10 èvesen ugrál és beszél magában?

Éppenséggel lehet normális is, játszik. Lehet valami szerepjáték, ilyesmi. Ha amúgy nincs gond vele, illetve semmilyen kirívó nincs a viselkedésében, amire azért már 4-es gyereknél csak észrevehető lenne, főleg suliban, akkor játék is lehet.

Kétszer? Hát, akkor viszont lehet mégis van valami a háttérben. Viszont, ha a szülők szerint minden ok, akkor nem lehet mit csinálni. Gondolom akkor nev.tanos is, vagy egyéb fejlesztésen részt vett suli előtt.

Ha a gyerek jól érzi magát mások társasága nélkül, akkor teljesen rendben van, nem kell ráerőltetni semmit. Ha viszont lenne igénye társaságra, csak problémái vannak a barátkozással és emiatt van egyedül, akkor foglalkozni kell a dologgal. Engem folyton hordtak mindenféle fejlesztésre meg szuggeráltak, hogy menjek beszélgetni meg ide-oda másokkal, csak mert autizmus diagnózisom van, és emiatt az én igényeimet nem vették figyelembe, mert hogy az "nem normális", amit én akartam. Utáltam az egészet, utáltam, hogy olyankor is rám erőltették mások társaságát, amikor én egyedül akartam lenni, és senki nem bírta felfogni, hogy jobban szeretnék egyedül játszani és egyedül lefoglalni magamat. Az eredmény az lett, hogy amellett, hogy más gyerekek nem szívesen barátkoztak velem, mert baromi zárkózott voltam és éreztettem, hogy nem önszántamból vagyok velük, ráadásul kamaszkoromra odáig jutottam, hogy szociális fóbiám volt és olyankor is rosszul voltam társaságban, amikor épp igényem lett volna rá. Évekig tartott, mire felnőtt koromban pszichológus segítségével sikerült feldolgoznom. Amíg a gyerek jól érzi magát úgy, ahogy van, és nem árt senkinek a viselkedésével, addig semmi gond nincs vele és teljesen normális. Nem csak egyféle normális személyiség létezik, az emberek sokfélék, sokféle igénnyel, és ha ezeket az igényeket megpróbáljuk erőszakkal megváltoztatni, azzal több kárt okozunk, mint hasznot.

10 éves, 8-9 évesekkel szocializálódik, teljesen rendben van, hogy úgy viselkedik, mint ők.

Én is beszéltem magamban gyerekkoromban, hol csak úgy, kimondtam, amit gondolok, hol meg elképzelt emverekhez, akikkel gondolatban játszottam, de beszéltem az állatokhoz, növényekhez, tárgyakhoz is. A mai napig beszélek néha a tárgyakhoz, nem fognak válaszolni, de tök jó unaloműző :D én se voltam barátkozós sosem, de később megtaláltam a helyem. Mindig is művészlélek voltam, jelmeztervező lettem, ahol a kreativitásom fel tudom használni....és néha jó érzés a textileket győzködni, hogy,fodrozódjanak úgy, ahogy akarom :D