A gyerekek általában az óvodában viselkednek jobban vagy otthon?

Az óvónő nagyon örült, amikor meghallotta, hogy a nyílt napon mintagyerekként viselkedő gyerekemet otthon le sem lehet lőni. Azt mondta egészséges, hogy otthon, biztonságos környezetben engedi ki a "feszkót".

Mondjuk ebből kiindulva gondolom az a jó, ha idővel az oviban is felenged.

Gyermekem is kb ugyanaz mint itthon, kivéve egy dolgot.

A kezdeti beszoktatási nehézségeket leszámitva (szorongás, megfeleltségi kényszer, stb)az otthoni viselkedest vitte oviba is, azaz nyitott barátkozós, igényli a közös játékokat, szereti a gyerekeket, tulzottan is, mert ha elutasitják, vagy nem érnek rá vele foglalkozni, mellre szivja, rosszul esik neki, csintalanságokkal hivja fel magára a figyelmet ill ha fáradt, nem sok az önkontrollja, ész nélkül szaladgál, alapvetően konflikfuskerülő pl támadásnál ha pl egy kisebb is lebirkozza, akkor fél, segitséget vár. Az ovonők szerint befolyásolhato, es könnyen beleviszik a peremgyerekek a rosszba.

Amit talán különbözik attol amit itthon tudok rola es elhinni sem tudom, az ovonők szerint nem mártir egyáltalán, megvédi magát, vagy a játékát, nem szorul pátyolgatos védelemre abszolut, viszont én a játszoteren azt látom, bármit elkérnek, elvesznek tőle, csak magában őrli magát, ha valamit nagyon nem akar átadni, inkább titokban kéri hogy tegyem el a táskámba és inkabb nem játszik vele nehogy elvegyék. Már kezd abbol is elegem lenni ha jatszoterre megyunk, feszt rendszeres az hogy több szulo csak a csupasz gyereket hozza játszani es mindig tőlunk kérnek lapátot es mindig nekem kell keszulni igy tobbmindennel ha mások is jönnek pl legyen két lapát is mert ha epp autoval jatszik a gyerekem akkor tuti elkérik a szabadon hagyott lapátot, bármit.

Én sem tudom hogy oldjam meg ezeket, multkor is teljes értelmisegi szülő jött hozzám kunyerálni kedvesen, hogy mondjam azt hogy bocsi az összes jatekkal csak a gyerekem játszhat ti meg markoljátok a homokot kézzel?

Soha nem lattam még azt hogy a gyermekem megvédené nyiltan amit nem akar odaadni, vagy megvédené magát pl ha meglökik, homokkal szornák, de az ovonők szerint nagyon rosszul tudom, szerintük bőven kiáll magáért, sőt alig bírnak ők is vele néha, mert viszik a rosszba a többiek es együtt rendbontanak

Az enyém oviban egy angyal volt mindig. Kb elképzelni nem tudták, hogy egy akaratos, hisztis ördög.

Suliban hasonló a helyzet.

Megerősítem az előttem szólókat, munkahelyi tapasztalatból. Az óvodában mivel közösségben van a gyermek, kénytelenek alkalmazkodni egymáshoz, ezen okból és más okokból is szabályoknak igyekszik megfelelni, főleg 4 éves korától a legtöbbje. Ez érthető módon feszkót vált ki a legtöbbjükben, és hol máshol engedhetné ki a gőzt? Máshol. Otthon, játszótéren stb. És ez így egészséges. A szülőknek természetesen a gyermekvállalással együtt jár, hogy a kisgyermek energikus, és még nehezen kontrollálja saját magát, ez természetes.

Akkor van baj, ha óvodás korban erős az önkontrollja a gyermeknek, mert az az agykéreg stimulálásával függ össze, holott az kizárólag iskolás kortól optimális ingerelni. Mit jelent ez? Azt, hogy előbb a kéreg alatti gagyi állománynak kell fejlődni, még óvodás korban, ha tanulós játékkal, vagy túlzott fegyelmezéssel, vagy bármi módon túlzott megfelelési kényszer hatására az agykéreg ingerlése jellemző, az gátolja az az alatti területeket, ez sok mindenre károsan hat, de most terjedelmi okokból nem részletezem, most csak pár szemelvény:

az elaboráció nagyon fontos számukra, amikor a külvilágból és lelkivilágukból érkező tagolatlan benyomásaikat messzemenően szabad, spontán játék által képesek kivitelezni, egy számukra alapvető feldolgozási mód.

Valamint a másodpercenkénti 10-20, stb képkocka durván gátolja, ezt hozzáteszem, ezért a mozgókép kb 6 éves korig minden esetben káros, főleg animációk, videoklippek vonatkozásában, de egyébként is.

Ennél fogva a szabad, spontán játék szerepe, időbeli magas aránya döntő jelentőségű kisgyermekkorban, főleg 6 éves korig! (És a mozgókép mellőzése lehetőleg.) Ezek folytán az agykéreg alatti agyi területek meg tudnak érni, evvel szemben a megfelelési kényszer gátolja a hatékony értelmi és érzelmi fejlődésüket, és az agykéreg alatti területek helyett olyankor sajnos az agykérgi gátlások erősödnek, holott utóbbinak csak 6 éves kor után van ideje, fokozatosan egyre inkább (azaz direkt módszerek, az oktatás mint hozzáállásnak kizárólag 6 éves kor után van csak helye, beleérve a játékos tanulást is!)

Ráadásul egy majdnem felnőtt méretű fej, agy vérellátását kell biztosítaniuk egy jóval rövidebb keringési rendszerük által, ez csakis sok mozgással és minél több SPONTÁN játékkal lehet kivitelezniük, ezt ösztönösen érzi is a kisgyermek. Ennél fogva nyilván a termek szellőztetése se mellékes, és mind többet a szabadban tartózkodni. Télen se árt kimenni, amikor csak lehet.

Úgyhogy hadd sikongassanak, had ugrabugráljanak a kisgyerekek, amikor csak módjuk van rá. :)

Elnézést az iméntiekben történt elírásomért! Korrigálom:

gagyi->agyi, valamint még->míg, AZAZ:

[...]agyi állománynak kell fejlődni, MÍG EVVEL SZEMBEN óvodás korban, ha tanulós játékkal[...]