ADHD-s gyerek szüleitől rokonaitól kérdezném! Hogyan viselitek a gyerek/ek/ folyamatos nyüzsgését és figyelmetlenségeit?

Hú, néha nagyon ki tudok lenni. Èn is és a gyerek is tõbbek közt adhd-sek is vagyunk.

Ami segìt, az a rengeteg kint töltött idő, ha nem várom el, hogy nyugton ès csöndben legyen (ha tùlstimulàlja vele az idegrendszerm, akkor inkább én megyek ki) és a képernyőidő, főleg játèk. Ahogy pörög az agyunk, az tudja vele felvenni a tempót.

Megint egy téveszme.

Az adhd-s gyerekkel az a legkevesebb, hogy nyüzsög. Sőt, még csak nem is biztos, hogy nyüzsög. Innen jönnek a tévhitek, hogy vidd el sportolni, az megoldja, meg nincs is semmi baja, csak foglalkozni kéne vele stb, stb.

Ha egy gyerek a szó hagyományos értelmében hiperaktív, az nem baj, egy gyereknek az a dolga.

A probléma onnan kezdődik, hogy nem tudja a figyelmét koncentrálni, illetve az őt ért ingerek szűrés nélkül érik az idegrendszerét, emiatt a gyerek hamar kiborul. Gond van a szabálykövetéssel, az önkontrollal.

Ezek már kicsi korban is előjönnek, a figyelemkoncentráció meg majd az iskolában lesz gond, de ott sem ez a fő probléma. Hát, maximum nem lesz kitűnő tanuló, nem tragédia.

Inkább az a gond, hogy nem követi a szabályokat, és nem tud együttműködni a többiekkel, illetve zavarja a sok inger, ami őt éri. A fiamnak rendszeres dührohamai vannak, és olyankor kezelhetetlen.

Igaz, most már 14 éves, szóval kicsit jobb a helyzet, de még most is sokszor bekattan neki valami, és olyankor nem tudok vele mit csinálni.

Hogy viselem? Rosszul, nagyon rosszul. Kiabálok, az csak olaj a tűzre, nem segít. Aztán meg szégyenlem magam, hogy rossz anya vagyok.

Nagyon rugalmatlan. Pl. nem tudunk vele menni nyaralni, mert ő nem alszik idegen helyen. Nem bírja a meleget, a tömeget, kicsi korában nagyon sok programból kimaradtunk emiatt. Ha meg mégis muszáj volt mennem vele, pl. bevásárolni, akkor ott is folyton ment a balhé, persze mindenki tette a megjegyzéseket, hogy milyen neveletlen stb.

A tanuláshoz nincs jó tipp. Ha a gyerek nem akar, hát nem fog tanulni. Mi most is küzdünk ezzel, egyszerűen nem hajlandó odaülni. Értem én, hogy nem sikerélmény neki a tanulás, de egyáltalán nem érdekli, nem alakult ki a feladattudat még mindig. Aztán ezt is hallgatom mindenkitől, hogy el kéne neki magyarázni, hogy miért fontos a tanulás. Ja, oké, akkor elmondom neki, aztán holnaptól kitűnő tanuló lesz.

Sok türelem, jó tanárok (kb. a lehetetlen kategória), és a szülő részéről is több rugalmasság. Nekem ez nehéz, hiszen én mindig maximalista voltam magammal, és végig kitűnő tanuló voltam. Ehhez képest a gyerekemnek a kettes is bőven elég, azért nehezen teszem magam túl ezen. Pedig szerintem jobb lenne, mert hiába is pörgök ezen, tanulni nem fog, csak jól összeveszünk.

Az iskola nem érdekli, bulizni jár oda, emiatt folyton kapja a beírásokat. De én még voltaképpen örülök, mert nem volt még igazgatóija, és nem akarják eltanácsolni, pedig az adhd-s csoportban miket olvastam a Facebookon! Ő nem verekszik és nem szemtelen a tanárokkal, csak éppen zavarja a tanítást. Szándékosan, mert nem akar tanulni, hancúrozni akar a társaival, és ők is vevők erre. Ezt is el kéne neki magyarázni, tudom.

Ah, majd felnőnek, és a saját gyerekeiktől visszakapják. (Bár én mindig szabálykövető, szorgalmas gyerek voltam, nem tudom miért kaptam ezt, de ez van.)

A lányom is adhd-s, ő 16 éves, mostanra már kialakította a megküzdési stratégiáit. 135-ös IQ-ja van állítólag, ahhoz képest 4,5 egy gyengébb gimiben. Bár nem tanul semmit, szóval ahhoz képest jó. Alsóban őt is meg akarták buktatni. De beérett, csak ki kellett várni. Tudom, sovány vigasz, de majd lesz jobb is, ha nagyobb lesz a gyerek.

Pszichiáter azt mondta, hogy nulla tévé, számítógép és kütyü. De a mai világban ezt egyszerűen nem tudod megtenni, hát számítógépen kapják a házi feladatot a suliban.

Szerintem kb. 7-8 éves korig használnak a fejlesztések, amiket kapnak, utána már nem nagyon tudnak ezzel mit kezdeni. Nekünk az óvodában nagyon sokat segített.