Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Problémás gyerekek » Miért nem beszél az 5 éves...

Miért nem beszél az 5 éves lányom ha én ott vagyok?

Figyelt kérdés
Itthon nagyon beszédes stb. De ha pl valaki olyan jön be nálunk akit nem ismer akkor ő nem szólal meg és fél nem tudjuk hogy miért. Van egy unokatestvére akivel nagyon szeret játszani régebben eleinte vele is távolság tartó volt. Kellett egy fél óra is mire feloldott és játszani kezdett vele. Oviba is nagyon nehéz volt vele már azóta sokat változott de van olyan h pl amikor megyek érte és kérdez tőle valamit az ovónő csak néz rám és nem válaszol. Mindenki azt mondja hogyha én vagy az apja ott vagyunk nem nagyon beszél félénkebb . Mitől van ez ? Ha mi nem vagyunk ott akkor beszél stb de van egy ovónő akivel jobban kijön és neki jobban beszél mint a többinek.. A szomszédban van egy kisfiú akivel nyáron sokat játszottak de pl amikor tegnap át jöttek már meg sem mert szolalni. Teljesen lefagyott ahogy Meg fogtam a hátát rendesen éreztem hogy nagyon ver a kis szíve nem tudom miért fél. Sokan mondták már hogy ha valamit kérdeznek tőle meg lepődik, el fehéredik. De egyébként nagyon okos kislány mindent tud fejben számol biztos jó tanuló lesz az iskolában de nem tudom mi lesz vele így hogy nem mer beszélni.. És nekünk nagyon rossz hogy állítólag ha mi ott vagyunk nem beszél máskor pedig bátrabb. Mi baja lehet? Mit csináljunk? Sosem bántottuk hogy félnie kéne valamitől, úgy csinál mintha nem engedném hogy beszéljen vagy mintha félne hogyha megszolal akkor el lesz verve . Tenyleg fogalmam sincs hogy mi van vele. Gondolkoztam hogy el viszem pszichológushoz. Egyébként nagyon jó gyerek nagyon pici korában is végig aludta az éjszakát én keltettem fel hogy egyen. Ha van nálunk más gyerek akkor ugye először fél de kis ido múlva nagyon jol elvannak..

2019. dec. 31. 21:44
 1/8 anonim ***** válasza:
98%

vidd el pszichológushoz. Az jó ötlet.

Talán zavarban van valamiért, amiért figyelitek. Majd ő kideríti és megérteti vele talán.

2019. dec. 31. 22:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim ***** válasza:
98%
Nincs gyerekem, de a kérdésedről eszembe jutott, hogy én kb ugyanilyen voltam. Házon kívül zavarban voltam a szüleim előtt ovisként, kisiskolásként, új helyzetekben néha még most is. Engem pl sokszor az zavart, hogy nem tudtam, nem mondok-e épp butaságot a szüleim előtt, ami miatt kinevetnek majd. Nálatok ha jól értem, nem ilyen a háttér, úgyhogy szerintem is az a legjobb, ha elviszed pszichológushoz.
2019. dec. 31. 22:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 anonim ***** válasza:
93%

Nekem az általad leírtak alapján a szelektív mutizmus jutott eszembe. Ez egy szorongásos betegség, ami megnehezíti a szociális kapcsolatteremtést. A gyerek bizonyos helyzetekben vagy személyek jelenlétekor képtelen megszólalni.

Persze más is állhat a háttérben, de én a helyedben biztosan elvinném pszichológushoz, hogy kiderüljön mi okozza a problémát.

2019. dec. 31. 23:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 anonim ***** válasza:
72%

Ne diagnosztizáljunk, a szelektiv mutizmus ennél sokkal súlyosabb és pont hogy idegenek közt fordul elő, nem a családtagok előtt.

Ne misztifikáld túl, kicsit szégyellős, de nincs vele igazán baj. Az iskolában is fog teljesíteni. Szerintem a pszichológus is azt fogja mondani, hogy semmi baja. Az az érzésem, hogy te vagy szorongó.

2020. jan. 1. 02:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 anonim ***** válasza:
100%
Pontosan ilyen voltam, és a nagyon jól emlékszem hogy miért. Bármit kérdeztek tőlem mindig ki lettem nevetne amikor válaszoltam, megszégyenítve éreztem magam. Nem tudtam még gyerekként, hogy cuki hangon mondom, vagy a "gyereklogikám" vicces. Gyakran megragadtak egy-egy szót, azt el is ismételték és megint nevettek. Mindig magamra vettem. Az lett az eredménye, hogy sehol de főleg a szüleim előtt nem mertem válaszolni nehogy kinevessenek megint. Nagyon sokáig nem mertem hosszan beszélni sem, kicsit el is kezdtem összekeverni a szavakat beszéd közben, annyira izgultam, remegtem, attól félve vagy arra várva, hogy kinevetnek. Én is folyton lefagytam, ovis/sulis társaim, barátaim előtt is, sok idő kellett hogy feloldódjak. Ez persze az én sztorim, a te lányodnál lehet más dolog van a háttérben.
2020. jan. 1. 14:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 A kérdező kommentje:
Kb 1 eve a keresztanyja próbált vele beszélni hogy miért van ez stb és talán arra jutottak hogy azt mondta neki azért fél mert azt hiszi ki fogja valaki nevetni.. Szóval lehet hogy nála is ez van. De mit csináljak? Beszéljek vele és hátha?
2020. jan. 1. 20:10
 7/8 anonim ***** válasza:
86%

Biztos, hogy ezt a gyerek mondta magától? Nem lehet, hogy a keresztmama adta a szájába a szót, a gyerek meg rámondta, hogy igen?

Szerintem hagyd békén, így kell elfogadni, ahogy van. Ha nem szeret bizonyos helyzetekben beszélgetni, akkor nem kell kérdezgetni. Aki kivívja a bizalmát, az előtt meg idővel megnyílik. Nem kell megváltoztatni az embereket, úgy kell őket elfogadni, ahogy vannak. És ahogy ezt az elfogadást, tudomásul vételt, nem erőltetést érzik, meg fog nőni az önbizalmuk, és lassan maguktól feloldódnak. Ne félj előre olyan dolgoktól, amik nincsenek is. Most is beszél az óvodában, ha nem vagytok ott, és az iskolában se lesztek ott, mi a probléma? Van annyi esze, hogy tudja, hogy ott beszélni kell!

2020. jan. 1. 20:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 anonim ***** válasza:
100%
Én is ilyen voltam, de tudom az okát, hogy miért. Alapjáraton is félénkebb voltam, viszont a barátaimmal, óvónőkkel, tanárnénikkel el tudtam beszélgetni nagyjából. Viszont ahogy megjelentek a szülők, kb meg sem szólaltam. Ez azért volt, mert pici koromtól fogva belémnevelték, hogy tökéletesnek kell tűnnünk mások előtt, csak kifogástalanul helyes dolgokat lehet mondani, semmi butaság, semmi negatív dolog, hogy nehogy valaki “rosszat” gondoljon rólunk vagy ne tűnjünk intelligensnel. Így amikor anyám jelen volt, nem mertem semmit mondani, ez nem tudatosult bennem akkor, hogy ezért van, csak most jöttem rá felnőttként, hogy ezért voltam frusztrált a jelenlétükben. Mert ha valami nekik nem tetszőt mondtam volna, akkor utána egész nap hallgathattam volna, hogy “ilyet nem mondunk, ki fognak csúfolni, ne akarj butának tűnni” stb. Nem gondolom, hogy nálatok is ez a helyzet, csak leírtam az én esetemet. Nekem nagyon megkeserítette a gyerekkoromat ez a tökéletességre való értelmetlen törekvés. Mai napig megmaradt ez amúgy, hogy anyám közelében sokkal visszafogottabb leszek másokkal.
2020. jan. 5. 09:41
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!