hol itt-hol ott/.
Mikor 16 évesen állapotos lettem tudtam mérlegelni a helyzetet, és átfontolva az orvosi beavatkozás mellett döntöttem, persze nem volt könnyű.
Igen ám, de mivel fiatalkorú voltam anyám beleegyezése kellet. Ő ezt nem támogatta. Sőt majd segít stb...
Mivel én már egy ideje nem laktam nála nem tudhattam, hogy műtéti beavatkozása miatt nem lehet gyermeke. Szerintem mondanom sem kell, hogy mit művelt velem.
Világra hoztam kislányomat és mindent megpróbált elkövetni azért, hogy ő nevelje, de mindezt úgy, mintha én nem is léteznék...
Lehet ezek a dolgok is közre játszanak a viselkedésemben, nem tudom, az biztos, hogy soha senkivel nem tudtam megosztani ilyen jellegű problémákat, és gyermekem felé sem mutattam, ha bántott valami.
Nagyon szeretem, és nagyon örülök annak, hogy világra jött, és ő a mindenem! Nem hibáztatom semmiért nem erről van szó, és szerintem leszámítva az utóbbi 3-4 honapot, én is jó szülőnek láttam magam.
De néha úgy viselkedek vele, ahogyan velem viselkedett anyám, és ez nagyon nem jó.
válasza:A gyerek dackorszakat eli, de ebben az esetben a "gond" szerintem is veled van. Tisztellek, es sajnallak is, mert kegyetlen nehez egy gyereket ketten is felnevelni, tamogato csaladdi hatterrel, nemhogy teljesen egyedul.
Beszelj a hazi orvosoddal, lehet enyhe depressziod van.
válasza:Sajnos most jön ki az amit te átéltél. Te tudat alatt anyukádat veszed példának a gyereknevelésnél. Ez sajnálatos.
Anyukám mesélte, hogy őt a nagymamám csípkedte, hogy ne ölelgesse. Édesanyám sem viseli jól a testi kontaktust.
Szerintem veszélj az anyaotthonban dolgozókkal, esetleg keress egy "pótnagymamát", aki segít szülővé válni!
Még egy jó módszer. Bármi hirtelen harag gerjed benned, számolj magadban tízig. Ősi de profi módszer!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!