Törvényes, hogy nem várakozhatok az óvoda folyosóján sem, "beszoktatás" címszóval?

A többség mindenhol elfogadja, mert birkák. Nálunk is van olyan óvoda, ahol nincs beszoktatás, jól jártak azzal, hogy én nem oda tartozom. A másik óvoda 2 tagintézményből áll, bármelyikbe mehettünk volna, mert az egyik a lakhelyemhez esik közel, a másik a munkahelyemhez. Először a munkahelyemhez közelibe mentem, mert ott székel a két tagintézmény óvodavezetője. Na ő is előadta nekem, hogy csoportszobába be nem tehetem a lábam, első nap negyedórára viszik el a kislányom, második naptól ők minden szülőt kiraknak és majd ők megtelefonálják, mikor menjek vissza. Egy hét alatt jutnak el arra, hogy ott is ebédel a kicsi. Harmadik héttől fogva aludhat bent. Annyit biztosítottak, hogy az udvarra már hónapokkal előbb vihetem játszani a héten 1-1 napot 1-1 órára, de a leendő óvónővel nem ismertethetem össze, mert az óvónő dolga a gyerekeket figyelni és nem velünk foglalkozni. Kérdésemre, hogy de ugye nem hagyják sírni a kicsit, azt mondta, sírjon csak az a gyerek, az a fura ha nem sír. Mondtam neki, hogy de nem mindegy, hogy a rémülettől sír vagy hisztiből. Erre azt mondta, ha el merem vinni a síró gyerekemet, vissza se vigyem, nem veszi be többé, vihetem ahova akarom. Elmagyarázta, hogy a legtöbb gyereke így szokik be 1 hét alatt. Láttam én is, valóban épp játszottak a homokozóban. De azért hallottam nem egy anyukától, hogy úgy tépték le a síró gyerekét róla. Hát köszönöm szépen, nekem ez nem jött be. A másik tagintézményben ajánlottak egy óvónőt, akit kifaggattam, mi a véleménye a főnök beszoktatási módszeréről, azt mondta halkan: EZ NEM A KATONASÁG. És a varázsszó: GYEREKFÜGGŐ. Plusz: ez olyan a kicsiknek, mint ha belöknék egy idegen autóba és elhajtanának vele. Elmondta, hogy nála 2 napig bent leszünk a csoportszobában együtt a gyerekkel és ő majd próbálja tőlem elédesgetni. És egyre növeljük az időtartamot. Általában így is 1 hét alatt eljutunk az ebédig. Mondták, hogy de van olyan kicsi, akit már 3. hete szoktatnak. Ja, és még egy mondata: NEM MINDEGY, HOGY HISZTIBŐL SÍR VAGY A RÉMÜLETTŐL. - nem is tudta, hogy szó szerint ezt mondtam a vezetőnek. Ezek után ugye nem csoda, hogy mindenáron hozzá szeretném beiratni a kislányomat? Mivel csak szeptembertől lesz kiscsoportja, és mivel a kislányom is akkortól oviköteles, de én előbb visszamegyek dolgozni, úgy döntöttem, addig családi napközibe fog járni. Szerencsés vagyok, mert a kolléganőm otthon családi napközit működtet. Árban nem kértem kedvezményt, de a beszoktatást a magam szájíze szerint csináltam. Náluk is volt egy protokoll, de sokkal gyerekbarátibb. Én viszont másként csináltam. Igazából eleinte csak azért vittem heti 1-szer a kislányomat, hogy gyerekek közt legyen. Előtte olvastam neki 1-2 mesekönyvet az óvodáról. Számomra is meglepő módon azonnal tudta, hogy ott az óvónéni a főnök és a nagyon anyás kislányom, aki a baba-mama klubban is alig akart leszakadni rólam, rögtön elfogadta főnöknek az óvónénit. Én meg természetesen azonnal háttérbe vonultam. 1-2 alkalommal ott voltam vele szinte végig, de már harmadik alkalomtól félrevonultam olvasni a nappaliba. Kislányom úgy óránként, fél óránkét megnézte, megvagyok-e, majd ment vissza játszani. Nagyából heti 1-szer vittem. Közbejött egy betegség, így olyan 2,5 hónapra oszlott el olyan 5 alkalom. Eleinte ebédnél én etettem, aztán ezen a téren is egyre jobban félrevonultam. 5 alkalom után a férjem vitte el és akkor először otthagyta 45 percre. De nem rögtön lépett le. Akkor már ő is csak a nappaliban olvasgatott, de megvárta hogy a kislányunk belemelegedjen a játékba, majd elköszönt tőle azzal, hogy kimegy a boltba, majd jön ebéd előtt érte. A gyerek annyit mondott neki, hogy menjen nyugodtan. Azzal se nagyon foglalkozott, amikor visszament érte. Legközelebb reggeltől ebéd végéig hagyta ott, de akkor is megvárta, hogy reggel belemelegedjen., Néha több gyerek volt, ilyenkor kellett 15-20 perc hogy feloldódjon. Persze itt max. 5-6 gyerek van egyszerre, általában 3-4. Az ott alvás nehezebb ügy volt, annyira fel volt spannolva a gyerek, hogy itthon se tudtam elaltatni. Aztán olyan 7-8. alkalommal küldött egy sms-t az óvónéni, hogy elaludt. Azóta gond nélkül ott alszik. Olyan eufóriás boldogságban úszik a gyerek minden családi napközis nap után, hogy el sem tudom mondani. Ma is mondta, hogy őt ott nagyon várják:) Beszoktattuk egyetlen könnycsepp nélkül. A maga kis ritmusában. Szerintem az volt az egyik legjobb döntés, hogy nem egyhuzamban 5 nap alatt szoktattuk be, mint ahogy amúgy a családi napköziben is próbálják, hanem heti 1-1 alkalommal, de hónapokra elosztva. Így hónapok alatt szokta meg a helyet, ami jó élmény volt neki, amit várt, ahova készült, amiről még napokig beszélgettünk. Mire oda került a sor, hogy ott aludjon, egy hónapok óta szokott hely volt a számára. Mindeközben ugyanúgy kb. 5 napig terheltük a jelenlétünkkel az óvónőt, ebből 3-ban abszolút másik helységben. Volt benne biztosan zavaró is, hiszen ha a kislányom jött engem keresni, jött vele még 3 másik kicsi, de igazából nekik sem trauma volt,csak érdeklődőek voltak. Olyan gyereknek, aki már beszokott, és boldog a családi napköziben, semmiféle traumával nem jár a másik szülője. És egyáltalán nem zavarta meg a gyerekemet, hogy 2 napig bent voltam a csoportszobában, utána meg csak a nappaliban, utána meg már ott sem.Olyan helyen hagytuk, amit ismer, ahol szeretik, ahol jól érzi magát, tudja hogy mindig visszamegyünk érte és nincsen semmiféle pánik, se letépni nem kell rólunk. Ez így emberi. Aki máshogy látja, téved. A másik verzió az óvónőknek talán jó, mert nem kell kerülgetni a szülőt, de valójában embertelen. És van egy nagyon jó cikk, minden szavával egyetértek, minden szavát megtapasztaltam. Azt is,a mikor azt írta, ha a gyerek olyan helyen van, ahol vane gy személy, akiben bízik, akkor már rögtön hosszabb időre is ott lehet hagyni. Mi is otthagyhattuk volna rögtön fél napra, csak azért lett 45 perc, mert mire a férjem úgy döntött, hogy megpróbál lelépni, már nem sok volt ebédig. Ennek a cikknek minden szava aranyat ér: [link]

És ne hidd el, hogy te vagy a rossz anya, aki nem akarja elengedni a gyereket, meg egyéb marhaságok. Nem arra tanítjuk őket, hogy vadidegen emberekkel elmenjenek rögtön 15 percre vagy egy órára. Előbb ismerje meg azt, akire rábízzuk később. Ez így emberi!

Gondold át, van-e lehetőség másik községbe/városba vinni őt és ez mekkora traumát jelentene neki/nektek? Az ingázás se mindig leányálom, nem lesz olyan egyszerű munka után érte menni, lesz-e reggel ülőhelyetek a buszon/vonaton? Mérlegre kell tenni. Én komolyan gondolkoztam másik városon, amíg nem találtam olyan óvónőre, aki megfelelt volna.

Egyébként nem hiszem, hogy van hozzá joguk, ugyanis közszféra és közalkalmazottak. A köz pedig te vagy, többek közt a te adódból vannak finanszírozva. Sajnos könnyen csattanhat az ostor a gyerekeden. De alapból gáz az az óvónő, aki egyetért azzal, hogy nem kell a beszoktatás. Kb. semmit nem tud a gyerekek lelkéről. Ugyanaz 30-40 évvel ezelőtti mentalitás, mint akik annak idején rácsukták a kisbabájukra a szobaajtót, mert meg kellett csinálni a házimunkát.

"Egyébként nem hiszem, hogy van hozzá joguk, ugyanis közszféra és közalkalmazottak. A köz pedig te vagy, többek közt a te adódból vannak finanszírozva. "

Ritka nagy baromság. Ennyi erővel lazán besetalhatnal a műtőbe mondjuk egy nyitott szivmutetenel, hiszen a teljes személyzet közalkalmazott, az épület állami tulajdon és a te adódból van az egész finanszírozva.

A hazirendet az óvoda alakítja ki. Eleve kivételeznek a kerdezovel, hogy ő beszoktathat, nem kellene túlzásokba esni.