Hallottátok már, hogy egyes óvónők hogy beszélnek a kb. kiscsoportos korú gyerekekkel?

Hát Kérdező, a hozzászólásokból ítélve az a vélemény jutott eszembe, mint ha az emberek úgy megszokták volna a kommunista diktatúrában a "fullajtár" vezetők ordibálásait, hogy az általad leírt esetet teljesen természetesnek tartják. Pedig nem az.

A nővéremmel nagyon eleven gyerekek voltunk. A szülőknek mégsem kellett kiabálni velünk. Ha az eszünkre hatva azt kérték hogy munka után kialudhassák magukat, akkor szép csendben játszottunk hogy a szülő mélyen aludhasson.

Vagy az egykori alsó tagozatos tanárom sem kiabált soha senkivel. Ha valamelyik tanulónak rosszabbul ment a tanulás, akkor többet foglalkozott vele úgy hogy érdekes legyen neki az amit tanít. Nem túlzás de neki köszönhetem azt hogy mérnök lettem. És érdekes, de az ő óráin sosem rendetlenkedtünk, pedig tudtuk hogy nem lett volna következménye. De a kiabálós tanároknál a diákok mindig magatartás problémákkal küzdöttek. Amelyik tanár nem úgy ért el eredményt hogy közben pozitív érzelmeink legyenek, akkor a mi reakciónk is pontosan az volt, hogy ő se érezze jól magát. Jó magatartásúként én csak úgy álltam bosszút az olyan tanáron, hogy végzés után meg sem ismerem, nem még köszönjek neki. De az említett jó tanárom sírjára mindig virágot viszek, amikor a szüleimére is. Vajon ez meg hogy lehet?

Na ez már alázás! De játszótéren sorakozót kiabálni és utasítani a gyerekeket még belefér. Az, ahogy írtad, az nem kiabálás, hanem alázás.. lehülyézte.. Egy sima kiabálás ilyen”SORAKOZÓ GYEREKEK ÁLLJATOK BE A SORBA LEGYETEK SZÍVESEK, FOGJÁTOK MEG EGYMÁS KEZÉT”

Másodszorra amit írtál, az halkan is alázás/ megszégyenítés lenne.

Évekig laktunk egy óvoda mellett, nyitott ablaknál minden behallatszott. Mikor a kisfiammal otthon voltam és ebből kifolyólag napközben is otthon voltam, hallottam, hogy mindig ment az ordítás a gyerekekkel, de válogatott trágár módon és nem túlzok (fővárosi óvoda). Már egyszer odáig ment a dolog, hogy a kint sétáló idős nénik valamelyike egyszer bekiabált, hogy kussoljon már el az óvónő, mert az egész környéknek tele van már vele a hócipője.

Ott aztán volt minden elhihetitek. Alázás a köbön amúgy, fejhangon visító óvónőkkel. De a gyerekek sem voltak piskóták, főleg amelyik szirénát utánzott az udvaron egész délután.

Szóval egymást kölcsönösen csinálják ki, azt tapasztaltam. A gyerek is érzi, hogy mivel akasztja ki az óvónőt éppen ezért csinálják a rosszaságot, az óvónő meg már idegbeteg, belefáradt és bunkó módon szólj hozzájuk.

20-assal és 24-essel értek egyet.

És meg vagyok döbbenve, hogy az ordítozás, a megalázó hangnem ilyen természetes sokaknak.

Óvodás kisgyerekem van. Voltam bent az óvodában nem egyszer. Feleségem gyeden van, előfordult, hogy a kicsivel az óvoda felé sétált, mikor ők az udvaron voltak.

SOHA nem tapasztaltunk ilyen hangnemet, viselkedést az óvónők részéről!

Aki 3 évesekkel úgy bánik, ahogyan a kérdező által leírt személyek, az nem óvónőnek, hanem női börtönőrnek való.

És nem értek egyet 21-essel, aki szintén nem engedi a gyerekeket a játszótéren fölmászni a játékokra. Erről az a véleményem, hogy akkor inkább ne is vitte volna oda őket! Egy kisgyereknek valóságos kínzás, hogy odaviszed a játékok mellé, aztán megtiltod neki, hogy játsszon velük. Maradtak volna az óvoda udvarán, ott bizonyára nincs mászóka, amire fölmászhatnak; tehát a hely nagyon biztonságos - és éppolyan sivár is. :-(