Mit tennétek a helyemben? (9 éves lányomról van szó)

Egyszerűen nem bírunk vele!Röviden leírva,szemtelen,követelőző és hálátlan!Tudom hogy mi rontottuk el,mert egész kiskorától mindent megkapott amit csak kimondott,pedig nem vagyunk gazdagok,csak hát nagyszülőknek első unoka volt,és ők is mindig kényeztették!Régebben nem volt önbizalma,és mindig dicsértem hogy milyen szép és ügyes,most ott tartunk,hogy ő a legszebb az osztályban és hasonlók!

Megmondtuk,hogy őneki csak annyi feladata van hogy tanuljon,és rendet tartson a szobájában,de egyiket sem csinálja!Ha rászólunk ő van megsértődve.Már azért is pukkad,hogy reggel fel kell neki kelni,hogy iskolába menjen,pedig oda is kocsival hozzuk-visszük.

Lehet még valamit kezdeni vele,hogy jó irányba forduljon,mert ez egyre rosszabb lesz?Már többször leültünk vele beszélgetni,akkor mindent megígért,de nem változott semmi.Viszont az iskolában teljesen az ellenkezőjét mutatja,ott a tanárokkal is nagyon kedves,mindenki szereti,de amikor hazaér elszabadul a pokol!

Tegnap pl. ő már megette a csokiját a tesója meg még nem,ezért ráült a csokira hogy ne tudja megenni,na ilyeneket csinál!

(bocsi hogy hosszú lett)