Mit lehet tenni ha óvodában angyal itthon meg egy kis démon?

Szerintem nincs ezzel semmi baj, még ha nagyon fárasztó is.

Az lenne a baj, ha az oviban "bandázna", mert otthon nem meri kiengedni a gőzt.

Amiket leírsz, számomra is mind ismeretes, három lányom van.

Mi úgy oldjuk meg a ruha kérdést, hogy este fürdés előtt kell kiválasztani a másnapi ruhát, és azon már nem változtatunk. Ez bevált, a reggeli ruha választás katasztrófába torkollana. :)

Szerintem nagyon meg akar felelni az oviban, meg is felel az elvárásoknak, és így otthon duplázottan "laza" emiatt.

Nálunk az vált be, hogy csak az igazán fontos dolgokban kell azt csinálni, amit én szeretnék, amúgy meg választhatnak, hogy mit szeretnének. Tehát minél kevesebb elvárás legyen.

És sok-sok kompromisszum.

Pl: Nincs tejbegíríz? Oké, akkor csináljunk tejberizst, gyere és keverd te.

Ez is fontos, hogy be vond olyan tevékenységbe, amik már "nagylányosak", mert biztos hogy a kis tesó is bekavar neki még.

Pl. süssetek kekszet, az enyémek oda vannak a kiszúró formákért. Stb.

Találjatok olyan közös tevékenységet, amiben együtt lelitek örömötöket.

Engedd a házimunkához is hozzá, még ha hátráltat is valamiben.

És ne kiabálj vele, hanem szeretgesd meg minél többször, és oldódni fog ez idővel.

Legyen nálad mindig víz és pogi vagy ilyesmi, hogy "ki tudd szúrni a szemét" ha éhes, szomjas.

Egyébként én arra gyanakszom, hogy az oviban muszáj neki jónak lenni, és biztos nagyon igyekszik is, így nálad csapódik le minden nyűge. Arra gondolj, hogy jobb így, mint fordítva :)

Hát ez jó kérdés.

Esetleg kismotorral vagy biciklivel nem tud menni?

Vagy ha lenne egy testvérfellépő, amire felmászhat, ha fáradt?

Amúgy még a lábfájásra reagálnék, az nálunk is van, főleg késő délután vagy este, néha éjszaka is ébrednek miatta.

Ez élettani dolog, a növekedés okozza, a növekedéshez szükséges hormon éjjel termelődik leginkább, tehát ez nem kamu.

Én Inno Reuma krémmel szoktam bekenni nekik vékonyan ilyenkor, ennek szerintem van placebó hatása is, de ténylegesen is hat.

Szóval ezt érdemes komolyan venni.

Ortopéd orvos mondta hogy így van, este érdemes meleg fürdőt venni és masszírozni neki (ha engedi).

Nagyon okosat mondani valószínűleg én sem tudok, csak beállni a sorba :)

Ráadásul kisfiam van, 3,5 éves.

Nálunk is szoktak nyűglődős délutánok-esték lenni, épp a tegnapi is ilyen volt és én már a felrobbanás határán álltam.

Nálunk ilyenek vannak: autóban ül hátul az ülésben és torkaszakadtából hisztizik, hogy miért nem jobbra fordulunk, miért nem a zajvédő falnál (autópálya bevezető szakasz) megyünk haza, miért nem ő vezet (!) és ő miért utas, miért nem RAKOMÁNY (Thomas meséből, gondolom:)

Ez így vicces leírva, de így vezetni, hogy hisztizik hátul ilyen apróságokon valami tragédia.

általában akkor ilyen kis "durva", amikor nagyon fáradt. Otthon toporzékol, csapkodja a talpát a parkettán, közben hátra tett kézzel és dühös arccal morog, puffog.

Néha, amikor már sokadjára kérem, hogy viselkedjen rendesen, akkor magától puffog, hogy ő megy büntetésbe és tényleg el is megy, becsukaj az ajtót és vinnyogásszerűen "sír"- ami megintcsak tömény hiszti.

Ilyenkor nekem csak az válik be valamennyire, hogy nem engedek a "zsarolásnak"- ha kakaóscsigát akar enni és pont nincs otthon és nem is akarok nekiállni sütni, akkor megeszi az x dolgot, ha nem, akkor így járt (erz sajnos csak olaj a tűzre).

Vitatkozik, felesel, puffog- az oviban meg mindenki kedvence.

Itt vezeti le a feszültséget és hogy össze van zsúfolódva más gyerekekkel, akik között esetleg van olyan is, akiket nem szeret.

Próbálom lekötni a figyelmét játékkal, illetve szoktam ilyeneket mondani neki, hogy "van kedved thomasos társast játszani? Ha igen, akkor pakold össze kérlek a legókat"- általában bejön- ha nem, akkor még ezen is puffog és dühösködik.

Tegnap már ráhagytam.

Mondtam neki, hogy anya már elfáradt, szomorú és ideges lett a sok hisztitől, elmegy egyedül egy sarokba pihenni, nyugodtan folytasd egyedül.

Kb. 10-15 percig magában magyarázott meg topogott, morgott- aztán mintha mi sem történt volna, jött "dörgölőzni" a hálóba, hogy almát szeretne enni.

Nehéz tényleg- főleg türelemmel- de azért én azt vallom, hogy éreznie kell, hogy ezzel a viselkedéssel nálam nem nyerő és igyekszem legalább nem jutalmazni a hülyeséget, hanem inkább egy kicsit arra tanítani, hogy ha ő durva, dühös, akkor ne várja tőlem se, hogy szórakoztassam :)

Persze este mindig van mese, puszi, simogatás- a köztes időben kell csak pár órát kibírni...

Tegnap nálunk jól kiszelepelte a gőzt, ma reggel már úgy kelt fel (!), hogy puffogott- gyorsan leállítottam, így nem gyűrűzött tovább. Remélem, egy ideig béke lesz, aztán ha betelik nála a pohár, akkor megint hallgathatom :)

Mintha én írtam volna a lányomról, csak ő 2 hét múlva lesz 4 éves, de totálisan ilyen mint a te lányod! :) Tudom ez nem vigasztal, de teljesen megértelek, már én is veszekedek vele, de már az sem hat...ráadásul kismama is vagyok és 2 hónap múlva jön a fiútesó, így még az is közre fog játszani, szóval ez még tetőzni fog szerintem. :(

Én is próbálom belevonni a dolgokba, ha főzök, pakolok, de az sem köti le sokáig. Viszont akkor nagyon jó kislány. nekem is azt tanácsolta anyum, hogy ne kiabálja, veszekedjek vele....de nem mindig megy higgattan, mikor százszor mondom el neki, hogy vetkőzzön le pl. Viszont én annak örülök, hogy legalább az oviban jó kislány, valahol ki kell engedni a gőzt, anyu azt mondta mi is ilyenek voltunk.

Mintha az én lányomat jellemezted volna,bár éppen most múlt 4 éves!

Az édességre (cukira) ős is azt mondja,hogy éhes,de ere a válaszom,hogy van ilyen kenyér,olyan kifli stb.,tehát semmi nasi s persze meg várja,míg hazaérünk,hisz előtte uzsizott,tehát kamu nyafi.

A hazaindulsnál rögtön felmerül nála is,hogy ő álmos,fáradt miegyéb,pedig még el se indultunk és nem is kell megtennie a közel 2 órás gyalogutat,mert max 20 perc séta és apa ott is van autóval értünk vagy néha kevesebb idő alatt.

Az öltözködés még nem katasztrófa. 99%-ban mindegy hogy mit adok rá,de néha kikérem a véleményét,hogy melyiket a kettő közül és akkor ő választ.

Itthon sosem hajlandó pakolni,még akkor sem,ha azt mondom segítek vagy ha azt mondom,hogy hozom a zsákot és ami belekerül a kukában végzi. Nem érdekli. A testvérével marják egymást (hunyó mindkettő benne),de akadnak napok,amikor nagyon együtt tudnak működni,de lehetne sűrűbben. Az oviban ő is kisangyal,szó nélkül pakol,okos, ügyes,óvónénik kedvence.

Az óvónő szerint ez nagyon is jó és rendjén is van.Az iskolában ezáltal nem lesz probléma a magatartásával.

Tehát ez normális és remélem,hogy mire kinövik az idegeim is meg lesznek még :)

6-os vagyok!

A fèrjem ördögfiókanak hívja, amúgy igen az ovibsn kisangyal. Állandóan dícsérik, hogy milyen ügyes, segít, összepakol, eszik szépen, szót fogad..itthon meg az ellenkezöje(jó azèrt nem mindig, van,hogy itthon is kisangyal), de ez azért jobb,hogy nem fordítva van, mert akkor állandóan behívnanak,hogy problèmàs a gyerek. Inkább itthon eressze ki a gőzt.