Hogy tudnám kezelni a dac korszakos hisztiket?

2 éves lesz két hónap múlva a kislányom, nálunk is már erősen zajlanak az efféle események. Az ilyen kiborulások nálunk általában nem mindig arról szólnak, amire gondolunk. Gyakoribb és durvább, amikor éppen éhes, álmos, túltelítődött ingerekkel, ha ezeket a helyzeteket elkerüljük, akkor azért sokat lehet javítani a helyzeten, de persze nem mindig kikerülhető. Nálunk sokat segít a sírásmeghallgatás módszere. Amikor érthetetlen az ordítás, akkor egyszerűen csak hagyjuk, hadd ordítson, ott vagyunk mellette, ha igényli, megöleljük, de nem tereljük aktívan a figyelmét, hanem csak engedjük, hogy kiadja magából. Hamar abbamarad, kijön a felgyülemlett feszkó, és már sokkal jobban is van. Amikor meg valami konkrét dolog nem megy neki, akkor meg hagyjuk, hogy próbálkozzon, de szóban próbálunk segíteni (pl cipőfelhúzásnál, hogy álljon, hogy tartsa a lábát, stb), és egy idő után mindig megkérdezzük, hogy segíthetünk-e, de kéretlenül nem állunk neki helyette megcsinálni. Ezzel adunk neki egy minimális irányítást a tettei felett, hogy ő döntse el, mikor szólunk bele. Ilyenkor még leginkább az a zavaró számukra, hogy kevés dolog felett van döntési joga, általában csak sodródik az eseményekkel és csak úgy történnek vele dolgok, hiszen még pici, nyilván nem fogod megkérdezni, hogy megyünk-e a nagyihoz vagy akármi, hanem csak viszed és kész. De ha egyrészt előre tudja, mik történnek vele, megbeszélitek a dolgok sorrendjét és hogy mit miért fontos csinálni, már nagyon okos ilyenkor, megérti és sokkal könnyebben kezeli a nehézségeket is. Legalábbis nálunk ez a helyzet, ami segít.

Plusz a példamutatás. Ha a kiakadásokkor te is elkezdesz törni-zúzni, kiabálni, akkor ő sem tanulja meg, hogy máshogy vezesse le a feszültségét. Ellenben amikor kiakad azon, hogy valami nem sikerül neki, akkor ha te nyugodt maradsz, csendesen vigasztalgatod és megnevezed az érzéseit (pl "tudom, hogy most csalódott vagy, hogy nem sikerült felhúznod a pulcsid, ez előfordul sajnos anyával is, de semmi baj, kicsit később újra megpróbáljuk majd, és ha kell, segítek" vagy hasonló), akkor azért adsz neki alternatívát, megtanulja, hogy lehet ezt másképp is. Amikor meg éppen jól kezel egy nehézséget, azt meg szerintem érdemes megerősíteni, megdícsérni, puszit adni neki, akármi, hogy tudja, most valamit jól csinált.

Persze amit az #1 mond, az is elengedhetetlen. Következetesség és határozottság, na meg a keretek. Nyilván nincs minden helyzetben lehetőség vagy türelem úgy kezelni ezeket a kiborulásokat, mint ahogy a nagy könyvben meg van írva, meg nem is minden kiborulás alkalmas ezekre a módszerekre (nyilván ha nekiáll csapkodni meg dobálózni, magát és másokat/tárgyakat veszélyeztetve, akkor nem kérdés, hogy lefogja az ember), de ha minden hasonló helyzetet ugyanúgy kezelsz, akkor hamar megtanulja a határokat. Más kérdés, hogy mennyire fogja érdekelni, a lányom nagyon jól tudja, mikor mi a szabály, csak gyakran pont magasról tesz rá :D