Mely tételeit kik és hogyan cáfolják Freud-nak, Jung-nak, ami gyermekpszichológiai vonatkozású?
Azért a "probl gyerekek" résznél teszem fel kérdésem, mert szoktak ide írni gyerm.pszichol-hoz (jobban, vagy kevésbé) értő emberek is.
Nos, azt még értem, hogy Freud a szexuális vonatkozásokban talán kissé egyoldalúan vélekedett, szinte mindent erre akart fogni. De konkrétan mely állításait mely pszichológusok és hogyan cáfolták Freud-nak, Jung-nak?
Amit nem egészen értek, mi baj volt egyáltalán Jung elméleteivel? Igaz, nem mélyedtem bele munkásságukba, de azért a gy.pszi.-i írásaik alapjaival tisztában vagyok.
Én a kevésbé értő vagyok. :) Ezeket a cáfolatokat ne úgy fogd fel, hogy semmisnek gondolták pl Freud vagy Jung elméleteit. Ez inkább tudományos vita, ahol nem az az apropó, hogy bajom van az elmélettel, sőt, egymás tudását segítik azzal, hogy felhívják a figyelmet, mi nem állja meg a helyét egyes esetekben, mi az, amit másként értelmeznek, stb.
A pszichológia szerintem egyébként is az a terep, ahol a sokféle megközelítés és értelmezés összességén át tekintve lehet a legpontosabb képet kapni.
Tisztában vagyok avval, hogy nem minden vonatkozásban mondanak ellent a két említett pszichológusnak, akik nem mellesleg a pszichológia tudományának elindítói, szóval nagyon is van érdemük!
A válaszod második feléhez annyit fűznék hozzá, hogy amúgy a gyermeklélektan alapjai bár bizonyára sok-sok kutatás összegzéseként tart ott, ahol tart, de már legalább 30 éve tart olyan szinten, amelynek az alapjainak java részét nehéz cáfolni, mert a gyarkolat igazol számosat, számos tendenciát.
Épp úgy, ahogy pl a reklémpszichót igazolja a gyakorlat, hogy mennyire lehet embertömegeket befolyásolni, manipulálni áruk reklámozása által is (főként a trükkösebb megoldásokra gondolok, mint pl szubliminális üzenetek).
Egyébként köszi, hogy írtál, de várok konkrét szakirodalmakat, cikkeket is a témában, aki tud.
Valójában az sem igaz, hogy ők a pszichológia, mint tudomány elindítói, inkább csak annyi, hogy nekik köszönhetően lett közismert a pszichológiának a pszichoanalízis nevű ága (ezen kívül még csomó más irányzat van, akkoriban egy másik fontos irány volt például a behaviorizmus). Szóval miattuk lett a pszichológia populáris.
Az elméleteiket nem "cáfolták", legalábbis nem úgy kell ezt elképzelni, mint a fizikában, matematikában egyes hipotézisek cáfolatát. Hanem más fejlődéspszichológusok más nézőpontokat is bevontak a vizsgálataikba, más elméleteket állítottak fel, amik már egyre jobban illettek a valódi megfigyelésekre. Freud például soha, egyetlen egy gyereket sem vizsgált, a pszichoszexuális fejlődéselméletét csakis a felnőtt páciensei beszámolóira alapozta. Ebből két tanulság vonható le: nem árt, ha az ember megfigyeli a gyerekeket, ha írni akar róluk, és az sem árt, ha többnyire egészséges gyerekeket figyel meg, ha az egészséges fejlődésre vonatkozó elméletet akar megfogalmazni. Annyiban igaza volt Freudnak persze, hogy a kisgyermekkori fejlődésnek vannak a szexualitással párhuzamba állítható elemei, de csomó mindent kihagyott, például a gyermek-szülő kapcsolatot (pl. Mary Ainsworth, Bowlby, Baumrind), a környezeti hatásokat (pl. Piaget), a szociális hatásokat (pl. Bandura), a kognitív fejlődést (pl. Vigotszkij, Piaget, Chomsky, Meltzoff), vagy például azt, hogy a fejlődés nem ér véget a gyermekkorral, hanem egész életen át tart (Erikson).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!