Milyen magas Magyarországon az SNI-s gyermekek aránya? Inkább lányokat, vagy fiúkat érint?

Az SNI egy átfogó kategória, nem egy konkrét diagnózis, így szerintem lehetetlen egy arányt mondani, mert beletartozik pl. a mozgássérült, autista vagy Down szindrómás gyerek is. Mondjuk biztos van rá valami statisztika, de mivel ennyi minden beletartozik, szerintem nem sok értelme van önmagában. Inkább az egyes zavarokon belül érdemes kutakodni, ha van valami konkrét, ami érdekel.

Így nincs nemi különbség sem. Az egyes zavaroknal, amiket magában foglal lehet, pl az autizmus fiúknál gyakoribb, de ahogy írtam az sni önmagában nem egy betegség, vagy önálló diagnózis.

Én azt mondanám, hogy a gyerekek harmada, de ennél jóval kevesebben vannak diagnosztizálva.

A papír sem segít, mert nem tudnak velük mit kezdeni, leginkább bélyeg. Ez is egy jele annak, hogy a magyar közoktatást át kéne alakítani, mert ha a gyerekek ilyen magas számban nem tudják befogadni a követelményeket, ott reformokra van szükség. Viszont az állam pont hogy kivonja a forrásokat a közoktatásból Nagyon szomorú!

Fiúnk idén írta a középiskolai felvételit SNI diákként. Neki megkésett beszédfejlődése volt ezért logopédiai óvodába járt. (+ privát fejlesztésekre vittük) Onnan normál iskolába küldték a tiltakozásunk ellenére avval az indokkal, hogy ott is van logopédus. (alkalmanként bejárt egy, aki főként óvodásokkal foglalkozott) Nem ment a gyereknek, lemaradt, ezért évismétlést javasoltak számára. Ha mi nem járjuk le a lábunkat, akkor nem kerül át SNI-s iskolába, profi logopédusok, gyógypedagógusok és pszichológus kezébe (29-32 gyerek helyett 8-11 fős osztályba). Itt jól érzi magát! Szépen haladt, magas IQ-jával sokat kompenzál, amit minden alkalommal a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat Beszédvizsgáló megállapít.

Készüljetek fel kedves szülőtársak, hogy az SNI-s gyerekeknek ugyanazt a teljesítményt kell nyújtaniuk, mint a neurotipikus (vagyis átlagos, nem SNI gyereknek)! A magyar iskolarendszer annyira nincs felkészülve az SNI-s csemetékre, hogy neurotipikus alapon mérik fel a képességeiket. Az idei (január 21. szombati, tegnapi) felvételi számtalan gyereknél, szülőnél, szakembernél vágta ki a biztosítékot a matematikai nehézség miatt. Még a mesterséges intelligencia sem tudta megoldani a felvételit, nagyon rosszul teljesített. Képzelhetitek, mennyire le voltak/vannak lombozódva a gyerekek. Fiúnk, aki iskolájában kitűnő tanuló, majd elsírta magát, hogy nem tudta megoldani a feladatok jelentős részét. Előző napok is komoly stressz volt számukra, péntekről szombatra lényegében nem is tudott aludni. Osztálytársai is így voltak vele. Egyik kislány el is pityeregte magát a vizsga után. :-(

Hatodikos lányunk (ő nem SNI-s) már most ideges, milyen lesz az ő felvételi vizsgája. Fiúnk annyira ideges még ma is, hogy ebédelni sem volt képes. :-( Hiába bíztatjuk, nyugtatjuk, nem tudja túltenni magát. :-(

Elsősorban informatikai szakgimnáziumban szeretne tovább tanulni, amihez a matematika igen fontos lenne. Természetesen megjelöltünk egy tucat iskolát. Lényegében az elmúlt 1 - 1,5 évben az iskolakeresésről szolt az életünk, ahogy az osztálytársak családjainak is. Nem könnyű felhajtani azokat a középiskolákat, melyek megfelelő képzést tudnak adni egy SNI-s gyereknek. (Pedig, mi Budapesten élük!)

Sok kitartás kívánunk minden gyereknek és családjának!

Sajnos az előzőnek igaza van. Az én fiamnak is megkésett beszédfejlődése van, és neki is logopédiai óvoda kellett volna, de nem írták ki neki. Azt mondták ennél súlyosabb eseteket utalnak oda. Iskola meg nincs a közelben.

A körzetes iskolába jár, és hiába van papírunk róla, hogy figyelemzavaros, kapott már órai munkára egyest azért, mert az óra utolsó 5 percében nem írta le, ami a táblán van. A tanárok gyakorlatilag nem hajlandók tudomásul venni a neki kiírt könnyítéseket. Amikor bemegyek, menekülnek előlem, és utána terrorizálják a gyereket, hogy hogy mert otthon panaszkodni nekem, aki rögtön bemegyek. Holott soha nem támadtam őket, mindig próbáltam kulturált hangnemben beszélni a tanárokkal, hogy ÉN mit tudnék segíteni a gyereknek. Soha nem mondtam, hogy ők nem teszik meg, amit kell, bár biztosan tudják, ezért is érzik támadásnak már azt is, hogy megjelenek az iskolában.

Mindenki az oktatási rendszert meg a tanárokat hibáztatja. A szülők felelőssége holmarad? Amikor kiskorukban nem olvasnak mesét nekik, hanem benyomnak egy DVD-t a lejátszóba, hogy addig is elvan, nem kell vele foglalkozni. A gyerek meg hülyül közben mert nem fantáziál, nem gondolkodik.

Olvastam valahol egy szakértő írását. Ha mesét hallgat a gyerek,a kacsalábon forgó palotáról, vagy a vasorrú bábáról, akkor működik a fantáziája, milyen is lehet az. Ha elétolják a DVD-t, akkor azt látja ahogy a DVD készítője megcsinálta. A gyerek látja, "ja, ilyen?" és nem kell fantáziálnia róla. Szerinte csak szóbeli meséket szabadna kicsi korban kapni a gyerekeknek. Ez az egyik fő oka a szaporodó problémáknak, na meg a kicsi korban a kezükbe nyomott okostelefon, a fő oka a folyamatosan csökkenő átlag intelligencia szintnek. A mozgás is hiányzik a telefont nyomkodva, vagy a TV-t bámulva, kimutatták, hogy a mozgás hiánya rossz hatással van az agy fejlődésére. És ebben a szülők is bűnosek, amikor a kezükbe adják ezeket az eszközöket, ahelyett hogy kizavarnák a gyereket a szabadba játszani, vagy aki emeletes házban lakik, elmenne velük kirándulni, játszani. A tanár már egy olyan gyereket kap a kezébe, ahol ezek az előzmények hiányoznak, (+ a tanároknak nincs lehetőségük a fegyelmezésre, hogyan tanítson így?)

A világ nagyon rossz irányban változik!

Kedves előző, annyira jó, hogy ilyen csodás elméleteket olvasol, de van neked gyereked? És van problémás gyereked?

Én már könyvtárakat olvastam erről, és képzeld el, hogy voltaképp senki nem tudja, hogy mi okozza ezeket a dolgokat. Jelenleg a hivatalos álláspont szerint genetika. Lehet szüléskori baki, táplálkozás, környezetszennyezés, és persze nem elhanyagolható tényező a tévé és a kütyük.

De hogy ezt te így látatlanban kijelented, hogy ezért ilyenek ezek a gyerekek, azért az elég erős!

Nekem 2 adhd-s gyerekem van, és 3 éves korukig nem láttak tévét. Nekünk nincs is tévé-előfizetésünk egyáltalán. Minden este mesét olvastam nekik. Volt egy csomó daloskönyvünk, mindkét gyerekem több száz gyermekdalt ismer. Családi házban lakunk falun, minden nap szoktunk levegőzni, nyáron minden este játszótér.

Iskolás korukig nem volt kütyü sem.

Ezek után természetesen te tudod, hogy azért adhd-s a gyerek, mert kicsinek nem volt vele foglalkozva. Nem kéne ennyire hinni a sztereotípiákban!

És mesélhetnék, hogy a gyerekek mit élnek át az iskolákban! Bizonyára neked is volt rossz tanárod, és sajnos egyre több van belőlük. Több rosszat látok, mint jót.

És ha szerinted az oktatási rendszer nem hibás, akkor nem tudom hol élsz, talán nem jó szakértői cikkeket olvasol. Elég lenne kinyitni a szemed, hogy most miért tüntetnek a tanárok.

Egyetértek 9-essel! Épp az a jellemző, hogy a szülők dolgoznak a probléma megoldásán, keresik a lehetőséget a gyermek segítésére, miközben az oktatási rendszer és a pedagógusok letojják.

Értem én, hogy sztrájkolnak, tüntetnek, még egyet is értek a legtöbb igénnyel, főként, hogy modernizálni, fejleszteni kéne az oktatást, de valljuk be, nem csak a jó pedagógusok tüntetnek, hanem azok is, akik szakmai színvonala a bányászbéka feneke alatt van. Speciális iskolai tanároktól halottam már olyan kijelentéseket, hogy a bicska kinyílt a zsebembe. Behívatnak olyan problémák miatt, amit nekik kéne megoldani, hiszen, ők azok, akik állítólag ezen helyzeteket, problémákat tanulták. Mi szülőként csak az olvasottakra és a másik SNI-s szülő tanácsaira tudunk támaszkodni. Továbbtanulás terén is csak így keressük az iskolákat, legyen az általános vagy középiskola. Röhej, hogy az óvoda nem tud érdemben segíteni, majd az általános iskolában is csak a vállukat vonogatják, ha a továbbtanulásról kérdezünk. :(

Manapság pedig már az is nagy szám, ha az iskolában vannak szaktanárok és nem a tornatanár tartja a magyart, történelmet, matekot!!!

Még azt is megjegyezném, az egészségügy, családsegítők sincsenek felkészülve az SNI-s gyerekekre! Mi az elmúlt három évben a kamaszkori problémákkal küszködő gyerekünknek nem tudunk lelki vagyis pszichológus, pszichiáter segítséget találni. Küldenek jobbról - balra, északról - délre, keletről - nyugatra. Ha végre szakemberhez kerül a gyerek, akkor is legfeljebb egyszer jut be, majd ismét kereshetünk. A helyi rendelőben dolgozó képes volt az első találkozásnál megfenyegeti a gyereket, hogy beutalja a pszichiátriára zártosztályra, ha nem úgy viselkedik, mint ő elvárná. :( Alig bírtuk rávenni utána, hogy másik szakemberhez eljöjjön velünk. :( Amikor végre a gyógypedagógiai iskolába felvettek egy szimpatikus pszichológusnőt az pár hónap után felmondott és ismét nincs segítség azóta sem. :(