Óvodás csoportunkba jár egy problémás kisfiú /autista/. Minden rosszat, amit a kisfiútól lát a kisgyermekünk, már azt idáig átvette. Ilyenkor mit tehetünk?

"Nem, de ez nem óvodáskorban derül ki, hanem jóval előtte is látható már!!! Általában nem az óvodában veszik észre ha egy gyerek autista, hanem jóval előtte otthon. Mire oviba megy a gyerek már diagnózis van a kezében, de legalábbis járják a kivizsgálás útját. Ahol nem így van ott a szülővel vannak óriási problémák!!!"

Ezt azért így nem állja meg a helyét. Autizmust 3 éves kor előtt nem igazán diagnosztizálnak, mivel a tüneteket akár egy tipikusan fejlődő kisgyerek is mutathatja bizonyos szintig. Persze a gyanú fennállhat, ovis korban már érdemes kivizsgáltatni, ha gyanújeleket észlelünk, de azt állítani, hogy az a szülő "rossz" akinek a 3 éves auti gyermekének nincs diagnózisa, az azért túlzás.

Nálunk minden beteg gyerek normális csoportokba jár. A különbség annyi, hogy nekik van kis táblájuk, jelük, amivel megmagyarázzák nekik a dolgokat és meg is mutatják a helyes megoldást:

Pl.: ,, Nem ütjük/ húzzuk a haját, hanem simogatjuk.” - közben ezt meg is mutatják neki, hogy simogatjuk a másikat. Ezt mind a többi szülő, mind a nevelők alkalmazzák. Nálunk nincs megkülönböztetés, mivel ugyanolyan gyerekek! Viszont ehhez az is kell, hogy normális nevelők legyenek, akik kezelik a helyzetet és nem ráhagyják. Oké naponta 2-3x sír valaki, mert meghúzta a haját, megütötte, de egyre kevesebb már. Az elején óránként 2x volt. A többiek is segítik és a nagyok (vegyes csoport) is már mutatják neki, hogy nem bántjuk a többieket. Ha nagyobbat bánt, akkor a nagyok is toleránsan megmutatják neki a dolgokat, de senki sem utánozza a viselkedését.