Miért akadnak ki a szülők, ha a kamasz gyerekük nem avatja be őket a magánéletükbe, ha ők is tabuként kezelnek bizonyos témákat?

Akkor jó egy szülő-gyerek kapcsolat, ha mindkét fél megbeszélhet őszintén mindent egymással. Nem szabad tabuként kezelni a szexet sem és a nemi szerveket is mindig meg kell nevezni, a gyerekek szavaival. De a gyereknek is bíznia kell a szüleiben.

Mert szerintük a gyertek magánélete az rájuk tartozik..íén már megszoktam, hogy erről soha nem beszélünk, és nem is szeretném..Persze ha lenne valami, pl le akarok feküdni valakivel elmondanám, de úgyse tudná megakadályozni..

az egész ott kezdődik, hogy már kicsi korban sem figyelnek a gyerekre. a kisgyereket sokminden megfogja, amit egy felnőtt nem is ért, hogy mi abban az érdekes. a kisgyerek beszélne róla, a felnőtt meg nem érti, mit kell ezen beszélni, vagy mi ez az egész hülyeség, és vagy nem tud mit kezdeni a gyerek közléseivel, hümmög rá valamit, közben az esze egész máshol jár, vagy pedig lehurrogja a gyereket, rosszabb esetben, hogy ugyan, ne zaklass ilyen hülyeségekkel. aztán a gyerek szépen megszokja, hogy minek elmondani bármit anyának vagy apának, mikor nem érti, nem érdekli. erre még rátesz egy lapáttal az, amikor a szülő fáradt már este, és pont nem arra kíváncsi, hogy a kisgyermeke milyen sületlenségekkel traktálná őt éppen. szóval sztem valahol itt kezdődik. meg ott, ha sír a gyerek, kis korban, akkor nem vigasztalják meg, mondván, elkényeztetik, vagy teszem azt, éjjel felébred, akkor nem mennek oda hozzá, megnézni, mi baja van, hanem hagyják sírni, majd csak abbahagyja alapon. általában abba is hagyja, csak éppen azért, mert megtanítják neki, hogy a szüleire ugyan ne számítson ha baja van. ezek a hozzáállások a szülő észéről meg szépen megmaradnak, ahogy növekszik a gyerek. elvárják, hogy a gyerek meghallgassa őket, tisztelje őket, szót fogadjon, csak épp az alapot nem adják meg hozzá, amiért a gyereknek eszébe jutna, hogy szót fogadjon, meghallgassa őket. a gyerekek nem hülyék, akkor fogják tisztelni és figyelembe venni a szüleiket, ha őket is tisztelik és figyelembe veszik. és amikor eljön a kamaszkor, akkor ez százszorosan visszaköszön. a szülők meg lesnek, hogy "dehát én mindig mindent megadtam neki, milyen hálátlan ez a kölök stb stb". ja, igen....

Ismerős érzés, a szüleim eléggé modern felfogásúak, de pl én se mondanám el, ha járok valakivel, vagy netán lefeküdnék vele... szerintem ez azért van, mert nincs meg az a közvetlen viszony a szülő-gyerek között, erre vannak a barátok, báár, nem árt, ha idősebbhez is fordulsz, mert jobban átlátják, hogy mi a teendő. És a másik ok, pl a szex eléggé intim téma, én sem osztanám meg senkivel olyan nyíltan...