Te lennél a gyermeked óvónője?

A barátnőm kényszerből a saját kislányának a gondozónénije lett a bölcsiben.

A lehető legrosszabb döntés volt. A kislány nem tud leválni az anyjáról, féltékeny, ha a többi gyerekkel kell foglalkoznia az anyukának, nem akar aludni, nem akarja követni a szabályokat.

A nagyobb lánya szintén féltékeny, oltári hisztiket csap, amiért a kicsi az anyuval van, neki meg máshová kell oviba járnia, és a kistesó miért lehet egész nap anyával...

El kell különíteni a szerepeket, az óvónéni legyen óvónéni, anya pedig anya.

Nem.

Bár nem nekem tetted fel a kérdést, de azt gondolnám, hogy anya nem engedni leválni a gyerekét és erre szépen fel is használja óvónői voltát.

Az én gyerekemet még az is zavarja, hogy a szomszéd csoportban vagyok. Nem akarja megérteni sehogy se, hogy az az én munkahelyem, nem érti, miért nem mászkálhat át hozzám, miért nem lehet mindig velem. Emiatt sokat sír, én meg sokat szomorkodok, hogyan lehetne ezt megoldani, megbeszélni.

Egyértelműen nem lennék az óvónénije. Ő még pici, nem érti a különbséget anya és nem-anya-de-óvónéni között.

Nálunk ez lesz a helyzet, falusi óvoda, nincs választás (még Gyed-en vagyok).

Nem tartok tőle, kolléganőmnek is így jártak a fiai (felnőttek már, egészséges, családos ember mindkettő), a dajka néni fia is a saját csoportjába járt, ő is "túlélte". A falusi suliban is a tanítok a saját gyermekeiket tanították anno, most is volt az egyik tanító bácsi, akinek a saját gyermeke az osztályába járt, vele még szigorúbb volt, mint a többiekkel, nem kivételezett egyáltalán.

Ez elhatározás kérdése javarészt szerintem, sok múlik a kollégán, de én nem félek ettől. És attól sem, hogy a gyerek majd egész nap rajtam lógna, lesz ott elég gyermek, színes programok.

Ha itthon is normálisan fegyelmezi, neveli az ember, ott is szót fogad majd, úgy gondolom.