Mi a véleményetek a waldorf ovikról?

Szándékosan használtam a "szektás", nem pedig a szekta szót és szándékosan tettem mindig idézőjelbe. :) Nekem személy szerint annyira nem keltett jó benyomást ez a rituálé, de mind mondtam is, nyilván nem egyformán látjuk, éljük meg a dolgokat.

Amúgy meg az a legfontosabb, hogy a gyereked jól érezze magát ott, ahol van, meggyőződésem, hogy úgy is a családi háttér a perdöntő. Ez nem kifejezetten iskolai módszer, de nekem a "bátorító nevelés" módszertana, elvei szimpatikusak, keress rá, ha gondolod. Azt mondom, hogy önálló, szabad, gondolkodó individuumot kell nevelni a gyerekből, hiszen én is annak tartom magam. De én a mindennapi életet kicsit kockásabbnak, rugalmatlanabbnak látom, mint te, ami kevésbé függ a mi szándékainktól, vágyainktól.

Jót beszélgettünk! ;) A suliválasztáshoz meg drukkolok!

Tőlünk 500m-re van Waldorf ovi és suli. Sokat gondolkodtam rajta, hogy azt válasszuk-e, mert nagyon szimpatikusnak tűnt, de végül az alábbi okok miatt nem azt választottuk:

- az oviban nem volt meleg ebéd és alvási lehetőség, így 12-kor el kell hozni a gyerekeket,

- kikötötték a házirendben, hogy ne legyen otthon tv,

- minden hétvégén közös programot kell csinálni a többi szülővel,

- a szülőknek kell csinálni mindent (takarítás, karbantartás, kertészkedés stb),

- mindezt havi 40e Ft-ért...

A bónusz, hogy az odajáró gyerekek szüleinek nagy része sznob/biomániás/tarisznyás volt, amiket nehezen tolerálok...

Szóval én a hagyományos és a waldorfos oktatási rendszer keverékének örülnék, ahol mindkét rendszer pozitívumait ötvöznék, a negatívumokat pedig lehetőleg megszüntetnék.

Ja, hogy bilibe lóg a kezem?! :)

Akkor, amikor 5 évvel ezelőtt téma volt nálunk az oviválasztás a nagyobbik fiammal, akkor még semmilyen módon nem tudták megoldani sem a meleg ebédet, sem a du-i alvást.

Így egy hagyományos ovit választottunk, amit egyáltalán nem bántunk meg! A fiam imádta az ovit és az óvónénit, akivel annyira elégedettek vagyunk, hogy tavaly a kicsit is hozzá vittük :) Pedig a körzetes ovink 300m-re van, konkrétan rálátunk az ablakunkból, ez meg 1,5km-re, de ez nem számít, a lényeg, hogy a gyereknek legyen jó!

Bemásolom azt a részt, ami a waldorf ovi honlapján van a tv-zésről: " Televízió:

A Waldorf-pedagógia álláspontja szerint (amelyet a modern pszichológia is alátámasztott) a gyermekek számára rendkívül káros a televíziózás, a videózás és a számítógépezés. A gyermek képekben él és a világról szerzett tapasztalatait képekre tagolva dolgozza fel. Ezeket a belső képeket a gyerekek saját maguk "készítik". Ezt a belső képalkotó képességet teszi tönkre, ha a gyermek a televíziózás, videózás, számítógépezés által állandóan kész képeket kap, amelyek olyan sűrűséggel követik egymást, hogy a gyermeknek nincs ideje a feldolgozásra. A gyermek agyának állapota ilyenkor az alvás alatti állapothoz hasonló, így minden szabadon, szűretlenül, áramlik be. Következmények:

A mozgó, örökké változó képtől nem tud elszakadni, nem mozog, miközben állandóan mozgást lát. Izmaiban és egész idegrendszerében növekszik a feszültség. Ezért a tévézés befejeztével túlmozgásos reakciók jelentkeznek.

A növekvő feszültségtől a gyermek agressziókészsége is növekszik (az úgynevezett mesefilmektől, rajzfilmektől is).

A kész képek elsorvasztják fantáziáját, belső képalkotó képességét, ezért szinte képtelen élvezettel végighallgatni az elmondott mesét.

Játéka szegényessé válik, a filmekből átvett sémákat utánozza.

Egyszóval a képernyő hatásának következtében elveszíti a világ megismerésének azt az eszközét, amely életkori sajátosságainak leginkább megfelelne. Ez egész személyiségének fejlődését kedvezőtlenül befolyásolja."

Tehát számítógépezni sem szabad!

Félreértés ne essék, nem vagyok tv-függő, sőt! Simán eltelik úgy 1-2 hét is, hogy a magam kedvéért be sem kapcsolom a tv-t, mert nem érdekel. A gyerekek szoktak mesét nézni, meg a természetfilmeket és az ismeretterjesztő műsorokat is szeretik. Emellett bármivel eljátszanak, élénk a fantáziájuk, szaladgálnak, ugrálnak, fára másznak stb, tehát hagyjuk őket gyereknek lenni. Szerintem ebbe a tv-zés is belefér, mértékkel.

Az ovin kívüli programokról: "A szülők mind anyagi, mind erkölcsi, mind napi jelenlétükkel stabil hátteret biztosítanak óvodai életünkhöz. Részt vesznek szülői estjeinken, számukra is nyitott ünnepeinken. Az átalakítási, karbantartási, takarítási munkák során a családok egymással is megismerkedhetnek."

Szó sincs arról, hogy nem segítenénk szívesen bármiben a suliban/oviban! De azért egy alapítványi intézménynek teljes erőből a szülők segítségére való támaszkodás elég pofátlanság szerintem! Hiszen kaja nincs, az óvónők fél napot dolgoznak, játékokra nem költenek, mert csak ilyenekkel játszhatnak a gyerekek: toboz, gesztenye, makk, faágak, fakérgek, kukoricacsutka, kagylók, filcdarabok, textilek stb...

Úgy emlékszem, nekünk akkor 40e/hó lett volna, de nem is ez a fő gond, hanem a többi együttvéve.

Sznob: aki lenézi azokat, akik nem waldorfosok. Biomániás: lefikázza azokat, akik járnak bevásárolni és nem otthon termelnek meg mindent. Tarisznyás: van ez a típusú nő, aki bő szoknyában, batikolt pólóban jár és tarisznyát hord. További jellegzetessége az előre/hátulra kendőben felkötött babája, meg a lábánál a további 4-5 kisgyereke, akik között max. 1 év korkülönbség van.

Mindegyik típusból találkoztam bőven az oviban :)

Azt nem írtam, mert már leírtátok előttem, hogy ugyan nagyon jó az oktatási rendszerük, de előbb-utóbb úgyis mindenkinek be kell illeszkednie a "hagyományos" elvek szerinti társadalomba és ha erre csak 18 évesen kerül sor, akkor már sokkal nehezebb lesz.

A nagyobbik fiam most 2-os. Sok a követelmény az iskolában, valóban. Viszont szerintem az sem mindegy, hogy a szülők hogyan állnak hozzá az egészhez. Engem például 1 percig sem érdekelt, hogy a gyerekem mindenáron kitűnő legyen! Az sem, hogy mindenképpen sportoljon valamit versenyszerűen. Az viszont, hogy itthon a suli után kipihenhesse magát, feltöltődjön és igazán gyerek lehessen, arra nagyon odafigyelek! Megbeszéltük, hogy a saját érdekében csináljon meg lehetőleg minden házit a napköziben, hogy itthon nyugodtan játszhasson. Persze párszor ellinkelte a dolgot, de utána itthon rájött, hogy jobban jár, ha a suliban megcsinálja :)

Több ismerősünk is büszkélkedik vele, hogy a sulis gyereke heti többször is este 8-ra ér haza edzésről és még akkor állnak neki tanulni. Az egyik még lázasan is elvitte futóversenyre a fiát, mert nehogymár kimaradjon! Több gyerek meg suli után több órát számítógépes játékokkal játszik, na ez sem jobb.

Mondjuk a legrosszabb szerintem, a kitűnő bizire való hajtás a szülők részéről! Tavaly év végén 2 szülő ki is vette a gyerekét a suliból, mert hogy mi az, hogy az elsős gyerek bizonyítványa nem kitűnő?! Na és ha nem az, akkor mi a fene van? Én színötös voltam 5-ig és tanulmányi versenyekre jártam, de ennek semmi hasznát nem látom a mostani életemben.

Engem nem érdekel, ha a gyerekem nem lesz kitűnő és egyáltalán nem várok el tőle ilyesmit, sem a versenysportot. Ha akar, persze mehet, de sajnos az is elveszi a gyerekkort. Oké, ad helyette mást, de akkor is. Sportol a fiam, sőt nagyon mozgékony, de csak a saját örömére csinálja, nem az eredmények miatt, ennek jobban örülök, mint az érmeknek.

És az sem érdekel, ha nem lesz diplomája. Az sokkal fontosabb, hogy megtalálja azt a munkát/hobbit/sportot, amit szeret. Egy csomó jól fizető munkához nem kell felsőfokú képesítés és ugye egy diploma önmagában nem jelent semmit.

Bocsi, hogy ilyen bő lére eresztettem a mondanivalóm, de a magam kedvéért is jól esett ezt így összefoglalni :)

Jó érzés látnom, h nem vagyok annyira egyedül a meglátásaimmal, és értékrendszeremmel. :)

Az előző előtti hosszú beírás a mozgókép ellenzéséről kisgyermekkorban, mélységesen egyetértek.

Örülök a rugalmasabb szemléletű embereknek is ,sajnos kevesen vagyunk, de vagyunk. :)