Leírnátok a tapasztalatotokat: pszichológiai segítség étkezési zavarra?

Nem eszik semmilyen főtt ételt: levest, főzeléket, húst, tésztát, pörköltet. Pékárut, néhány gyümölcsöt igen. Meg sem kóstolja az ételeket, így véleményt sem nagyon tud róla mondani (pedig folyékonyan beszél). Egyszerűen nem kér és kész (pedig éhes, ezt is kipróbáltuk :/)

Gyógypedagógus vagyok és nem hiszem, hogy szenzoros túlérzékenység, mert örömmel maszatol, nem zavarja, ha koszos lesz stbstb.

De lehet, hogy félreérthető a kérdésem. Nem tanácsot kérek az evéshez (azt már kértem korábban és mindent kipróbáltunk a pszichológuson kívül). Hanem tapasztalatot a pszichológiai megsegítésről, hogy hogyan működik a rendszer. Pl. Ha résztvevője leszek a terápiának, akkor a kisebbik gyerekemhez (már a kistesó születése előtt 1 évvel elkezdődtek a bonyodalmak) keresnem kell valakit. Ezt is milyen rendszerességgel? Gondolom, súlyosságtól függően, de egy tapasztalattal talán már tudnék saccolni.