Mennyire nagy baj, hogy a lanyom ovis kispajtasainak szuleivel nincs barati kapcsolatunk?
Szeptemberben kezdte az ovit. Elotte bolcsibe jart, de onnan senki nem jott az ovijaba.
A bolcsibe sok szulovel beszelgettunk, jatszoteren talalkoztunk. Igaz, mindegyikunk mas iranyban lakott.
Az ovi az ut masik oldalan van. A jatszoter itt, a lakotelepen.
Sokan szeretik a lanyunkat, megvan az alap 5 baratja (mind kis csoportos), es vannak meg "valtozo" baratai.
Allandoan csacsog roluk es az ovonok, dadusok is gyakran mondjak, hogy oda-vissza vannak egymasert.
Ket szulovel eddig beszelgettem (oltozoben), a tobbivel koszono viszonyban vagyunk.
Igazabol, a csoportjabol (vegyes) sokan jarnak le a jatszora, de valahogy nem jutunk el a beszelgetesig. Jobban mondva, ok beszelgetnek egy csoportban (akik mar regebb ota ismerik egymast). Mindig oda koszonok, ok termeszetesen vissza koszonnek.
Most volt unnepseg, es lattam, hogy tobb szulo is puszival, olelessel koszonti egymast. Tehat a nagyobb gyerekek szulei, rokonai.
Az lenne a kerdesem, hogy ez "gaz" mar vagy meg, hogy mi nem vagyunk senkivel sem ilyen kapcsolatban vagy csak siman "alap" kapcsolatban?
A lanyom szeretne baratos szulinapot, de a ferjem azt mondta, hogy varjuk meg a jovo evet, amig jobban osszeforrnak a baratsagok.
Esetleg, aki hasonlo cipoben jart, annak hogyan oldodott meg az "ugye"?
Iskolas korban (amikor kezdte a sulit a gyerkoc), akkor mar ossze baratkoztak par szulovel?
Vagy, mit tegyek, hogy ne legyek/legyunk kivulallok?!
Nálunk a gyerekek oldottak meg ezt a "problémát". Előbb-utobb jött az, hogy a barátnők át akartak menni egymáshoz és hat én az anyukaval addig csak köszönő viszonyba voltam, de így rakenyszerultunk hogy osszebaratkozzunk. Azóta heti 1-2 összejárás van, de van több ilyen barátnője is, minden anyukával így alakult ki a kapcsolatunk. Persze első alkalommal én is ott vagyok vele, meg a kislánnyal is itt van nálunk az anyukaja, de utána mar csak megbeszéljük hogy mikor jövünk érte.
Szóval szerintem várd ki, nekünk sem kiscsoportban alakult ez ki, hanem kozepsotol.
na pont én is szinte ebben a cipőben járok, csak azzal a különbséggel, hogy engem ez nem zavar. :) Igazából olyan igazi "puszis" barátságot nem is nagyon szeretnék. Amúgy egy-két anyukával/apukával futok csak össze, általában ugyanazokkal, és beszélgetünk erről-arról, volt szó, hogy egymáshoz átmegyünk stb. De majd egyszer lesz konkrétum is szerintem.
Az az igazság, hogy én nem vagyok az a csacsogós, szószátyár, nehezen nyílok meg, idő kell nekem, de ettől függetlenül kedves és mosolygós, közvetlen vagyok, tehát nem a morcos anyukát látják bennem. Ennek ellenére, mégsem megy az azonnali barátságos kapcsolat kialakítása a szülőkkel, szerintem nekem ehhez kéne még 1-2 év.
Játszóra mi nem járunk, de ha mennénk, akkor is én úgy lennék, mint te. :)
Nekem itthon van 3 igazán jó barátnőm, és valahogy nem tudnék ápolni ez mellett még többet. Nem tudom, talán ezért sem törekszem arra, hogy komolyabb puszis barátság alakuljon ki. Meg picit olyan is vagyok, hogy mivel alapból is nehezen nyílok meg, ezért nekem idő kell, hogy megbízzam valakiben.
amúgy egy születésnapi zsúr nem azért van, mert a szülők jó barátok, hanem azért, mert a gyerekek jó barátok. És egy ilyen születésnapi zsúr, akár 2 akár 5 gyerekkel igazán jó alkalom lenne, hogy jobban összeismerkedj az anyukákkal, ha ezt szeretnéd.
Ebben most nem adok igazat a férjednek.
:)
Kislányom is szeptemberben kezdte a kiscsoportot, senkit nem ismertünk (nemrég költöztünk ide). A legjobb kis barátnőjének a szülei szerencsére szimpik, és nagyon próbálnak kialakítani velünk is kapcsolatot, voltunk már egymás lakásán is. Mi tartottunk már szülinapot ovistársaknak, és oda a szülők is jöttek, kicsit tudtunk ismerkedni. A lányomat is sokan szeretik a csoportban. Van egy másik kislány, ő kicsit visszahúzódóbb és áthívtak minket magukhoz, gondolom hogy kicsit jobban összebarátkozzanak, most fogjuk majd visszahívni mi is őket.
Van viszont két másik kislány, akinek az anyukájával én személy szerint szívesen barátkoznék, a gyerekek is jóban vannak de velük még (a zsúron kívül) nem csináltunk közös programot. Remélem, sor fog rá kerülni.
Meg azt hozzafüznem, hogy kicsit bonyolultabb a dolog, mert nem biztos, hogy Te alapbol ahhoz közelednel, akinek a gyerekehez a lanyod... Nalunk pl. erdekes modon en 2 fius anyukaval is abszolut egy hullamhosszon vagyok, es amikor a lanyom kezdte az ovit, igy voltam egy nagycsoportos kislany anyukajaval is. A gyerekeink meg teljesen masok... Ugyanerröl beszeltünk pont egy ovis baratnöjenek az anyukajaval is...
Feltetelezem, hogy ez jobban zavarja azokat az anyukakat, akik itt nöttek fel es "mindenkit" ismernek. Mivel en es a ferjem senkit sem ismertünk, engem ez kevesbe erint. Az "igazi nagy baratsagok" amugy is gyerekkorban, iskolaskorban alakulnak ki, en ugy tudom, ferjhezmenes utan ez ritka, igy annyira nem is törekszem magamnak barati kapcsolatra. A gyerekeim baratnöinek szüleivel keresem a kapcsolatot, emellett amugy sem lenne ugy idö egy olyan uj baratsagot talalni es "megszilarditani", mint amilyenek a korabbiak voltak, es persze az is mas lenne, ha ök a közelben laknanak.
1.
Én se vagyok az a nagy barátkozós tipus..oviban beszélgetünk és ennyi..
a gyerekeink legyenek jóban alapesetben az a lényeg.
én is nehezen nyílok meg alapesetben,szoval ezért nem is nagyon érdekel a többi pusziszkodós szülő
Lehet velem van a gond,de én meg frászt kapok az ilyen nagyon barátkozós,magukat rám tukmálós anyukáktól.
Mikor megyünk a gyerekért többekkel el szoktunk beszélgetni ami rendben is van,de volt anyuka aki elkérte a számom,felhívott,és erőltette a találkozást,hogy hozzuk össze a gyerekeket.Én viszont nem értem miért hozzam össze,mikor heti 5 ször együtt vannak,e mellett meg dolgozunk stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!