Milyen az életed egy értelmi fogyatékos gyerek mellett? Saját sztorid?

A 60-as IQ a Szakértői Bizottság szerint nem az, aminek az átlag ember gondolja. Nem a Raven-teszt alapján dolgoznak, hanem valami komplex képességtesztet neveznek IQ-tesztnek. A fiamnak 88-ast mértek, és alsóban végig kitűnő volt, hát most felsőben vannak azért gondok, de remélem azért 3,4-esekkel elvégzi. Pont a matek az erőssége, ami pedig elvileg az IQ-hoz köthető lenne. Neki a beszédkészsége húzta le nagyon az átlagot, ami meg pont nem IQ, szerintem, de mindegy. Azt mondták 70 alatt számít enyhén értelmi fogyatékosnak valaki. Szóval a kérdező simán elvégezhette az általánost.

Bár én szóvá tettem, hogy nem szeretném, ha leírnák, hogy 88-as az IQ-ja a gyereknek, mert az iskolában is azt tanulták a tanárok, hogy a normál a 100-as IQ, tehát a 88 az már enyhe szellemi fogyaték. Erre azt mondta nekem a nő, hogy a tanár a hülye. Hát, szerintem meg ők a hülyék, mert a pszichológusokon kívül mindenki más szerint a 60-as IQ már nagyon szobanövény kategória. Én is úgy képzeltem el, hogy kb. önellátásra sem képes, nemhogy iskolába járni.

Hogy a kérdésre is válaszoljak, bár az enyém nem szellemi fogyatékos, csak beszédértési zavara van, de most felsőben erősen kínlódunk a törivel és a magyarral. Pedig még nem is sok, de irodalomból a pár mondatos definíciók megtanulása gond. Persze olvasni sem szokott, pedig az segítene. Sokszor én arra gondolok, hogy feladom, megbukni nem fog, de rámegyek idegileg. Persze tudja, hogy nehezen megy, ezért neki sem áll. Én ki szoktam kérdezni, és jön oda, hogy na kérdezz. De el sem olvasta még. Ha meg mondom, hogy menjen, és olvassa el, és csak akkor jöjjön, ha tudja, akkor jön a hiszti.