Van egy 5 éves óvodás kis fiam, de nincsenek barátai . Hogy segítsek neki, hogy nyitottabb legyen, és merjen beszélgetni és barátkozni?

Tudom, gyerekfüggő, de az én lányomnál éppen az vált be, hogy elkezdtem neki nem segíteni. 5 éves lányom félénk, visszahúzódó típus, szívesen játszik egyedül. Kicsit önbizalomhiányos. Nem volt az oviban barátja. Az óvónéni is külön szólt, hogy vigyem el a gyereket nevelési tanácsadóba, mert nem játszik a többi gyerekkel (mondjuk nem tudom, hogy ő mit tett, hogy ez ne így legyen). Én is vártam, hogy valakivel kicsit összebarátkozzon, mindig kérdeztem: "na ma játszottál valakivel?". És ez nála egy külön stresszt okozott, úgy érezhette, hogy vele valami nem stimmel, pedig ő csak egy ilyen típus, ilyennek kell elfogadni. Idén nyáron költöztünk, ovit is váltott. Nem is mondtam neki, hogy "na majd milyen jót fogsz játszani a többi gyerekkel", inkább arra helyeztem a hangsúlyt, hogy milyen jót fog Ő játszani. Most három nap alatt több lánnyal is összebarátkozott, együtt játszanak. Úgy gondolom, a lányom is most érett meg rá szociálisan, hogy jobban igényeli a barátokat, meg nem érzi a nyomást, hogy na most azonnal valakivel neki játszani kell.

Nekem is ovis kisfiam van és én is sokat gondolkozom, hogy tudok most vagy később segíteni neki barátkozásban. Ami nekem gyerekkoromból eszembe jut, hogy én sem voltam barátkozós típus, de ha ott voltak szülők, pl egy másik családdal találkozáskor és mondjuk 2 család beszélgetett, evett, sokkal könnyebben összebarátkoztam idegen gyerekekkel, mint ha csak azt mondták egy idegen gyerekre a játszótéren vagy egy idegen lakásban, hogy "ott a kisgyerek, menj vele játszani". Egy felnőttnek is könnyebb, kellemesebb úgy egy új közösségbe menni, hogy legalább 1 ismerőse van, azzal megy, az bemutatja a többieknek. Kisfiamnak az mindig sokat segít, ha én is odamegyek, szólok pár szót a kisgyerekhez, anyukához, aztán ő is bátrabb lesz és utána már egyedül is odamegy, játszanak.