Miért akarja az óvónő rám sózni egy olyan dolgot amit a gyerek nem akar?

Azért csinálja, mert elég messzire vezet az, ha már oviban és a jó dolgokból is kihúzod, ha egyet nyekken. Mi lesz később, a tényleg "nem szeretem" kötelességekkel?

Meg mégis mi lehet rossz egy ovis kirándulásban?

A gyerek pedig azért ne döntsön ilyet témában, meet fogalma sincs, hogy miről dönt.

Elképzelem a szituációt (példa): "Anya, nem akarok bábszínházba menni"

Kérdező: "Jól van gyermekem, akkor nem kell".

Értelmes anyuka: "De kicsim, még nem is voltál bábszínházban. Miért nem szeretnél menni?"

"Mert Pistike azt mondta, hogy Nimródkának lesz a párja, ha megyünk"

"De a bábszínház nagyon jó,hidd el, nagyon érdekes.... és Jocika biztos lesz a párod"

Én sem erőltetném a gyerekemre, ha nem akar menni. Persze próbálnám megtudni, hogy miért nem és elmagyarázni, ha valamit rosszul gondolt, de ha nem akar akkor nem.

Nekem ebbe gyerekként nem volt beleszólásom és nagyon rossz emlékként maradt meg minden. Főleg, hogy már oviban is szekáltak (sokszor az óvónők, tanárok is), mert tartós betegségem van és nem éreztem jól magam a társaimmal. Később suliban is ők lettek az osztályom, ott is kötelező volt mennem minden programra, fellépésre, versenyre. Anyum azzal érvelt, hogy nem azért fiezti az osztálypénzt, hogy ne menjek. Mondtam, hogy akkor ne fizesse ki a kirándulást, de ugye nekem nem volt beleszólásom, hogy mikor, kikkel, hova megyek. Egy olyan kirándulás sincs, amire jó szívvel emlékeznék vissza. Mindről olyan emlékeim vannak, hogy csak nyűg az egész, meg félek, nem érzem jól ott magam, stb. de nem tudtam hazamenni.

Azért egy kirándulás nem olyan kötelező feladat, mint iskolába/munkába járni, stb.