Én nem akarom, hogy oviba menjen. Ti vinnétek?

Nekem 1 gyerekem van, aki bölcsis is volt, így nálam ez nem merült fel.

Viszont barátnőmnél igen. 11 hónap van 2 gyereke között, magán bölcsibe jártak. Kért (és kapott) jegyzői felmentést a nagynak, hogy "bevárja" a tesóját, és együtt kezdjék következő év szeptemberében az állami ovit.

AZtán téli szünet után mégis mentek az oviba, van-e hely a nagynak. Mert annyira nem kötötte le őt a kicsik társasága, inkább visszafelé fejlődött. Így kb fél évre "különváltak", de most szeptemberben hugi is megy oviba, úgyhogy együtt lesznek újra.

Szerintem jól gondold meg. Az, hogy "én nem akarom", meg "nem akarok "elválni" tőle", és " olyan jól elvagyunk hárman itthon, ". EZ a te önzőséged.

Nézd egy kicsit a gyereked szemszögéből is. Neki is jó vajon? Neki elég vagy te meg a kistesó??? Vagy inkább igényli a saját korosztályát? Illetve az oviban fejlődhet is sokat. (gondolom te is "fejleszted", de az nem olyan).

A 3 éves kori kötelezőség nem indokolt szakmailag, csak a gyerekek kisebb hányadánál. A 10-es válaszíróval teljesen egyetértek (aug.12, 22:33), a törvény ad módot halasztásra, megfelelő indokkal (legfeljebb az 5. életévig).

Életkori sajátosságokból eredően az édesanyja folyamatos közelsége indokolt a legtöbb 3 éves esetén. Ez elmondható még baba korban kb az első 8 / 9 hónapban (az első félév a legalapvetőbb a kötődésre nézve, utána meg jön az első szeparációs félelem pár hónapos időszaka, kb fél évesen), valamint kb a 15-20. hónapok is fontos folyamatosan az édesanyjával, a második szeparációs szorongás miatt. Ezt követően a kb 20. / 21. hónaptól meg egyénfüggő, de a legtöbb gyermek számára 3 és fél éves korig folyamatosan a szülője mellett a helye, a szocializáció ráér 3 és fél / 4 éves kortól, addig viszont az anyai kötődés és az érzelmi intelligencia aktuális érése a döntő, ergo édesanyjánál a helye, lehetőleg folyamatosan, minél ritkább megszakításokkal (néha sitter, néha nagyi).