Hiperaktivitás ellen van valami csodaszer,kiskapu? Hogy birkóztok meg napi szinten egy makacs,pörgős gyerkőccel?

Azért ez elméletben szép és jó, de nem mindig működik. Az edző az nem gyógypedagógus. Én sok sportot kipróbáltam már a gyerekeimmel, de mindet abbahagyták. Én csak azt kaptam az edzőtől, hogy milyen engedékeny, gyenge kezű szülő vagyok. De ő sem tudott vele mit kezdeni, amikor a gyerek közölte, hogy nem csinálja. Szép, szép a sport, de valóban vannak szabályok, és egy idő múlva már erőfeszítést is igényel, és van amelyik gyerek nem hajlandó.

5 évesen még a tsmt-t szokták mondani, a csoportos tsmt pont arra jó, hogy megtanulja kivárni a sorát, együttműködni a többiekkel.

Nekünk az inpp terápia bevált (volna, ha nem szól közbe a covid, bár így is sokat segített). Nem tudom, ahol te élsz, ott elérhető-e, de mindenképpen érdemes megpróbálni.

Az én lányom csak enyhe adhd-s, de amit szeret, ott betartja a szabályokat.

Előszóként: ADHD és Asperger diagnózisom van. A nővérem kisebbik fia autista, a sógorom is, és a bátyja is. A nővérem első fia eredetileg ikerterhesség volt, de méhen belüli mérgezés volt, így csak az egyik maradt meg. Koraszülött volt az unokaöcsém, több műtétet hajtottak végre rajta (pl. sönt beültetés). Az orvos azt mondta a nővéremnek, hogy arra készüljön, hogy a gyereke értelmi fogyatékos lesz, kerekesszékes, és csak pár évet fog élni. Ehhez képest ez a nagyobbik unokaöcsém már egyetemet végzett (igaz, kommunikációs vagy mi a franc szakon, úgyhogy lehet, hogy tényleg fogyatékos :) ) és hamarosan összeházasodik a barátnőjével. A nővérem nem ismert tréfát. Tornáztatta, lovaglásra járatta, úszásra, karatézni, énekkarba (még musicalben is szerepelt az unokaöcsém). A kisebbik unokaöcsém meg autista. Őt is fejlesztette. Nem diagnosztizáltatta. Saját elmondása szerint azért nem, mert 5 hónapot kellett volna várni, de én tudtam, hogy azért nem, mert nem akarta, hogy megbélyegezzék. Ő is egyetemre jár, nem is akármilyenre, de vannak nehézségei. Szociális téren.

Az unokahúgom gyereke meg pont olyan problémás, mint a kérdező leírta.

A nővérem nem ismer tréfát ezen a téren, elképesztő, hogy milyen erősen fejlesztette a két fiát.

Kérdező: Azt írtad, hogy: "Jelenleg pestre várunk vizsgálatra.."

Azt várd ki - én ezt ajánlom.

De az önmagában csak egy papír.

Engem ADHD-vel a SOTE felnőt ADHD Ambulancián diagnosztizáltak - már felnőtt koromban. Ezt nem kéne megvárni. Van, hogy túl késő bizonyos dolgok tekintetében.

És valóban nincs segítség, nekem sem volt.

Hogyan birkózz meg egy pörgős gyerekkel - szeretni kell.

Bár ezt nekem egy állatorvos mondta az egyik macskámmal kapcsolatban.

Én azt tanultam a nővéremtől, hogy ha a gyerekeiről van szó, akkor semmi sem állíthatja meg.

Pszichiáter egyébként nem tudja megállapítani, hogy autista-e vagy ADHD-s-e vagy nem. Ehhez valódi szakember kell. Pszichiáter nem ért hozzá (nem is dolga, bár ezt sosem vallaná be).

Járj utána, megéri.

Szerintem nem lenyugtatni kell, nem ezért van az omega3 sem. Ez nem jó hozzáállás.

A 12. válaszoló írta, hogy "inpp terápia". Nem tudom, hogy mi ez. De mindenképpen érdemes utánajárni ennek és minden más dolognak.

A gyermeked teljesen normális - ebben biztos vagyok.

Ennél okosabbat most nem tudok írni.

A nővérem is egyedül volt a fiai fejlesztésével és nagyon kimerült és megviselte, de szenzációs eredményeket ért el velük.

Én sem érteném, ha nem lettek volna ugyanazok a gondok, mint velük voltak.

Az ajánlásom:

Lovaglás terápia, úszás, tornáztatás, énekkar - a nővérem ezeket csinálta a gyerekeivel. És mindkettő egyetemet végzett, illetve egyetemista.

Én meg Ritalint szedek. :)

(Már amikor nem hiánycikk.)

Örülök 13-as, hogy végre valaki elismeri, amit én is szoktam mondani.

A szülők várják a kivizsgálást, mint a messiást, hogy az majd megváltást hoz. De semmi nem fog történni! Azt már nyilván a szülő is felismerte, hogy a gyerekkel valami nem oké. Attól hogy lesz róla egy papírja, hogy adhd-s, vagy autista, attól ez változni nem fog. Annyi, hogy kap a szülő egy visszaigazolást, hogy nem ő rontotta el. Bár ezt a környezetében senki más nem fogja elfogadni, de legalább ő tudja. Én is megkaptam anyámtól, hogy hülye vagyok én, hogy elhiszem a gyerekpszichológusnak, hogy a gyerek adhd-s, amikor semmi baja, csak én nem tudok gyereket nevelni.

Szóval hiába lobogtatod a papírt az óvodában, az iskolában, hogy a gyerek nem szándékosan ilyen, és hogy segíteni kéne neki, attól még nem fognak neki segíteni. Nem értenek hozzá, és nincs is kedvük ezzel foglalkozni. Az állami fejlesztés nem igazán létezik, vagy ha igen, nem sokat ér.

Szóval aki tudja, hogy gond van, el kell hordani fejlesztésre a gyereket magánúton. Sajnos ez is egy hatalmas üzletág manapság, szóval nehéz eldönteni, hogy mi használ, és mi lehúzás valójában. Személy szerint a neurofeedbackben és a hallásébresztésben nem hiszek. Ez utóbbit megcsináltuk, értelme nem volt.

A TSMT-tornát isteníti mindenki, mi évekig jártunk. Hozott változást? Őszintén nem tudom. A gyerekkel még mindig vannak problémák, de nem tudom milyen lenne, ha nem hordtuk volna.

Pszichológus? Szó szerint azt mondta nekem az egyik, hogy itt legalább valaki meghallgatja, ítélkezés nélkül. Aztán feljelentette az iskolát. Hja, nem ítélkezünk, mi? De ha otthon megértik a szülők, és el tudja mondani, hogy mi bántja, mi történt a suliban, és nem a lecseszést kapja, hanem csak végighallgatják, akkor a pszichológus is felesleges. Tök felesleges, higgyétek el, nem tud vele mit kezdeni.

Gyógypedagógus nekünk sokat segített. De többnél voltunk, hiába van diplomája, nem mindegyik ért is hozzá. Kártyás napirend kell, főleg kicsi korban. Adhd-snak is jó, de igazából akármelyik gyereknek. Jobban végigüli bárki a 45 percet, ha látja, hogy már csak 2 feladat van hátra, mintha fogalma nincs, hogy még mi vár rá. Amúgy a papírjára is rá van írva, hogy strukturált tanórák. Szerintetek akármelyik tanár tudja, hogy ez mit jelent? Nagyon nehéz is megtenni. Felírhatom én tanárként a táblára, hogy a következő 45 percben azt tervezem, hogy ezt és ezt fogjuk csinálni. Aztán meg kell állni fegyelmezni, vagy valaki valamit nem ért, és újra el kell mondani, és borul az egész. De legfőképp nem így tanítanak az iskolában.

Lovagolni mi is jártunk, amíg el nem költözött innen a lovarda. De már ott is olyan horror árak vannak, hogy feladtam, hogy másikat keressek.

A sport egyébként nagyon jó, ha hajlandó a gyerek csinálni. Ha nem hajlandó, én biztos, hogy nem küzdenék minden nap azzal, hogy márpedig jössz úszni Pistike. Attól mi lesz jobb? Csak a feszkót generálja az is.

A szeretet az nagyon kell, abban is igaza van a 13-asnak. A gyerek mindenhonnan a kritikát, az elutasítást kapja, otthon legalább szeressék.

De tény, hogy a szülőnek is ez borzasztó nehéz, és nagyon kimerítő. Ráadásul szociálisan teljesen elszigetelődik, mert mindenki lenézi a "neveletlen" gyereke miatt. Társaságba nem lehet menni ezekkel a gyerekekkel, szóval amíg kicsik, addig tényleg az otthonülés marad csak. Az jó, ha a szülőknek van támogató családi háttere, nekem sajnos nem volt, anyám egy fél órára nem vállalta a gyerekemet, de ha oda is mentünk folyamatosan a kritizálás ment, hogy mennyire neveletlen ez a gyerek, és teljesen alkalmatlan vagyok az anya szerepre. Aki tud, fogadjon akár pénzért is segítséget. Nekünk volt babysitter, elég jól elvolt vele a gyerek, végre valaki csak vele játszott, csak vele foglalkozott! Ezért neki szót is fogadott, soha nem volt semmi gond.

Egyébként egyetemen jár érte plusz pont, emiatt jó, ha van papírja, de mire odáig eljuttok? Inkább bélyeg.