Miért fél ennyire a gyerekektől? 2 éves

Nem hordtad játszótérre?

Keress közösséget neki mert így rémálom lesz a beszoktatás.

Játszótér, baba-mama klub, ismerős kisgyerekesek.

Kedves kérdező!

Utolsó vagyok. Az én gyerekemnél sem volt soha gond a beszéddel és a beszédértéssel, sőt, az átlagosnál korábban kezdett beszélni, a szókincse nagyon gazdag, olyan "felnőttesen" beszél, nagyon különbözik a beszéde a kortársaitól. Többek között ezért sem nagyon tud mit kezdeni a hasonló korúakkal, mert a többiek minden részletbe mélyen belemászó filózgatások helyett inkább rohangálnának, neki az meg nem pálya :)

Csak annyit tudok neked tanácsolni, hogy várj, ebben a korban még nagyon elhamarkodott kijelenti, hogy autista lenne. Ha pedig kiderül, hogy mégis az, nagy valószínűséggel magasan funkcionáló lesz az eddigiek alapján, ami messze nem tragédia... Sőt. Amikor az ember megkapja a diagnózist, az sokkoló lehet, de igazából ha biztosítjátok neki azt, amire szüksége van, és még egy kis szerencséje is van a környezetével, akkor ezt az "adottságát" könnyen az előnyére is fordíthatja. A magasan funkcionáló autisták nagy része kiemelkedően jól teljesít valamiben, például ritka tehetsége van a zenéhez, vagy éppen extrém magas IQ-val rendelkezik. Szóval ne keseredj el, figyeld a gyerekedet és hallgass a megérzéseidre :)

Az én kisfiam ADHD-s, de voltak jócskán autizmusra utaló tünetei is ennyi idősen. Ő csak felnőttekkel és nagyobb gyerekekkel állt szóba ovis kora előtt, a kisgyerekek láthatóan idegesítették, nem játszott hasonló korú gyerekekkel. Később az oviban vegyes csoportba került, ott a nagyobb gyerekekkel (főleg lányok) kezdett először barátkozni, aztán szépen lassan kinyílt, ovi végére vele főleg egykorú fiú barátai voltak, és a kicsikkel is elvolt (kivéve talán azokat, akik egyébként is problémás gyerekek voltak, pl. nagyon sokat kiabáltak, hangosan sírtak, verekedtek).

Én is próbáltam pici korától kisgyerekek közé vinni, de utálta az egészet. Egy idő után láttam, hogy nincs értelme, így abbahagytuk, szerintem jobb volt így mindenkinek.

Még annyi, hogy elég korán elkezdett beszélni és nagyon gyorsan fejlődött ilyen téren, ezért a hasonló korú gyerekekkel nem nagyon tudott kommunikálni (nem értették meg egymást), és rettentően zavarta a hangoskodás, sírás, érzékeny volt a hangos zajokra (ez sokat javult mostanra).

Ezek az én tapasztalataim. Remélhetőleg nálatok is sokat fog javulni a helyzet, mire ovis lesz.

5-ös vagyok. A fiamnál azok a tünetek, amik ilyen korban jelentkeztek, nem voltak feltűnőek, nem gyanakodtunk semmi ilyesmire, csak utólag gondoltunk bele, hogy "aha, hát ezért lehetett". De ezek a dolgok sok neurotipikus gyereknél is előfordulhatnak.

Például ezek jelentkeztek: mint írtam, nagyon korán beszélt, és nagyon hamar gyarapodott a szókincse, soha nem úgy beszélt, mint a kortársai,

hanem felnőttesen, jellegzetesen, kifejezően, olyan tudálékosan. Játszani nem igazán szeretett, inkább csak olyasmiket akart csinálni, amit tőlünk látott, például takarítani,főzni, ilyesmik. Ha mi próbáltuk bevonni közös játékba, látszott rajta, hogy nem igazán élvezi, csak a kedvünkért csinálja. Ha mégis a kezébe vett egy játékot, nem rendeltetésszerűen játszott vele, pl a kisautót nem tologatta csak felfordította és pörgette a kerekeit. Rajzolni sem szeretett, nem is nagyon ment neki, csak firkált. Azt sem szerette, ha meséltem neki, untatta. Nagyon ragaszkodó volt, állandóan velünk akart lenni, és mindenben részt venni, amit mi csináltunk. Ha valami nem úgy történt, ahogyan azt ő elképzelte, nagyon durva hisztiket vágott le, teljesen belelovalta magát, nem is volt magánál szinte olyankor. Ennyi jutott eszembe hirtelen :) Amúgy ezeknek a nagy része a mai napig megvan, némelyik tünet erősödött, mások enyhültek, de ezek a főbb jellemvonások maradtak.