Mennyire lóg ki a gyereked a sorból? Ez milyen érzés? Jó, hogy egyedi?

Nagyon kilóg, nagyon nem jó, most kezd beilleszkedni.

Érdeklődésre semmi extra, bár szeret olvasni, de játszani is, leginkább a beszédstílusán csiszolnék, folyton olyan, mintha rappelne, dallamosan beszél furcsa hanglejtéssel, nagyon zavaró, 5 éves kora óta ilyen, kb mint a bee a narutóból. Nem szeretem a rappet.

Nagyon kilóg és nem jó, mert nem tud beilleszkedni, szeptember óta négyszer jártam az igazgatóiban, pedig... Pedig eddig agresszivitás soha nem jellemezte. Egyetlen leletében, felmérésében, pedagógusi, szakértői szakvéleményben sem szerepelt. Óvodában se fordult elő soha. De az iskola túl sok inger neki. Egyébként 19 kilós filigrán kislány, a legnagyobb kiborulás során sem tud ártani senkinek. Gondolom, ha 40 kiló tiszta izomként tenné, nagyobb bajban lennénk. Így viszont csak "pattog a bolha".

Inkluzív osztályba jár, több papíron súlyosabb autival, de még a furák között is furcsa.

Nagyon kilóg, és nagyon nem jó érzés. Pedig nagyon készültem a gyermekvállalásra, és úgy érzem teljesen kudarcot vallottam.

Tehetetlennek érzem magam, és dühös vagyok.

Adhd-s és enyhén autista. Nagyon fura dolgai vannak, kb. hetente van egy beírása, már iskolát is váltottunk. 3 éves kora óta hordom mindenhova, segítséget nem kaptunk sehol, ellenben mindennek én vagyok az oka mindenki szerint.

Én már feladtam, csak a túlélésre játszom. Valahogy végezze el az iskolát, és kész.

Az én fiam is furcsa. Óvodás korában még aranyos kis gyerek volt, általános iskolában is átlagos volt, játszott, biciklizett stb, voltak barátai. Ekkor hoztam a házba az átok számítógépet. A fiam teljesen rákattant, egész nap a gépnél ült. Így telt el a középiskola, de ekkor még jobb volt a helyzet mert a számítógép a lakáson belül közösségi térben a nappaliban volt, így legalább láttuk és tudtunk vele beszélni. Egyetemista korában már laptopja volt, behúzódott a szobájába, csak enni és WC-re jött ki. Azóta már 32 éves, dolgozik és elköltözött itthonról. Egyedül él egy kis lakásban, szórakozni sosem járt és még egy barátnője sem volt sosem. Ha telefonon hívjuk tudunk vele beszélgetni, de ő sosem hív bennünket. Ha meglátogatjuk nem szereti mert rendetlenség van nála és a nejem mindjárt elkezd pakolászni, takarítani meg mosogatni. Karácsonykor minden évben hazajön néhány napra, röviden beszélget velünk és a laptopjával eltünik a régi szobájában.

Nem tudom mit gondoljak, hogy lehet így élni. Az egyik szemem sír a másik kesereg.