Mivel húzott fel legjobban a gyermeked amiért el is paskoltad?

el nem paskoltam,de közel álltam hozzá tegnap.engem kaja közben idegesít fel annyira,hogy majd felrobbanok.tegnap csak ráüvöltöttem.nem kiabáltam,üvöltöttem.nyitotta a száját,berakom a kaját,kiköpi,keni szét. nyitja, berakom, köpi,keni szét.

Amikor azt kapta fel, hogy a kisöccse nyakát szorongatja. Egy idő után tényleg komolyan féltem tőle, hogy megfojtja, bár nem ilyen szándékkal szorongatta, ő ennek nem érezte a súlyát én meg hiába mondtam, hogy baj is lehet belőle (akkor volt 3 éves, a kicsi meg 1)és nagyon elvertem dühömben. Megbántam nagyon, de azóta sem jutott eszébe ilyen ostobaság. Úgyhogy összeségében érdemes volt.

Konnektor... be vannak dugva, de nem nyúlhat hozzájuk, nehogy máshol belenyúljon, ahol nincsenek bedugva. Általában elég, ha nagyon határozottan mondom, hogy "nem!" de volt, hogy kapott már egy pici pacsit a kezére, hogy ne fájjon, de essen rosszul. A kajálás nálunk is kiborító néha, azért talán egyszer kapott, de nála nincs értelme, mert még rosszabb kedve lesz, és még annyira se eszik. A pelenkás kis fenekére kap sűrűn. Játékból birkózás közben. Tudom, hogy nem jó, de nem bírom ki :D pontosan tudja, hogy játék és sikítva röhög.

Kimotorozott a villamos elé amikor én rohantam és üvöltöttem utána a húgát tolva a babakocsiban. Nagyon elvertem a fenekét és azóta nem ült motoron az utcán csak játszótéren. Nem vagyok rá büszke, és 90%-ban a saját gőzöm kieresztése volt, de akkor valahogy beleillett a képbe ez a büntetés.

Az enyém pont ma kapott egy jelképes frászt. Elmentünk kismotorral a vonathoz, apa ott hagyta az autót a parkolóban, hogy vigyem haza. Minden klassz, remekül szórakozunk. Odaérünk, még megnéztük a vonatot ahogy a kisfiam akarta, utána szólok hogy beszállás az autóba. Erre elveti magát, fetreng a betonon, üvölt, rúgkapál. Türelem, diplomácia, nagy nehezen berakom a kocsiba. Persze nem engedi bekötni magát az autósülésbe. Üvölt, csapkod, kifeszíti magát. Ok. Becsukom a kocsiajtót, majd ha megnyugszol beülünk az ülésbe és indulunk. 1 perc sem telik el, látszólag kutya baja. Kinyitom az ajtót, üljünk be szépen az ülésbe. Pöccre őrjöngés elölről. Ajtó megint becsuk, szólj ha lenyugodtál. Kb egy perc múlva azt látom, hogy kaján vigyorral a fején éppen atomjaira szedi a kocsi belsejét. Letép gombokat, nekiesik a rádiónak, tekeri a visszapillantó tükröt. Eldurrant az agyam. Bemásztam az autóba, megfogtam a ruhájánál és beraktam az autósülésbe. Persze üvöltés, rúgkapálás, kifeszíti magát. Kapott egy jelképes frászt és amíg ezzel a "sérelmével" volt elfoglalva erővel bekötöttem az ülésbe és végre elindultunk. Persze végig őrjöngte az utat, itthon folytatta, de az már nem volt gond, itt nyugodtan verdesheti magát a földhöz. Már sokszor eljátszotta ezt a "csak azért sem ülök az autósülésbe" játszmát, most megelégeltem. Egyrészt életveszélyes, másrészt nem fogok tízezreket fizetni bírságra, csak azért mert egy kétéves óhajt dirigálni. Huhh, még mindig nagyon pipa vagyok miatta. Megértem ha fáradt, éhes, nyűgös, de bizonyos dolgokban MUSZÁJ szót fogadni. Másrészt nem értem, hogy ha x órán keresztül végig vele foglalkozok, igyekszem a kedvére tenni, figyelembe veszem a kívánságait, akkor miért nem lehet egy ilyen pofonegyszerű dologban szót fogadni. Amikor mindig, de tényleg mindig abban a nyomorult autósülésben utazik. Persze tudom én, hogy erről szól a határok feszegetése. Remélem most tudja hol van az elég!

Két évesen odavitte a széket az erkélyre és felmászott, hogy jobban lásson. Az ötödiken lakunk. Eléggé kiborultam, szerencsére akkor értem oda, amikor felállt. El is sírtam magam ijedtemben. Azóta az erkélyajtó felső részén be van verve egy elhajlított 100as szög, azt is el kell fordítani hogy kijussunk.

azal hogy hiába mondom neki.tiszteletlen velem .süket füleket találok.s hiztizik.akor egy nagy pohár hideg viz .aztán csend van.

Nekem nincs gyerekem 12 f vagyok :D De ahogy az előző kommenteket elolvastam háát... nem semmi a gyerek nevelés xD