Miért nincsenek ma már "klasszikus" anyáknapi ünnepségek?

"a gyerek lelki állapotáról elmond valamit, ha spontán énekelget, mondókázik játéka közben"

Te ugye még életedben nem láttál gyereket?! Képzeld el, nem minden gyerek szeret mondokázni az év minden napján, nem egyformák a gyerekek (sem), mert nem robotok vagy egy csorda szarvasmarha.

Amikor én voltam ovis, akkor kötelező volt szerepelni és óriási stressz volt, mert az óvónők annyira ostobák voltak, hogy nem tudták EGYÉNRE SZABOTTAN megoldani a szerepeltetést. Már főiskolás koromban lett annyi önbizalmam, hogy emberek előtt beszélni merjek, szerencsére ez ma már egyáltalán nem okoz gondot.

Nálunk az oviban ünnepség alkalmával az óvónők meg tudják oldani, hogy a gyerekek számára gyakorlatilag észrevétlenül más-más feladatokat adjanak. Aki nem szereplős az a közös éneklésben vesz részt, a cserfesebbek pedig mondanak a műsor közben verset és senkinek semmi sem kötelező. Ennek a normális hozzáállásnak köszönhető, hogy az én egyik gyerekem, aki 3 évesen semmi ilyenen nem akart és nem is tudott részt venni, mert szorongást váltott ki, az most nagycsoportosan simán megoldja, ha ő kapja egy műsorban a főszerepet.

Az anyák napján nálunk sincs kifejezett össznépi műsor, ahogy a szülők érkeznek, úgy vonul egy a gyerkőc egy feldíszített sarokba, ahol egy virággal és saját kézzel elkészített ajándékkal a kezében egy rövid verset elmond, majd az egész csoport elénekel egy dalt. Tökéletesen működik a dolog.

Az anyák napjáról még annyi a véleményem, hogy a túlzott ünneplése számomra visszataszító. Én is örülök a versnek, a virágnak, a kézzel készített apróságnak meg különösen, de egy csomó anyuka agya el van szálva, ahogy már magát akarja ünnepeltetni. Biztos ennek is megvan a pszichológiai háttere, vajon miért igényli ezt egy elvéleg egészséges lelkületű felnőtt nő?

Egész eddigi felnőtt életemet különböző életkorú gyerekek között töltöttem el, volt alkalmam figyelni őket.És a harmonikus lelkiállapot egyik jelzője a spontán módon dúdolgató gyerek.

Azt is tudom, hogy a gyerekek különbözőek. Bántotta is titokban anyai szívemet, hogy bár otthon magnó gyűjtemény volt azokból a versekből, dalokból, amiket 3-6 éves korukban otthon énekeltek, dőlt belőlük a sok dal, főleg tőlem lesték el ezeket, de hozták az óvodából is, de ha pl jelentkezni kellett egy bemutató foglalkozáson, soha nem nyújtották a kezüket, viszont csodálkoztam más 5 évesen, aki Kossuth-nótákat énekelt bűnhamisan, nem is gyereknek valók ezek a dalok, de le sem lehetett volna lőni, bátor volt, kezdeményező, imádta, ha nézték.Ezt el kell fogadni, van, aki csak csoportban, más szólóban is.

Nekem mindig tetszett a A JÓ anyák napi műsor, mélyen meghatott, mert megtanulták, hogy néha jó kimutatni a szeretetet, tiszteletet a nagyi, az anya iránt. Nem önünnepeltetés ez, hanem az adni és kapni öröme.

Én is kérdezek: ültél már tábortűz mellett, amikor 1-2 ember elkezd énekelni, megállod, hogy te hallgatsz kukán, s nem kapcsolódsz be? A gyerek is így van, ha a többiek énekelnek, ő is előbb-utóbb csatlakozik.A közös ének-mondóka-vers magával ragad mindenkit.

24-es válasz... nagyon gáz...

Inkább nem írom le amit gondolok, mert nem akarlak megbántani.

Igen látom :D

Hát akkor ünnepeltesd magad :) Ha számodra az anyák napja jelenti csak a gyerek részéről a szeretetet, akkor szerepeljen főműsoridőben, első sorban. Gyorsan fényképezd le és tedd ki a falra, facebookra, a hatás nem marad el. Legalábbis az a hatás, ami neked fontos.