Aki otthon van most autista gyermekével, adna tanácsot nekem?

Ez az, amit fb-on láttam:

[link]

Kb az egész életében itthon voltam vele(hamarosan 6 éves lány)oviba is napi 4 óràt járt, kisebb nagyobb szünetekkel.

Amiket nekem mondtak, hogy legyen én könyv, rengeteg türelem és rendszer. egy millió fejlesztő cucc van facebookon, külföldi oldalakról belinkelgetve, ezeket is szoktam nyomtatni, megvalósíteni, meg hàt fejlesztésen sem csinàltak semmi extràt, fogalomválogatás, párkereső, színezés, játékok.. voltak képek a tevékenységekhez(kép a napirendhez is jó) és itt ki is fulladt a varázslat. Ötlete mindenkinek más volt pl evésre, ne kapjon semmit, ha nem eszik, egy falatot kóstoltassak mindig, ha nem eszik, egyàltalán ne erőltessem, majd kedved kap, adjak neki amit akar..

Nincsenek fix dolgok, minden gyereknek más jön be és minden szakember mást lát a gyereken. Szerintem pl amint valamiben rendszert vesz észre, görcsösen kezd ragaszkodni és betartatja/betartja bármi áron, ilyenkor ideges, kiabál, sír, ha nem úgy van, szóval én felhagytam a napirend próbálással és visszakaptam a rugalmas, nyugodtabb, jókedvűbb gyerekem, csak ahol rendszer maradt(kézmosás, társas, öltözés) ott jön ki a kényszeresség.. Tudom mindenki a rendszert emeli ki, de én rossznak tartom.

Prekop Csilla rendel videóban(pénzért persze), másról nem tudok.

Ha az én gyerekem lenne(nekem csak addig ismételget, amíg nem reagálok valamit, de félmásodpercenként) akkor azt mondanám, hogy “héjj te kis cuki, gyere csak ide! már válaszoltam erre szerintem, neeeeem? Neeem? Mit gondolsz? Na mit gondolsz? Ugye? Ugye, te kis cuki? Igeeeen? És mit válaszoltaaaam? Naná, hogy azt, hàáát peeeerszeee, hogy azt, bizonyám!”közben csikizném és megpuszilgatnám(az én gyerekem kb folyton rajtam lóg, szóval nincs gondja az érintéssel).

Szóval “tudományosan” elterelném a figyelmét és valami pozitív érzetet kapcsolnék ahhoz, amikor nem kapja meg a kívánt válaszreakciót. Mindig más pozitívat persze, véletlen se legyen kiszámítható, csak a pozitív maradjon meg, mint ismétlődő inger, hiszen kérdez, azt jutalmazni kell, hasznos dolog.

Továbbá ösztönözném más kérdésekre, ha kezdene beszűkülni a kérdéstárja.

Egyébként talán felvenném a kérdéseit magnóra és a válaszokat hozzá, néha meghallgatnánk, majd más más hangsúllyal, más más hangon mondanám ugyanazokat a válaszokat, illetve néha én kérdezném tőle az ő kérdéseit.

Az ismételgetést azért szereti, mert az ad neki biztonságot, megnyugtatja. Ez egy jel neked, hogy valami miatt nincs komfortérzete, szüksége van önmaga megnyugtatására.

Ahogy írták, minden gyerek más, mást igényelnek. De én pont arra gondoltam, mikor olvastam a kérdésedet, hogy próbáljatok tevékenység kártyákkal napirendet alkotni és azt tartani. Ebben a kérdezgetésben én pont az ismétlődés utáni vágyat látom, amit egy napirend, vagy legalább bizonyos tevékenységekhez kötött "szertartások" biztosíthatnak.

Értem. Így, ezekkel a kórházas infókkal azért árnyaltabb a kép. Szerintem az ismételgetést max úgy tudnátok leépíteni, ha kiváltanátok valami más, megnyugvást adó cselekvéssel. De ez nagyon egyéni, hogy mi lehetne az, neked kell megtalálnod.

Segíteni nem tudok többet, csak talán, ha érted, miért csinálja (megnyugtatás), több türelmed lesz. Te így (is) öleled meg, fogd fel így!