Hogyan lehet leszoktatni egy 5 évest (fiú) a verekedésről, ronda beszédről, köpködésről?

Egészen más a helyzet, hogy kiderült, nem a saját gyerekedről van szó. Amit a hisztijéről írtál, meg hogy nem meritek sehova sem vinni: sokan vannak így (én is így voltam rokon gyerekekkel), hogy azokat a nevelési elveket próbálják követni a gyereknél, amit a szülő mellett megszokott. A te esetedben nem lehet mást tenni, mint igen is megnevelni arra, hogy otthon úgy viselkedik, ahogy a szülei engedik, de amikor nálatok van, akkor hozzátok kell alkalmazkodnia, az itteni szabályok nem azonosak az otthoniakkal. És ha bemószerol az anyjánál, akkor mi van? Felnőtt emberek vagytok, beszéljétek meg értelmesen, hogy azért, mert valamit eltűr az anyja, még nem kötelező, hogy te is eltűrd. A gyerek dacos lesz egy darabig, de nagyon tanulékonyak, hamar belejönnek, hogy mit lehet és mit nem (azt azért érzik, hogy mégis csak te vagy a felnőtt). A lényeg, hogy ne agresszióval, kiabálással és ne tiltások sokaságával próbálkozz, hanem együttműködésre próbáld rávenni. Ez az igazi kihívás!

Hogy gondolkodik egy gyerek: a szüleim = a világ. Ahogy a szüleim viselkednek velem, amit megengednek nekem, azt nyilván a világ is. Ám amint kikerül a védett burokból, rá kell jönnie, hogy sokfélék vagyunk sokféle igénnyel. Nyilván számára a szülői féltő, gondoskodó, jelen esetben megengedő viselkedés a szimpatikus, ezért nehéz ráébreszteni, hogy mások is vannak a világon.

Veressel! Durvan hangzik, de mostmar ez van. Kisebb kora ota folyamatosan jol kellett volna neveleni.

Nem olvastam el az elozmenyeket, ne haragudj, ha Te jol neveled.

De ne ugy kepzeld el, hogy veresre vered, hanem pl. a kezere csapsz vagy ilyesmi.

S.

Akkor már magad is megtapasztaltad kérdező, hogy működik az, amit tanácsoltam. Nálatok is bepróbálkozott, hogy meddig mehet el, és ha szép szóval elmagyarázod, mit lehet és mit nem, közben pedig következetes maradsz, akkor megszokja. A gyerek (is) játszmázik, a felnőttektől függ, hogy belemennek-e a játékaiban, hogy hagyják-e a fejükre nőni.

Nálunk a párom rosszallóan néz rám, ha a bátyja gyerekei rászólok. Nem nagyon szoktam, de amikor látom, hogy indul a hiszti valami értelmetlen dologért, akkor most már próbálom nyugodt hangon elejét venni.

Egyszer régen, amikor nekünk még nem volt gyerekünk, a bátyám fiát, aki kb szintén 5 év körül lehetett akkor, elvittük magunkkal egy nagybevásárlásra. A gyerek a játék osztályra szeretett volna menni, mi viszont nem. A gyerek a földre vetette magát, hisztizett. A párommal (most már a férjem), csak néztünk, hogy most meg mi van. Mondtuk neki, ha jól esik, akkor csinálja, mi megyünk tovább. Néhány lépés után rohant utánuk. Amikor a pénztárakhoz értünk, megint valami hiszti roham készült nála (már nem tudom, hogy miért). A férjem mondta neki, hogy: akkor most megint a földre vágod magad????? A gyerek durcásan mondta, hogy: nem.

Bocsi, ez nem kimondottan tanács, de valahogy a kérdésed láttán kikivánkozott belőlem ez a történet.

Most egy két éves fiam van, akinek a hiszijeit teljesen jól tudom "uralni". Utcán pl soha nem fordult elő, hogy a földre dobta volna magát. Mindig meg tudtam beszélni vele a dolgokat, csak a szemkontaktus a lényeg, mert amig nem nézünk egymás szemébe, addig nem hall a fiam. Van, hogy meg kell fognom a kis fejecskéjét, és úgy kapom csak el a tekintetét. Ezek az esetek akkor fordulnak elő, amikor nagyon fáradt, esetleg éhes.

13:36 vagyok.

Csak lemaradt:

Most vettem észre, hogy nem is kimondottan a hiszti a kérdés.

A köpködés nálunk is előfordul. Csak játékból csinálja, próbálgatja, hogy mire képes. Viszont amikor kérem, hogy hagyja abba, mert pl a TV-t kezdi köpködni, és csakazért is csinálja, a szájára szoktam csapni. Persze azért kb kétszer megkérem szépen, hogy ne tegye, elmagyarázom, hogy ez nem jó dolog, nem tesz jót a TV-nek, stb, és fel is szoktam hivni a figyelmét, hogy a szájára fogok csapni. Van, amikor megért, van, amikor sajna rá kell csapni. A ronda beszéd még nálunk nem jellemző, bár amikor a mamával sokat vagyunk együtt a basszus szó ráragad a fiamra. Ha abszolút nem foglalkozunk vele, akkor elfelejti használni ezt a szót.

A Te esetedben nem tudom, hogy a verekedés kire irányul. Más gyerekekre, vagy rátok? Szerencsére még ez sem jellemző nálunk, hiszen nincs kitől eltanulja ezeket a viselkedéseket. Bár gyakran járunk közösségbe, ott nem fordul elő ilyesmi. Néha engem szokott hasba rúgni a fiam, amikor a pelusozón öltöztetem. Olyankor megkérem, hogy ezt ne tegye, mert fáj. Aztán jön az, hogy a comborda csapok, ha nem hagyod abba. A combra csapás után persze rögtön abba hagyja.

Ha más gyereket ütne meg, akkor csak rá szólnék, és megfognám a kezét. Ha még egyszer megpróbálná megütni, akkor elkülöniteném, ha máshogy nem, elindulnék haza, esetleg másik játszótérre.

Bár nem tudom, hogy ezek mennyire használhatóak egy 5 éves gyerek esetében, pláne, ha már hozzá szokott ezekhez a rossz szokásokhoz.

"Ha megkérdezem, hogy ezt miért tetted, akkor meg azt válaszolja, hogy nem szeret. És akkor elkezdődik a miértek sorozata."

- a szeretet és a figyelem kicsikarása

Azt már jó korán megtanuljuk, hogy nem szeretve lenni nagyon rossz. Ugyanakkor arra vágyunk, hogy mindenki szeressen minket, nagyon és kizárólag...

Az unokaöcséd azzal próbál megzsarolni, hogy azt mondja "nem szeretlek", mert ezzel azt reméli, hogy elindítja benned azt a kényszert, hogy te igen is tegyél meg mindent azért, hogy szeressen - figyelj rá, játssz vele, lesd minden óhaját, engedj meg neki mindent, hogy elnyerhesd a szeretetét. Mit tehetsz? Mondd neki pl. ilyenkor, hogy te szereted őt. Nem kell cifrázni, hogy te így is szereted, meg hogy nem érdekel téged, hogy ő szeret-e. Úgyis tudja, hogy nagyon is érdekel, szeret-e vagy sem. Akkor adsz neki jó válaszokat, ha nem tudja folytatni utána ezt a fajta beszélgetést, ha látod rajta, hogy kizökken a játszmájából, elakad, ELGONDOLKODIK.

13:36, 13:53 vagyok

Én is éppen azt tenném, mint az előttem szóló. A belém rúgásra én is azt válaszolnám, hogy: én azért is szeretlek.