Te mit tennél ilyen helyzetben?

Nálunk aki rossz azt sarokba állítják, vagy át kell mennie másik csoportba egy időre.

Ha 100% roma gyerek, az nehéz szitu, mert valószínű otthon sem a jó viselkedést tanulják. Azért lehet próbálkozni h amit otthon lehet azt az oviban nem...

Ha azt látja h nincs következménye annak amit csinál, hanem óvónéni "csak" elbeszélget vele, akkor folytatni fogja. Ha kell ültesd magad mellé, udvaron is legyél mellette (nem mindig hanem 1-2 alkalommal)

Ha az otthoni szocializáció nem tendál az elfogadhatóhoz, nehéz a kompenzáció, pedagógus részről, de muszáj a lehető legjobbat kihozni.

Gondolj bele, kérdező, elég sok óvodai csoportban vannak integrált gyermekek is, középsúlyos fogyatékkal élők. Sajnos sem a pedagógusonkénti gyermeklétszámot nem biztosítja az állam, az állami óvodák részére (pedagógus felvételre gondolok), sem pedig nem terjed ki minden esetben a diagnózis időben, az összes gyermekre. Holott az érzelmi-akarati fogyaték egyik fajtája a magatartás zavar, ami alap esetben csak enyhe fogyaték, de egyes esetekben -okulva számos cigány közösség életviteléből, bár tisztelet a kivételnek- elérheti a középsúlyos fogyaték szintjét. Semmiféle rasszizmust nem kell ez alatt érteni, inkább tendenciát.

A fentiekből következően -mivel a cigány gyermekek közül az érzelmi-akarati fogyatékkal élők zöme nem kap diagnózist, legalábbis megfelelőt nem, és időben nem-, a látszathoz képest túlterheltté válnak a pedagógusok, hiszen az integráltak (középsúlyosak) száma csoportonként nem haladhatná túl a kettőt, hármat, mégis, számos cigány származású gyermek miatt a valóságban akár 5-10 is lehet középsúlyos fogyatékkal élő.

Mit lehet tenni?

A lehető legjobbat kihozni ilyen csoportból, vagy pedig -a köv. alternatíva sajnos túlmegy a kompetenciámon, ezért részletekkel nem szolgálhatok- panaszt tenni az illetékes szerveknél a diagnózisok felállítása, valamint ennek megfelelően az integráltak számának reális szabályozása vonatkozásában.

Az első verzióról picit bővebben (a lehető legjobbat kihozni, kompenzálni a hiányos / káros szociális hátteret) :

a korábban hozzászólók zöme írt megfelelő ötleteket, sokat nem lehet hozzátenni. Tehát a gy.pszichológiai szakirodalom bár hiánypótló, remek irányadó, de muszáj pedag.érzékkel bírni az adott korosztály vonatkozásában, a szakirodalmi ismereten túl.

Mint említették kollégák, az ideiglenes félrevonulás a magatartás zavaros gyermekkel célszerű lehet adott esetben. Én személy szerint nyugodt hangnemre szoktam törekedni, és megérteni próbálom a gyermek érzelmeit, különös tekintettel arra, hogy a kisgyermekeke nem tehetnek a szociális hátterükről, ahova születtek, sem annak hatásairól, és még nem készek kellően kompenzálni azt.

Egy óvodapedagógusnak viszont egy szintig van lehetősége, és jó esetben kellő képessége is (bár, mint említettem, az vonatkozó túlterheltség komoly akadály, erről meg a pedagógus nem tehet).

A gyermek érzelmei megértésének fontos része -pl a félrevonulás alkalmával- a játéka megfigyelése, és ha már rajzol, annak megfigyelése is.

Továbbá nyitott, megértésre törekvő módon beszélgetni célszerű a gyermekkel, gyakran kérdezve őt ("Mit vélsz, jól esett a másiknak, hogy leköpted?" "Miért igen?" "Miért nem?" stb), rávezetve a viselkedése megértésére, és hogy az vajon milyen hatással lehet másokra. A puszta magyarázatot kevésnek, esetleg kiegészítőnek vélem.

Ezeken túl rögtönzött szerepjátékkal, bábozással kompenzációt nyújtok arra építve, hogy az óvodás gyermek legfőbb tanulási formája a spontán utánzás (amely időben akár késve is jelentkezhet, avval nincs probléma). Más szóval az említett formában jó példát mutatok neki, miközben élvezi a játékot.

Az erre vonatkozó bevonásról receptet írni nem lehet, az már kifejezetten pedagógiai érzéket kíván, és a gyermekek életkori sajátosságainak kellő ismeretét is megkívánja, valamint kellő érzéket az egyéni jellemvonások, és a szociális háttérből eredő lenyomatok egyre pontosabb felismerésére.