Szorong az óvodában a fiam, mit tehetnék?

Alányom volt ilyen.

Tavalyelött szeptemberben kezdte az ovit. Beszoktatás egész jól ment, habár sirdogált, de lassan csináltuk, így azért beszokott. Majd márciustól nyárig minden nap sírt az oviban, és napközben. Akkorra lett neki elég.

Utálta a 25 gyereket egyben, túl sok volt neki, túl hangos, és túl sok egyszerre.

Sokat beszéltem az ovónökkel és ök is próbálták lányomat másképp megközelíteni.

Aztán jött 2 hét szünet a nyáron, és szeptemberben úgy inditott mintha mindig is egy szuper helynek találta volna az ovit.

Még most sem szereti a sok gyereket egyhelyen, de beszél a reggelikörben, elmondja mi van vele stb...

Szerintem ovi váltás csak akkor szabad ha már mindent megtettetek és igen is az ovival van baj nem a gyerekeddel. Ha most kiveszed a következö oviban megint ugyan az lesz a baj, és akár 10 ovit is kipróbálhattok.

Nekem meg sem fordult a fejembe az ovi váltás, egyszerüen minden nap pár szóban beszéltünk az óvonövvel mi volt. èn otthon is beszéltem vele, és megértettem a baját. Mindig mondtam neki, hogy biztos nehéz lehet most neki, és nem baj ha sirdogál, más is rosszul érzi magát, és nekem sem tetszik sokszor sok minden.

Az én gyermekemmel is hasonló volt a gond: egyszerre vált visszahúzódóbbá, illetve időnként "kitört" belőle az agresszió, csúnya beszéd, hisztizés.

Sokat próbáltunk vele beszélgetni: kiderült, hogy az óvodában (MAGÁNovi) megalázza az egyik óvónő, bünteti, kategorizálja a gyerekeket, köztük őt is. (ezt más szülőktől is visszahallottam)

Hiába próbáltam megbeszélni, még engem is megutált, emiatt még inkább rászállt a gyerekecskémre, kikiáltotta mindenféle betegnek stb.

Nálunk egyedül az azonnali váltás segített és érdekes módon az új helyen dícsérik, kisangyal, részt vesz mindenben, örömmel segít stb. Gyakorlatilag megváltozott a viselkedése és az új helyen elkezdte elmesélni, hogy mik történtek vele, hogy alázták meg- borzalmas.

Ki kellene deríteni, hogy mi történik ott napközben- akár a gyerekkel beszélgetve a történésekről (játszva is akár, nem direktbe kifaggatósan, illetve másik szülőtől megkérdezni stb.)