Problémát okoznák azzal a fiamnak, ha a saját szeme láttára porszívóznám fel a legoit?

Eszembe nem jutna a méregdrága legot kidobni, de elrakni elraknám simán, pl pincébe, hogy egy időre parkoltatjuk, ha nem tud rá vigyázni és a helyére tenni játék után.

Ezt már többször megtettem más játékokkal, és általában elpakol.

Előtte mindenképp figyelmeztet a következményekre..tehat ne csak azt mond 5x, hogy pakold el a legokat a földről, utoljára szólok, stb, hanem mond is meg, hogy ha nem teszi, akkor felporszivozod.

De egyébként pszichológusok azt javasolják, ne büntetés céljából csináljunk ilyet, hanem "védelmi okból". Tehát Pl ha dobálja a játékát, vagy verekszik a tesójaval, akkor vedd el a játékot, kulonitsd el a testvertol, de ne azzal, hogy : most mar elég legyen, ha nem tudsz normálisan játszani, elveszem!!! Takarodj a szobába, nem fogtok itt nekem verekedni!!!! Hanem mond azt (és nem is kell mérgesen), hogy ezt a játékot egy időre elteszed, mert félsz, hogy osszetorik, ha így dobálja, félsz, hogy még dob és megsebesített valakit.... Most el kell választanod öt a testvertol, mert látod, hogy bántják egymást....

Szoval a te kérdésedre szabva, én nem porszívóznam fel, inkább beszélgetnék vele:

- értsd meg az érzéseit és add tudtára, fejezd ki őket helyette: figyelj csak Dani, tudom, hogy nem szeretsz rendet rakni a szobádban... Egyenesen utálod... Felesleges körnek tartod, mikor nemsokára úgyis készülsz velük újra játszani... Nagyon idegesítő lehet, amikor újra és újra rád szólok, hogy pakolj.... el

- vazold fel a problemadat:.... A gond csak az, hogy így folyton ralepunk a jatekaidra a földön, bakesetveszekyes, eleshetunk, elcsuszhatunk, ráadásul így a legok is tönkremennek, ha ralépünk..

- írjatok javaslatokat, keressetek együtt megoldást a problémára, feljegyezve a bizarr javaslatokat is (Pl várjuk meg, míg az ufók elpakoljak), aztán együtt atertekelhetitek, mely megoldás lenne elfogadható mindkettőtöknek (Pl napi 1x, minden este elpakol a szőnyegrol, vacsora előtt). Ha elakad benne, szerintem azt is dumaljatok meg, mi a baj... Nincs kedve, segítség kell, stb... Lehet kezdetben pakolhatok együtt, motivál közben, hogy szuper, már több mint a felet elpakolta, látszik hogy igyekszik, stb...

Ha nem tartja be, akkor viszont mond meg, hogy sajnos egy időre el kell pakolni a legoit, mert balesetveszelyes, hogy a földön vannak, és mert lehetetlen így felporszivozni a szobában. Ne porszívózd fel, csak rakd el valahová, ahol nem találja meg. Ha tonkreteszed a legot a porszívóval, felesleges indulatokat szül, o is azt tanulja meg, hogy bosszú gyanánt így sebezhet meg másokat.

Nevetséges, hogy nem nyúlhatsz a játékaihoz, mert az az övé, és nem tudsz fel porszívózni, mert nem rakja el őket.

Mert ha hozzányúlsz, mi lesz? Sír? Na és? Ha ő nem rakja el, akkor neked kell, azért ne az állomás fütyüljön már a vonatnak. Elképesztő, hogy inkább hetente se porszívózol, mert a gyerek irányít. Ez a fő baj, nem a legó. Az csak egy tünete annak, hogy eléggé a fejedre van nőve a gyerek.

A felporszívózás helyett inkább következetesen el kellene neki magyarázni, hogy így nem lehet kitakarítani a szobáját, a koszos dzőnyeg és padló miatt viszont megbetegedhettek, stb.

Ultimátumot adj neki, többszöri figyelmeztetéssel:

"kisfiam, pakold el a legóidat, mert ki kell takarítani. Ha nem takarítod el őket, mire jövök, akkor elpakolom én, és elveszem."

És tartsd is be. Ha nem csinálja meg, rámold el az összeset, ha sír,sír, nem baj, a lehetősége megvolt, ez már a következmény. Aztán vedd el tőle a legót pár napra.

Mikor visszaadod, mondd meg neki, hogy "visszakapod, de ha nem rakod el, mikor szólok, megint elveszem."

Egy idő után így már csak megtanulja.

Nem javasolnám ezt a módszert.

Én valami mást találnék ki, ami nem okozhat akkora traumát, mint a játékainak elvesztése.

Szerintem nem lenne hasznos. Ha rettegès miatt engedelmeskedik az nem nevelès.

Ha nagyon nem pakol, akkor együtt pakoljatok. Csinàljatok belőle versenyt. Be szoktam kapcsolni zenet, ès a szàm vège előtt kèsz kell lennünk (csapatban) , hogy nyerjünk.

Jó, hát 3-4 évesen még nem lehet ez automatikus elvárás és együtt érdemes rendet rakni, többször újra és újra megmutatni, hogy megtanulja, meg ösztönözni kell dicsérettel, akár némi jutalommal... Míg mondjuk 10 évesen már nem teljesítmény, hanem alap, és a saját szobáját neki kellene nagyjából és rendben tisztán tartani magától, belső igény miatt (pl. mert elmondjuk, hogy a tisztaság fél egészség :) és belátja), de ha nem csinálja meg, akkor annak legyen következménye. Mondjuk nincs addig net. De persze nem kell tőle tökéletes rendet vagy porcicátlanságot várni, csak ne legyen anya se "úgyis" házicseléd, hanem tanulja meg, hogy a családban mindenkinek vannak feladatai.

De ez pont olyan, mint hogy a totyogót megtapsoljuk, ha sikerül végre a kanállal a szájába találnia, de felnőttként már nincs érte tűzijáték, ha nem eszed le magadat. Szóval nagyon nem mindegy, hány éves a gyerek.

Nem mindegy, hány éves a gyerek. Most arra az esetre gondolok, ha legalább 5. Valószínűleg neki is probléma, hogy el akarja pakolni a legót, de nem sikerül, mert mindig nagy a kísértés, hogy mást csináljon. Ez egy olyan probléma, ami sokunk életét végigkíséri, és fontos lenne eszközöket adni a gyerek kezébe, amivel kezelheti a problémát.

Mindenképp szabj határidőt. "Ma este 8-kor takarítok, addigra pakolj el." Ez azt jelenti, hogy neked is tervezni, alkalmazkodni kell, de ez az együttélés normális menete.

Másrészt vegyél neki egy konyhai időzítőt. Mikor megkéred, hogy pakolja el, és azt mondja, "jó, majd később", kérdezd meg mennyi idő múlva és húzza fel az időzítőt.

Szerintem nem baj, ha porszívóval szeded fel a legókat, csak előre mondd meg, és legyen még lehetősége elpakolni.

@NorbI:

Nem kiveszem a porzsákot előtte, hanem kiürítem. Ne aggódj, nem megy tönkre a porszívó... Te nem szoktad?