Ti mennyit költötök az alsós gyereketek különóráira?

Ha valami nem megy a gyereknek, akkor érthető, hogy abból a tárgyból kulonorara, vagyis korrepetálásra hordja az ember. Amit én nem értek, az az, hogy miért kell a gyereknek kitűnőek lennie. Miért nem elég neki a matek 2 vagy 3, ha az a tudasszintje. Miért kell a szabadidejét is tanulással töltenie. Nem mindenki kitűnő szintű, nem mindenkinek kell a felsőoktatás, nem mindenki kell hogy főiskolai diplomát szerezzen. A többség pedig ezért viszi a kis elsőst is már....

A másik meg a nyelv/tanc/sport kulonora. Itt se sok gyerek van pláne az alsós között, akit valóban érdekel mondjuk a nyelv, vagy valóban akkora örömöt okoz neki a sport. A szülőnek van megfelelési kenyszere, mert minden gyerek jár valahova, hát az ovenek is kell. Nem, nem kell. Lehet, ha a gyerek szeretné és van rá idő és anyagi keret is.

Külföldön élek, a gyerekem anno Magyarországon kezdte az iskolát. Az a nyomás ami a gyerekeken van... Az én időmben se volt kevés, de a mai oktatás....Mindent tudniuk kell, mindent azonnal és tökéletesen. Minek? Minek egy 6 évest angolul tanítani, amikor még a magyar nyelvet is tanulja? Minek nekik 7 évesen kívülről fújni a Himnuszt meg a Szózatot, amit még egy átlag felnőtt ember se feltétlenül ért teljesen. Minek verseket magolni, korosztalynak nem való kötelezőket olvasni, minek a mindennapos tesi óra, fizika és kémia felsőben?

Itt nálunk az általános iskola, a basisschool valóban csaknem bázist ad. A gyerek mwgtanulja és megerti a matematikai alapmuveleteket. Nem tanulja a Pitagorasz tételt, mert tok fölösleges, majd a középiskolában mwgtanitjak neki. Nincs kémia, fizika, kicsik még hozzá, majd a középiskolában. Mwgtanulja az értő olvasást, 10 perces előadásokat tartanak önállóan, 10 oldalas esszéket írnak. Nyelvet se tanulnak csak majd 7 vagy 8 osztályban, akkor is max egy két óra hetente. Mégis az itt élők nagy többsége beszél angolul. Torna heti 2 vagy 3 alkalommal van, ellenben amikor csak lehet kint vannak és rohangálnak, játszanak, meg az esőben is.8 éve élek itt, sok gyerek van a környezetemben, ketto jár extra foglalkozasra: az egyik egy oxigenhiqnnnyal született kislány, aki picikent lovasterapian vett részt, ma már pedig dijlovaglo, illetve egy fiú, aki a helyi focicsapqtban játszik. Ennyi. Nem nyomják őket se a szülök, se a tanárok. Itt nem szégyen és nem is probléma, ha a gyerek évet kell hogy ismételjen, senki nem csinál belőle ügyet, nincs lenezve, megalázva. Egy évvel később végez. Na es? Előtte az élet. Minek a nagy rohanás? Miről marad le, ha 6 évesen nem jár úszásra, csillagász szakkörre, japán stb? Semmiről.

Megegyszer, ha tanulási nehézség van, érthető, ha javítani akár rajta az ember. De ha a gyerek nehezen szedi össze az 1,8 átlagot matekból, akkor a 2 Legyen a cél, ne a kituno

Talán mert nálunk a jó diákokat kiemelik 4ben meg 6ban gimibe, hogy jobb oktatást kapjanak, hogy ingyen juthassanak egyetemre arra a szakra, amelyikre menni akarnak.

Hogy amikor azt hallják, hogy 430 pont kell a 450ből, ne ámuljanak, hanem örüljenek, hogy bejutnak.

Tudod, jó fizetés, álmok teljesítése, a lehetőségek határát kinyomni.

Én pl nem játszom hangszeren, és azt a 3 sportot, amit tanultam is abbahagytam korán, sajnálom, hogy a szüleim nem találták meg, mit végzek örömmel. Azért is, mert most 3-4000 órabérért tarthatnék órákat, ha tudnék hegedülni.

18 felett meg bejön a képbe a pasizás, minden elé fogja helyezni a szerelmet, akkor már nem fog új képességeket felfedezni magában, mert épp valami újjal fog ismerkedni.

12!

Elöször is nem a szüleidnek kell megtalálnia mit szeretsz, hanem neked. Másodszor most is megtanulhatnal hegedulni és adatnal órákat - de nyilván se kedved, se huzalmad nincs hozzá, így könnyebb a szülőket hibáztatni, amiért nem járattal anno hegedű órára.

Igen, nyilván jobb ingyen tanulni, mint fizetni a tandíjat, de csak a vegeredény kellene hogy számítson. Mi van ha diakhitelt kell felvenni? Semmi. Max nem bufeszakra megy akkor a gyerek, hanem, olyanra, ami valóban érdekLi és amivel még pénzt is tud keresni felnőttként.

6-os vagyok. A fiam ADHD-s, most megy 3. osztályba, sima külvárosi általános. Suliban az osztályfőnöke tartott neki hetente 2x fejlesztést, amit nagyon utált, de csak azért, mert nem mehetett ki akkor a többiekkel szaladgálni az udvarra. Nem azért viszem sportolni, mert nekem fontos, hanem azért, mert nagyon igényli (saját bevallása szerint is), hogy sokat mozogjon. Emellett együtt is szoktunk biciklizni, mostanában kicsit futni is (én se vagyok rossz futó, de mindig lehagy engem). Az iskolai kosárlabdát és rajz szakkört is ő választotta, a küzdősport is nagyon érdekelte, de úgy tűnik, nem élvezi annyira. Ha valamit nem szeret csinálni, én nem erőltetem. Ha valami érdekli és szereti, elviszem és kifizetem a díját. Annak mindig örülök, ha valami új dolgot szeretne kipróbálni, és biztatom, hogy ne adja fel pár alkalom után csak azért, mert egy kicsit nehéz. Így voltunk az úszással is, amikor új úszásnemet gyakoroltak, és az elején nem ment neki. Aztán belejött és már nem volt gond.

Nyelvet (angol) az iskolában tanulnak, szereti és jól megy neki. Későbbiekben, ha szükséges, tudom korrepetálni, mert ez a szakmám. Szerintem jó dolog, ha megismerkednek idegen nyelvekkel ebben az életkorban, igazából még csak mondatokat, szavakat tanulnak. Jó tanáruk van, aki meg tudja velük szerettetni a nyelvet és sokat játszanak, játékosan tanulnak. Bárcsak a többi alsós tantárgy is ilyen szórakoztató lenne.

Igazából nekünk szerencsénk van, mert a fiamnál a figyelemzavar csak a hosszabb távú koncentrálásban és a monoton feladatok elvégzésében okoz problémát (illetve viselkedés és önkontroll terén), amúgy jó esze van, könnyen tanul, sok dolog érdekli.

Korábban járt csoportos fejlesztő tornára 3 évig, a vége felé 2500 Ft volt egy alkalom (másfél óra heti 2x). Ezt váltottuk fel úszással meg a többivel, idő és kiadás szempontjából kb. ugyanott vagyunk.

8-as vagyok, és képzeld, mindkét gyerekem figyelemzavaros, sni-kóddal. És az egész óvodát azzal töltöttük, hogy heti 4 délutánt jártunk fejlesztésekre. Ezért mondom, hogy elég volt, hogy nem kell, hogy teher ez a gyereknek és a szülőnek is. Nemcsak anyagilag, szellemileg, fizikailag is. És nem kitűnő tanuló egyik gyerekem sem. Sőt! Ellenben évekig jártam utána, hogy a fejlesztéseket az iskolában, iskolaidőben kapják meg. És mindkét gyerekkel váltottam iskolát is, nem is egy helyre járnak, mert igyekeztem olyan iskolát, tanárt keresni nekik, akik elfogadóak, és nem bélyegzik meg a gyereket. Ennek ellenére mondom, hogy az esti különóra nem jó senkinek. A gyerek azt látja, hogy mindig rohanás van. A szülő is mindig ideges, mert időre kell menni, sietni kell, elkésünk, nem érünk oda, nincs idő semmire. Kicsit meg kéne állni, le kéne ülni, hogy legyen több időnk egyáltalán megemészteni azt, ami aznap történt velünk. Ha a gyereknek van papírja, hogy figyelemzavaros, és ennek ellenére az iskola nem segít, vagy meg akarja buktatni, akkor másik iskolát kell keresni. Nekem ez a véleményem.

Egy időben még pszichológushoz is hordtam a gyerekeket, mert "kell" a pszichoterápia nekik. 8000 Ft/óra, ahol kb. mindennek elhordott a nő, hogy én milyen sz.. anya vagyok. Hiperke? Hova jár sportolni? Mondtam sehova, van a suliban minden nap tesióra, kijár hozzá gyógytornász a gerincferdülése miatt, járnak úszni a sulival. A nő csak ott hápogott, hogy mégis én hogy képzelem, hogy hiperaktív gyereket nem hordok sportolni. Körbekérdeztem a városban igen, legalább heti 2 alkalommal 2 óra lenne bármi, ami szóba jöhet. Mondtam, hogy igen nagyon sajnálom, de ez a családunknak már nem fér bele. Azt sem gondolom, hogy jó ötlet, hogy a gyerek heti két alkalommal este 8-kor érjen haza, és még akkor álljon neki a leckének. Nekem meg nincs bejárónőm, meg főzni sem fog senki helyettem. Szóval nem. A nő teljesen ki volt kelve magából, én meg megmondtam, hogy köszönöm szépen a pszichoterápiát, de nem kérek többet belőle. A gyereknek az kell, hogy elfogadja a környezete. Igen, nem lesz kitűnő tanuló és nem fog a orvosi egyetemre menni, és valószínűleg aranyérmes sportoló sem lesz. Átlagos gyerek. Ennyi. Nem több, de nem is rosszabb, mint a többi.

A szülőknek lehetőséget kell biztosítaniuk. Honnan tudja a gyerek, hogy akar e hangszeren játszani, ha életében nem fogott hegedűt a kezében?

Nem egyre kell vinni, hanem többet megismertetni vele, addig, amíg bejön neki.

Ugyanez sporttal is és egyéb dolgokkal.

Ezek nem esti programok, 6ig tartanak.

Igen, jelenleg a kemény napi 1 óra szabadidőm nem tudom 6 felé osztani, most is tanulhatnék hangszeren játszani, de ha tehetném, inkább járnék táncra, vagy programozás szakkörre, vagy nyelvtanfolyamra, ehelyett itthon nyomkodom a duolingot abban az egy órában, meg egy programozást segítő appot.

Egyetem óta ez van, egyszerűen nincs idő önmegvalósítani, mert lakást kell venni, ügyintézni, felújítani, jogsizni, háztartást vezetni, főzni, gyerekezni, dolgozni, baráti kapcsolatokat ápolni, ha meg pasi is van, azzal is kell foglalkozni, az beelőz mindenfajta hobbit(ahogy a gyerek is)

Gyerekként rettenet sok szabadideje van az embernek, ki kell használni, amíg a különóra öröm, hogy előrébb induljon. Aki szenved, csak fejlesztésre járjon, de amíg a gyerek örül, hogy mehet, menjen annyira, amennyit bír, csak profitál belőle később.

A gyerekkort hasznosan és boldogan kell tölteni. Amíg pl táncon megy fel a gyerek társasági szintje, szintet lép tudásban is, nem számít, hogy az energia szint csökken, amíg nem vészesen alacsony