Mi a teendő ha a rosszcsont gyereket legszívesebben felpofoznàm?

Szerintem itt a szülőknek kellett volna beavatkozni, nem Neked.

Kivenni vmit a gyerek kezéből erőszakkal és a másiknak adni, az nem jár lelkesedéssel. Persze nem kellett volna ütnie, és remélhetőleg a szülei úgy reagálták le a helyzetet, hogy ezt meg is tanulja.

Kicsi még, az osztozkodást és a dühlevezetést is tanulni kell, nem úgy születünk, hogy ez egyből megy.

Ez nem idegen, szerintem minden szülő életében eljön ez a pont amikor hirtelen már ütne. Apám egyszer azt mondta, hogy minden gyerek megfogadja, hogy ő bizony nem üti me SOHA a gyerekét - aztán egyszer szülő lesz és röhög ezen. Mondjuk apám minden f.aszság miatt megütött, olyanokért is hogy elmesélem a barátnimnek és nézznek hogy wtf. De mindegy, nem ez a lényeg.

Külső szemlélőként ez elég elkeserítő.

Én egyszer láttam egy nőt, aki a kisfia fejét az utcán verte a falba meg ütötte a gyerekeit ahol érte és amikor szólt neki egy férfi hogy esetleg álljon le akkor üvöltözött hogy "De akkor is!".

Ott ült a 3 gyereke a patkán, az egyik sírt és a nő ordibált, csapkodott, ütötte a gyerekeit, megragadta az egyiket és a fejét a falba verte.

Oda is szóltam neki hogy fantasztikus anya. Igen, nekem könnyebb volt beszélni, hiszen én nem voltam a cipőjében, de azért egy hirtelen felindulásól lekevert pofon nem egyenlő azzal hogy agykárosultá teszed a gyerekedet fényes nappal az utcán, mert éppen felidegesítettek a tesóival és a férjed se b.aszott meg tegnap...

Tehát van különbség, hogy milyen az a pofon és szerintem minden szülő kerül olyan állapotban hogy egy hirtelen pillaantban már meglendül vagy meglendülne a keze.