Jártatok már nevelési tanácsadóban?

[link]

töltsd le ezt a könyvet, olvasd el, hátha megússzátok a nevelési tanácsadásra járást. Szerintem nagyon jó.

üdv

Igen!

Most is járunk,hetente. A gyerek szereti,talán még haszna is lesz.

Nálatok mi a baj?

Igen, nagyon sok haszna volt, 2,5 évig járt delacato-ra ugyanott, és ingyen.

Kolléganőm más miatt hordja lányát erre aterápiára, maszek helyre, súlyos tízezreket fizet érte

Az én fiam papíron hiperaktív, valóságban jó tanuló, sima iskolába járó negyedikes.

Aki múlt héten magatrtásból is piros pontot hozott.

De a terápia nélkül, nem biztos, hogy itt tartnánk.

Gyakorlaton voltam pár hónapig egy nevelési tanácsadóban (tanárnak tanultam). Azt látom, hogy függ a tanácsadó személyétől is. Könnyen lehet, hogy nagyon jó emberhez kerültök, mert sok lelkes és hozzáértő emberrel találkoztam. Azt sajnos el kell ismerni, hogy van pár (valóban ez egy kis része az ott dolgozóknak), akikkel nem tudsz semmire sem jutni. Fásult, kedvtelen, meg a napi gondjai miatt sincs abban az állapotban, hogy segíteni tudjon.

Arra vigyázz, ha mentek (amit ajánlani tudok, vagyis azt, hogy menjetek), hogy semmilyen módon ne engedd, hogy a gyereked elvegyék a családból. Van ugyanis pár olyan, ahol arra mennek rá, hogy a te beleegyezéseddel valami bentlakásos helyre vigyék a gyereket. Van olyan, amikor ez tényleg indokolt, de szerintem sok esetben felesleges volt, vagy kifejezetten rossz döntésnek bizonyult.

Természetesen nem tudom, hogy milyen problémával és hova mentek. Bármilyen döntést is hozol, mindig mérlegelj: amivel sokadik átgondolás után sem tudsz megbarátkozni, azt ne tedd meg.

22:53-as bejegyzéshez írom le:

- a nevelési tanácsadóban ahogy írtam, többségében normális embereket láttam. Van egy kevés, akikkel nagyon elégedetlen vagyok, de a "nagyon"-t nem tudom kellőképpen érzékeltetni.

Általában problémát okoz valakinek a bukástól való megmentése, mert a tanácsadóban nem a bukástól való megmentést érzik feladatnak. Értem, hogy nektek az lett volna a fontos, de "megmenteni a bukástól" egy diákot, eleve pedagógus szemmel nézve is problémás. Szerintem ezért hagyott alább a lelkesedés a segítőkben és ez hatott a gyerekre is, akinek elment a kedve.

Pedagógusként azt mondom, hogy a bukás elkerülésére nem jó a nevelési tanácsadó. Arra jobb egy magántanár, persze itt is vannak feltételek, amelyek, ha nem teljesülnek, akkor nem érdemes elkezdeni. Gondolok arra, hogy a gyerek legyen együttműködő, legyen valamennyire szorgalmas, csak a problémás tárggyal foglalkozzanak, nem szabad feltartani a tanárt.

A legegyszerűbb út viszont nem ez. Ez egy munkás és drága út. A legkeményebb, legszigorúbb, legzordabb kollégáim is megenyhülnek az ajándékokra, a személyes ismeretségre. Én nem vagyok ilyen, de sokszor egyszerűbb összeismerkedni az iskolai tanárral, jó viszonyban lenni, apró ajándékokat adni. Engem nagyon zavar az, hogy ez így van, de látom, hogy mennyire jól működik ez az út.