Mit tennétek, ha személyes problémátok lenne a gyereketek óvónőjével (flört, kibeszélés)?

Én alapvetően elégedett vagyok az óvodával, direkt azért választottuk ezt az intézményt, mert már elsőre is szimpatikus volt a környezet, a pedagógusok, a módszerek, a tevékenységek és tulajdonképpen az egész szellemiség, amivel működnek (már amennyire ebbe beleláthattunk). A kisfiam is nagyon szereti, örömmel megy oviba. Vannak barátai, az óvónénikről is jókat hallok és mindig boldogan mutogatja, hogy miket csináltak. Mi ennek nyilván nagyon örülünk, hiszen ebben reménykedtünk, hogy majd jó helyre kerül. Viszont nekem van egy kis problémám az egyik óvónénivel, ami miatt nekem már nincs is kedvem bemenni oda közéjük és legszívesebben elkerülném az egész ovit.

Már az elején éreztem, hogy nem vagyok neki szimpatikus, de nem foglalkoztam ezzel, mert úgy voltam vele, hogy nem is kell nekünk jóban lenni. Pedagógus, biztosan tudja kezelni és amíg én normálisan viselkedem vele, addig ő is ugyanígy tesz majd. Viszont velem a mai napig ilyen. Nem nagyon akar velem szóba állni, szinte kerül, alig mond valamit, nekem kell faggatni és szinte mindenről csak utólag értesülök (olyankor pedig jön az, hogy jobban kellene figyelnem, többet kellene foglalkoznom a gyerekkel, kövessem az ovis életet stb.). Ilyen lekezelő, kioktató stílusban beszél hozzám, lassan, kb. mintha valami értelmi fogyatékos lennék.

Ellenben a párommal... Rögtön az első perctől kezdve rá volt kattanva és vele mindig beszélget, vele mindent megoszt, dicséri a gyereket (bezzeg én maximum azt kapom, hogy milyen rendetlen, milyen ügyetlen, milyen lassú és foglalkozzak vele többet, neveljem így, neveljem úgy stb.). Tőlem is meg szokta kérdezni, hogy hol van a gyerek apukája és miért nem ő jött a gyerekért vagy szól, hogy majd szeretne vele beszélni... Ha együtt jelenünk meg, akkor engem kb. levegőnek néz és végig a párommal kommunikál, hozzá beszél, kísérgeti a folyosón. Látom és a párom is mesélte, hogy vele mindig nagyon kis kedves, mosolyog, nevetgél, bókol, megsimítja a karját, flörtöl vele. Nem azt mondom, hogy nekem ez jól esik és öröm nézni/hallani, de tudom, hogy nem ez az első és az utolsó eset, hogy egy nőnek bejön a párom, felnőtt emberrel történik ilyen és ez van. A páromban is megbízom, tudom, hogy ő ezt a helyén kezeli. Viszont ettől még megalázónak érzem és engem valahol felháborít, hogy az óvónéni ezt egy kapcsolatban élő, kisgyerekes apukával műveli, akár az én jelenlétemben vagy a gyerek vagy mások szeme láttára.

Nemrég pedig azon is rajtakaptam, hogy kibeszél egy kolléganőjével. Tulajdonképpen azt pedzegették, hogy én milyen anya vagyok, mert szerintük a páromnak sokkal jobban szokott örülni a kisfiam és akkor ez biztosan nem is véletlen. Akkor ott nem mondtam semmit, de nagyon rosszul esett. Elkezdtem picit jobban odafigyelni, kérdezősködtem és kiderült, hogy nem ez az első eset, hogy kibeszél. Nem csak az a téma, hogy én hogyan nevelem a gyerekünket, hanem az is, hogy én mit keresek a párom mellett, mégis milyen közös témánk lehet, biztosan otthon is mindent a párom csinál, hogyan nézek ki, biztosan nem értek semmihez és nem tanultam, nem dolgozom. Ez pedig megint kiakaszt. Szerintem nekik ehhez semmi közük nincsen és lehetnék egy 6 osztállyal rendelkező közmunkás is vagy egy piperkőc eltartott háziasszony, akkor is normálisan kellene viselkedniük velem. Lehet véleményük, felőlem beszélhetnek is rólam, de szerintem ezt nem etikus a munkájuk során bármilyen módon kifejezésre juttatniuk.

Én nem tudom, hogy mit kezdjek ezzel a helyzettel, a párommal is már ezerszer beszéltünk róla. Szerinte nem lenne jó ötlet kiszakítani innen a gyereket, mert jól érzi magát ebben a közösségben, szereti, sokat tanul és fejlődik. Ebben én is egyetértek vele, illetve az is igaz, hogy nekünk is praktikus (pl. jó helyen van, vannak ismerős szülők). Szerinte csak csináljak úgy mintha meg sem hallanám, ne foglalkozzak vele vagy pedig beszéljük meg a nővel. Viszont engem egyre jobban zavar és igazából már semmi kedvem sincsen a kedves óvónénivel bármiről is beszélgetni.