Akinek problémás gyereke lett, mennyi idő alatt fogant meg? + néhány kérdés

Több, mint egy évet vártunk rá.

34 éves voltam, amikor született.

2,5-3 évesen derült ki, hogy SNI-s.

Van egy 22 hónapos öccse, ő nála egyelőre semmi problémát nem állapítottak meg.

1. egy év múlva fogant meg, végül gyógyszeres rásegítéssel (CLOSTILBEGYT)

2. 24 éves voltam, amikor fogant, 25 mire szültem.

3. akkor és ott 3 éves kora előtt még nem gondoltuk tünetnek, de utólag visszagondolva sok minden jelezte, hogy probléma van.

3 évesen derült ki absence epilepszia, (az is csak egy véletlen folytán, ugyanis nem a tipikus, földönfekvős rángatozós rohama volt, hanem egy szinte láthatatlan roham) aztán az évek alatt lett diszkalkulia, súlyos figyelemzavar.

4. nincsenek testvérei (nem véletlenül)

Azt kell, hogy mondjam, egy anya/apa megérzi, de főleg az anya, hogy valami nem stimmel. A legfőbb tanácsom neked, és a hasonló cipőben járó anyukáknak, hogy ha érzed a zsigereidben, hogy nem úgy fejlődik, lemaradásban van, máshogy viselkedik, járj utána! Ha elküld az egyik szakember, menj a másikhoz! Az anya/apa ismeri legjobban a saját gyerekét, mi tudjuk igazán, milyen a gyerek, az ösztönök soha nem csalnak!

Miért mondom ezt? Mert én sajnos nem hittem az ösztöneimben, mert bárki, akinek mondtam, mit tapasztalok, lehurrogott, hogy ó, nincs semmi baja, ó, fiú, stb. Itt a gyakorin is ezzel kapcsolatban tettem fel kérdéseket, pont a minap olvastam végig, nagyon tanulságos volt, követhető az évek alatti vívódásom. :(

Ma már 12 éves, küszködünk a tanulással, a legdurvábban kezelhető eltérés esetünkben a súlyos figyelemzavar, ami szorongással társul. Sajnos a gyógyszerek nem váltak be. Így mindenféle módszerekkel próbálkozok.

Ami a legtöbbet segít, hogy hasonszőrűeket keresel, a legjobbak erre a face-csoportok, benne vagyok epis gyerekek szüleinek csoportjában, két SNI-s gyerekek szülő csoportjában is.

Alapvetően mindent későn csinált, de nem kórosan későn, ezért nem foglalkoztak vele.

Felállni 1 évesen

Ágy mellett lépegetni kapaszkodva 13 hósan

Mászni is ekkor kezdett egészen 16 hónapos koráig, akkor indult el.

Beszélni is későn kezdett, megvolt minden lépcsőfok, nem volt néma, voltak szavak, halandzsa már másfél eves korától, de kérdésekre sokáig csak ismétléssel válaszolt, valódi kommunikációra 4 éves korától volt képes.

A szobatisztaság is fura volt, 2,5 évesen lett ágytiszta, 3 évesen szobatiszta, de aztán ovikezdessel teljesen visszaesett. Végül 3,5 évesen lett újra szobatiszta. Ágytiszta 4,5 évesen.

Fejlődött szépen, de mindig voltak fura dolgai, de mindig csak éppen hatareset, amivel pont nem tudtak kezdeni semmit, hiába vittem korai fejlesztőbe, azt mondták, semmi baja. Itt rontottam el, kellett volna másodvéleményt kérni.

Aztán logopedushoz is kellett járni, de csak apróságok miatt, félév alatt heti egy fejlesztéssel helyrehozta a logopédus.

Végül nagy nehezen 8 évesen jutottunk el a pedagógiai Szakszolgálatnál normális diagnózisra, és a pszichiáter is végre valahára megállapította a súlyos figyelemzavart. Fejlesztések tömkelege jött horror áron. Már bánom, de az első osztályt meg kellett volna ismételni, mert borzasztóan ment, hiába 7,5 évesen kezdte. (integrált iskola). 5-ben lett meg a diszkalkulia diagnózis, és felmentés matekból, amitől a gyerek kivirult.

Hosszan mesélhetném még, a lényeg, hogy most hatodikos, gigászi küzdelem az iskola, túlélésre játszunk. Vannak erősségei, azokat próbáljuk erősíteni, a gyengen menő tantárgyakat lesz*om.

Egyébként az érdekelne engem, hogy miért pontozzátok le a válaszokat? Mindenki arra válaszolt, ami a kérdés volt, és szerintem nagyon hasznosak a válaszok.

Én az 1-es vagyok.

Fiam és lányom is adhd-s.

Hogy honnan láttam, hogy gond van?

A fiam valami eszméletlen nehéz kisbaba volt. Sem enni, sem aludni nem tudott. Többször voltam a gyerekorvosnál vele, hogy biztosan minden rendben van-e, mert nem eszik. Csontsovány volt, lemértem 10 gr-okat szopott. Le lettem hurrogva, hogy mekkora marhaság a csecsemőmérleg, és tudja ő, hogy mennyi kell neki. Amúgy is 4,3-kg-val született, mégis mit akarok mennyit hízzon hetente?

Szerintem azért a gyermeksegítő személyzet is idióta, mert nem kaptam jó tanácsokat. Hogy lenne már elég 10 gr? Biztos vagyok benne, hogy nem volt jó a technikája, vagy valamiért nem volt ereje szopni. Én szenvedtem a fejéssel, még éjszaka is, pláne, hogy kezdett elapadni a tejem. Teljesen felesleges volt, simán fel kellett volna írni a tápszert, más baba is túlélte már. De mind a gyerekorvos, mint a védőnő nagyon ellenezte. A fiamnak nagyon fura dolgai voltak. Nagyon hisztis volt, nagyon nehezen kezelhető. Pl. nem tudtam ráadni új ruhát, ha ágyneműt húztam, nem aludt benne. A hozzátáplálás is nagyon nehéz volt. Ha valami nem ízlett neki, nem tudta kiköpni, addig forgatta a szájában, amíg az egész eddigi kaját ki nem hányta.

2-3 óránál többet egyhuzamban nem aludt soha, folyton fent voltunk. Semmi nem használt, csak a hajszárítóval aludt, még 3 évesen is. Alvásklinikának írtam, megdicsértek, hogy ők is azt használják, nem tudnak jobb ötletet adni ők sem.

Beszédfejlődés nehézkes volt, sokáig csak szavakat mondott. Mindenért hiszti volt. 3 évesen vittem először kivizsgálásra. Azt mondta a pszichológus, hogy nem tudok gyereket nevelni. Azért hisztizik, mert megszokta, hogy hisztivel mindent elér. Hát, akkor én bele is nyugodtam, hogy szegény gyereknek ilyen anyja van. Tény, hogy addigra már sík ideg voltam, és gondolkodtam, hogy nyugtatót kéne szednem. 3 éves koráig nem volt egy átaludt éjszakám.

5 évesen behívtak az óvodába, hogy véleményük szerint autista a gyerekem, és jó lenne, ha elvinném már kivizsgáltatni. Mondtam megtörtént, nem az, bennem van a hiba. Ezt az óvodában is elég megdöbbenve hallgatták. Végül elvittem a Vadaskertbe. 1 hétig ott voltunk, autizmust kizárták, de nagyon komoly viselkedészavart, adhd-t, és beszédértési zavart állapítottak meg nála. Egyébként szüléskor háromszor a nyakára volt tekeredve a köldökzsinór, de a doki persze állította, hogy nem lesz ebből semmi gond, mert egyből felsírt.

A Szakértői Bizottságba még ehhez képest 2 év múlva jutottunk be, ahol a szaki ránézett, és közölte, hogy tuti, hogy autista. Évekig ezeket a köröket futottam mindenhol. Autista-nem autista- autista- nem autista.

Végül maradtunk az adhd-nál, de nagyon fura dolgai vannak a mai napig, biztos hogy rajta van a spektrumon. Jelenleg 12 éves, és számítógépes programokat, vírusokat, weblapokat tervez, és a sinus-cosinus függvény a kedvence. Az 5 soros Rubik-kocka rekordja 23 mp.

Az iskolában szenvedünk, heti szinten van valami beírása, már váltottunk sulit, és nem biztos, hogy itt kibírjuk 8. év végéig. Vannak egyébként barátai, elég szociális.

A lányom ehhez képest igazán gyenge kezdő. Ő az idősebb egyébként. Ő az első 5 hetet nonstop végigordította. Semmivel nem tudtam megnyugtatni. Elvittem őt is a dokihoz, hogy vizsgálja meg, mert lehet, hogy valami fáj neki. Erre az volt a válasz, hogy hát érzi, hogy az anyja ideges, azért ordít. Mondtam hogy ne lennék ideges, amikor napi 24 órában ordít, és semmit nem tudok tőle pihenni. Az volt a válasz, hogy minek szültem én gyereket, ha pihenni akarok. Hát, ezzel sem voltam kisegítve.

Egyébként ő az 5. hét után lenyugodott, utána viszonylag jól kezelhető volt, bár van egy hétszentséges természete. De a fiam dolgaihoz képest igazán nem is foglalkoztam vele.

Nála az iskolában derült ki, hogy figyelemzavaros. Kaptunk egy pocsék tanítónőt, és a létező legrosszabbat hozta ki a gyerekből. Érdekes módon, amikor őt először elvittem 7 évesen pszichiáterhez, azonnal sni-t írtak ki neki, és be akarták gyógyszerezni. Ami fura, mert a fiam szerintük amúgy teljesen oké, csak egy kis logopédus kéne neki.

Egyébként a lányom nagyon magának való, nincsenek barátai, nem is igényli, és a matek és a helyesírás nem megy neki. Amúgy szerintem ő abszolút jól kezelhető. Jelenleg gimnáziumba jár. Neki az utolsó pszichológiai jellemzésében az állt, hogy kialakította az adhd- kezelési stratégiáit.

1. Pár hónap múlva fogant meg

2. Két hónap híján 26

3.Kb 5-6 hónapos korában vettem észre furcsa fej tartást,Dévény tornára jártunk hónapokat feszes izomzat,aztán hipoton izomzat(én már akkor tudtam legbelül,hogy van baj )1évesen még csak kúszni tudott se ülni se mászni,végül 2 éves elmúlt már egy hónappal mikor önállóan járni tudott,kortársaihoz képest minden téren el volt/van maradva.Közben folyamatos fejlesztések,orvostól orvosig járkálás.Végül 3 évesen derült ki speciális vérvétellel,hogy genetikai betegsége van.Nem beszél csak szavakat mondd,4,5 évesen lett szobatiszta,mozgásban ügyetlen,középsúlyosan sérült,5 éves lesz,speciális oviba jár.

3. Nincs

Véletlen folytán jött másodikként, szülés után tudtam meg akkor még csak úgy említették hogy a down szindróma jeleit látják, rá 2 hónapra lett meg a genetikai eredmény Pesten, ami be is igazolta.

Enyhe értelmi sérült.

Mikor született én 31 éves voltam.

Van egy bátyja, ő egészséges és társaihoz képest sokkal okosabb, fejlettebb.

Nem szeretnénk harmadikat, a második terhesség vele problémás volt, egyrészt ezért, másrészt őt is egészségesnek vártuk. Nem vágnék bele újra.

1. Meglepetés baba volt, egyáltalán nem terveztük, egy megszakításos közösülés eredménye.

2. 38 voltam amikor született.

3. Születése pillanatában belém hasított, hogy Down szindrómás, de mivel sem a gyerekorvos, sem a védőnő nem erősítette meg, és amúgy tök szép baba volt, ez az érzés elhalkult. Aztán 2 hónapos korában lett erősebb a gyanú, majd egy hónappal később bizonyosságot is kaptunk a genetikáról.

Akkor derült ki hogy a szíve olyan mint a szita, és 4 évig jártunk korai fejlesztésre. Most már az oviban kap fejlesztést. Mindenben le van maradva a "sima" gyerekekhez képest, de amúgy viszonylag jól működik.

4. 3 idősebb, egészséges testvére van.