Autista gyereket/kamaszt nevelők! Ezek a dolgok utalhatnak valamilyen szintű autizmusra?
Leírnék pár helyzetet, aminek egy része kiskamasz és kamaszkoromban esett meg, más része a mai napig jellemző rám. Nincs okom bebeszélni magamnak a dolgot, pusztán az gondolkodtatott el, hogy olvasok autista gyereket nevelő szülőktől olyan eseteket, amik kísértetiesen egyeznek azzal, amit én produkáltam gyerekként.
Egy pár szitu jut eszembe:
- Mikor valami nem úgy volt, ahogy elterveztem, nagyon kiborultam.
- Egyszer, felsősként elfelejtettem úszófelszerelést vinni uszodába, kitaláltam, hogy márpedig nem ülök ott potyára, hazaindultam. Csak épp a tanár sem tudott róla, meg faluról vittek minket a városi uszodába. Nagy botrány lett belőle.
- Ha nem is csattanok fel, de ingerültséget érzek, ha valamiben megzavarnak. Utálom, ha siettetnek.
- Tanórákon nem tudtam sokáig figyelni, hoztam a figyelemzavar tüneteit. (Akkoriban még nem figyeltek így a gyerekekre, én csak bambulós gyerek voltam, aki direkt nem figyel oda - a tanár szerint.) De ha valami érdekelt, azzal bármeddig le tudtam magam foglalni.
- Így felnőttként néha magamtól nem jut eszembe udvariasságból kommunikálni, nyitni mások felé, megkérdezni, hogy vannak. Úgy érzem, mintha a szociális viselkedést másoktól tanultam volna el tudatosan, hogy kb. mit várnak tőlem, mit kell az adott helyzetben csinálni, de sokszor, ha spontán helyzet van, elmaradnak ezek.
- Ha valamit el kell intézni, előre felkészülök, milyen helyzet jöhet, a váratlan szituációkban úgy érzem, nem jól teljesítek, máshogy tettem volna, ha előre tudok róla. Ezért jobb szeretek írásban/online intézkedni, amit lehet.
Nem.
Egyrészt nem kell minden mögött diagnózist keresni.
Másrészt semmi olyat nem írtál le, ami egy kicsit is fura lenne.
Igen, ezek beleférnek, de ugye látni kellene, hogy mi a gond. Pl ez a megzavarnak dolog, vagy siettetés, ha valaki bszogat nyilván nem bírod, de ha egy órában egyszer halkan kedvesen megkérnek, és felcsattansz nem oké, de ha egyszer van ilyen akkor lehet mögötte sima stressz is.. Sokan nem kedveljük a társas dolgokat, emögött legtöbbször szorongás van(akkor is, ha introvertáltnak tartod magad).
És figyelj: MIND másoktól tanuljuk a viselkedési szabályokat, az illemet, az udvariasságot, nem mind ragad ám olyan könnyen. Annak kell magától jönnie, hogy a másikat nem faggatod tovább, ha neki valami kellemetlen, hanem ráérzel, hogy most inkább hagyd békén, vagy észreveszed ha nem érdekli valami és befejezed, meg ilyesmi. Ezeket nem tanítja senki, az ilyemi eltér az udvarias csevegéstől pl, ha utóbbi nem megy nem gáz, ha előbbi nem megy az már gáz, de önmagában az is lehet túl enyhe EQ, ami nem feltétlen autizmus.
8. szerintem kérdező úgy értette hogy másoktól tanulta el, hogy ő magától semmi szükségét nem érzi hogy ezt tegye, ezeket a kliséket és nem érti a működését, csak azért teszi, mert úgy látja azt kell. de magától egyébként teljesen más lenne. számára értelmetlen dolgokat sajátít el a megfelelés kedvéért.
autista vagyok, de ez nekem is kevésnek tűnik, bár tény hogy jellemző, de kevés.. ha az vagy, akkor az élet megélése a szociális helyzetek kezelése stb.. ez zavar téged és nem tudsz vele mit kezdeni. ha te amúgy tök jól elvagy a világban akkor nem valószínű hogy baj lenne. ha valaki autista felnőttként is gyerekként is zavaró és érthetetlen dolgokkal küzd, kínlódik, számtalan akadályba ütközik. és problémái vannak,- ez hiányzik a leírásból, mert abból nem ez jön le .
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!