20-30-40 évvel ezelőtt mik voltak SNI és BTMN besorolás, meg BNO kódok helyett?

Nekem a környezetemből senki nem landolt a kisegítőben, de voltak nagyon rossz tanulók. A rekorder talán az a srác volt, aki már hozzánk is lebukott, végül a három évvel fiatalabb öcsémék évfolyamával sikerült befejeznie az általánost. Pedig ő kimondottan nem volt hülye gyerek, de ahogy később megtudtam, borzalmas családi körülmények közt élt, aztán szart az egész iskolába. De vele se foglalkoztak igazán, pedig biztos feltűnt a tanároknak, hogy soha nem találkoznak a szüleivel.

Meg aztán voltak a szimplán rossz tanulók, akik szótagolva olvastak még nyolcadikban is, vagy akik egyszerűen képtelenek voltak egy matekfeladat megoldására. Na hát ők mentek szakmunkásképzőbe, ezzel el is tűntek a radaromról, nem tudom, hogy ott hogyan teljesítettek. De azt tudom, hogy egyik sem ért el semmi kimagaslót, szóval például aki cukrásznak ment, az nyilván cukrászkodik, aki kertésznek, az ma is kertész, de egyikőjük sem nyitott saját üzletet vagy ilyesmi. Szóval lehet, hogy nagyon jók a szakmájukban, de egy üzlet vezetése meghaladná a képességeiket.

Vagy például nálam lehet, hogy befigyel némi diszgráfia, mert sokáig problémáim voltak a tükörbetűk írásával (p-q, e-3), ez csak akkor múlt el, amikor elkezdtem "nem szabályosan" írni ezeket. Aztán mégsem tűnt fel senkinek. (Lehet, hogy ez nem diszgráfia, igazából nem olvastam utána, ma már nem nehezíti meg az életem, szóval nem érdekel.)

'89-ben kezdtem az első osztályt.

Én most, 37 évesen jöttem rá, hogy discalculiás vagyok...

Elkönyvelték, hogy valamiért nem megy a matek, oszt jóvilág. Csoda, hogy érettségin átmentem, pedig nem voltam rossz tanuló, végül egyetemi diplomával zártam a tanulmányaimat, de nagyon szívás volt minden, amiben számok voltak :( még az évszámok is, pedig más problémám nem volt a törivel pl.

Felnőtt életemben leginkább a vezetésben gátol, képtelen vagyok megbecsülni a mozgó testek sebességét, szóval én vagyok az, aki másfél órát áll a kereszteződésben, míg kikanyarodik 🙈 mert inkább biztosra megyek, mintsem balesetet okozzak. Meg hát állati ciki, hogy a boltban nem tudom jól adtak-e vissza pl, mert géppel kell kiszámolnom szimpla összeadást-kivonást is.

Nagyon sokat jelentett volna az egész énképemnek, ha legalább tudok arról, hogy nehézségem van... a fejlesztésről nem is beszélve.

Húgomnál már megállapítottak diszgráfiát, bár különösebb fejlesztést ő sem kapott, egyszerűen csak tudja, miért megy neki nehezen a helyesírás 🤷‍♀️

Velem fixen nem stimmelt valami. Szerinten ADDs vagyok, de iskolában csak "figyelmetlen", "álmodozó", "szétszórt", "feledékeny", "pacuha", "többre lenne képes csak nem figyel, elkalandozik" voltam.

Meg szerintem nálam is bejátszik némi diszkalkúlia, nem csak azért mert bajban voltam a matekkal, hanem mert borzalmas a ritmusérzékem. Nem tudom követni az ütemet, és az irányokkal is bajban voltam mindig, eltévesztem a jobbat és a balt.

Én a 90-es években végeztem tanárképzést. Annyit tanultunk az egyetemen, hogy van a diszlexia, és kész. Amikor elkezdtem tanítani volt egy-két diákom, akit felmentettek helyesírás értékelése alól emiatt. Volt róla valami papírjuk. A húgomnak is volt ilyesmi vizsgálat emlékszem, talán a Beszédfejlesztő Központban. De neki aztán végül nem adták meg, mert határeset.

Szóval még 15-20 évvel ezelőtt nem volt olyan, hogy BTM meg SNI. Ez azért is baj, mert a tanárok mai átlagéletkora alapján legalább a 80 %-uk nincs otthon ezekben. Azt nem tudom, hogy most mennyire tanítják a tanárképzésen, de sajnos a legtöbb tanár még mindig lustaságnak véli ezeket a problémákat. Nekem mindkét gyerekem figyelemzavaros, és hiába is vittem a papírt, az összes tanára meg van róla győződve, hogy tudnának ők figyelni, ha akarnának.

Az én gyerekkoromban volt valami fogyatékos iskola, de már akkor is csak a nagyon hülyék mentek oda. Mondják, hogy nincs kisegítő manapság. Voltaképp nem így hívják, de a fogyatékos gyerekeknek most is van iskola. De ahhoz tényleg fogyatékosnak kell lenni az, hogy kicsit nehezebben megy a helyesírás, még nem indok.

A helyzet szerintem most sem sokkal jobb, mert ugyan kivizsgálják ezeket a gyerekeket, és leírják, hogy ilyen probléma van, de ettől még nem igazán oldódik meg a probléma. A tanárok nincsenek erre kiképezve, és gyógypedagógus is nagyon kevés van. Ráadásul ezeknek a gyerekeknek lelki segítség is kéne, hogy ne éljék meg teljes kudarcnak az iskolát, és iskolapszichológus csak a mesében létezik.