Valaki bánthatja az oviban?

Hasonló a helyzet nálunk is, ezért úgy vélem, nem a környezet okozhatja ezt, hanem életkori fejlődés okozza.... Kisfiam is most kezdte az ovit szeptemberben, 3,5 éves. Mostanában kezd beszélni arról, hogy fél /sötéttől, szörnyektől stb/, és hogy rosszat álmodik. Mostanában többször is felriadt és sírt, hogy rosszat álmodott. Már leszokott a cumiról, de mostanában emlegeti, keresi. Érzékeny lett, hamarabb kétségbe esik vagy sírni kezd. A téli szünet óta rosszabbodott a helyzet, bár azt mondja, szereti az ovit és nem panaszkodik semmiről, mégis reggelente otthon szeretne maradni.... Otthon minden rendben van, semmi változás nem volt, nyugodt és szeretetteljes családi életet élünk, az ovin kívül senki másra nem bíztuk.....

Talán hasonló lehet, mint a szeparációs szorongás....

Én az ovira tippelnék, ha nem is bántja senki ott, azért mégis egy más környezet. Főleg, hogy írtad, hogy a kicsit lefekteted. Tehát van pici testvére is. Mennyi idős? Előtte ezek alapján nem volt bölcsis.... Szerintem mos jön ki rajta egyrészt a féltékenység, másrészt meg az ovis szabályok.

Én erre tudok gondolni, ugyanis nálunk hasonló a helyzet, csak a fiam két évig bölcsis volt, és ő most múlt 4 éves, kiscsoportos. De én azt gondolom, hogy még az ovi is más, mint a bölcsi volt, ott is voltak szabályok, de ott talán nem voltak büntetések. Itt az oviban habár tündérek az ovónénik, azért csak kell a határozottság az elevenebb, szófogadatlanabb gyerekekhez. Ezt hallgatni egész nap, ha nem is vele "veszekszenek", de csak "nem lehet megmukkani evés közben, mert ha beszélgetsz, akkor bünti", gonolom kiabálni sem nagyon lehet, futkározni meg bent végképp nem, mondom ezt úgy, hogy minden nap mennek a tornaterembe és az udvarra is, ahol aztán kiadhatják a gőzt, de mégis ott lehet bennük az a "mi lesz, ha ezt nem szabad, én meg csinálom". Legalábbis a fiam ilyen, és ezt mind hazahozza. Itthon meg kiabál, mintha itthon is lenne másik 20 gyerek vele, én meg túlkiabálom 20-ára, hogy ne kiabáljon, rgo itthon is megy a korlátozás.... És akkor nem beszélve, a kistesóról is, aki miatt nem tud rendesen sínt építeni, autózni vagy bármi csinálni, mert persze a kicsinek minden az kell, amivel ő játszik, és ha még nem is teszi tönkre, de épp hozzányúl, már megy a nyavalygás, hogy "de aaaanyaaaa....", akkor mi megint "nem nyavalyogni kell, hanem szólj neki, hogy nem szeretnéd... " stb stb...

Na, lehet, hogy nálatok nem ez van, de nálunk ez megy, és a fiamon úgy jön ki ez az egész, hogy tikkel. Kummog, köszörüli a torkát, de minden levegővégelnél, és ez este már olyan szinten, hogy már nem tudunk nem tudomás venni róla, mert idegesítő, aztán meg a szemeit is elkezdte forgatni, szintén ilyen okokból. És érdekes módon itthon volt több mint 3 hetet a szünetben, és nem csinálta. Most, mióta ovi van, megint kezdte... Úgyhogy sok türelem kell hozzá, sajnos megoldást nem tudok rá, csak amit szoktak javasolni: legyen több idő csak a vele, amikor anyanap van, vagy apanap, sőt, ha tehetitek már, akkor csak hárman mentek valahova a kicsit rá tudjátok bízni valakire.

Van akin így jön ki az ovi, van akin úgy. Pl. lehet szobatisztaságban is visszaesés... Kitartás és türelem. Semmi nem tart örökké :) mi is ezt tesszük. Bár én már gondolkodtam gyerekpszichológuson, de mi tudna mást mondani? Nálunk szeptembertől, mikor a kicsi is megy bölcsibe én is dolgozni, onnantól várom, a javulást... na meg persze a nyári szünet hozza majd.... :)

te magad írod, hogy esténként természetfilmet néztek, általában tengeri állatosat. ennyi pont elég is egy 3 évesnek ahhoz, hogy azt álmodja, nem tud kijönni a vízből.

biztos, hogy megterhelő az óvoda is, egész nap zsivaj van, sok inger éri, kötött az egész és éjszaka nem alussz ki magát. innentől kezdve még fáradékonyabb és nyűgösebb, elsírja magát mindenen, jön rá a természetfilm ami annyira megmaradt benne, hogy rosszat álmodott tőle :)

ha letetted a kicsit utána ne kapcsold be a tv-t, olvass ne mesét, de ne erős fénynél, esetleg simogasd álomba és ha tudod, kicsit később keltsd fel reggel, hogy kialudja magát :)

A lánykám is szeptemberben kezdte az ovit,minden zokszó nélkül és a mai napig imád járni,de!

Tegnapelőtt,mikor mentem érte,sírva leltem rá a gyülekezőcsoportban,ahova az óvónő lerakta őket 4 után,mint mindig. Először azt mondta azért,mert hiányzik neki a kiskutyája (pedig itthon van) aztán azért,mert nem mentem érte. Hivatalos dolgot intéztem,így késtem 15 percet.

Viszont tegnap időben mentem és még éppen a saját csoportjában voltak s megint sírva fogadott. Megint azért,mert hogy nem mentem érte...

A másik probléma,hogy nem szeret egyedül lenni és mondja ezt akkor,ha én már kb 3 méterrel odébb vagyok.

jesszsusom, ez kisérteties...

Épp azért léptem be, hogy kiírjak egy kérdést, erre rátaláltam a Tiédre, és egy csomó tök hasonló válaszra..

A lányom most kezdte szintén az ovit szeptemberbe, imád járni, de mióta a szünetnek vége, minden nap sírva megyünk, én is, ő is.

Őt bántják, neki nincs barátja, ő nem szép, neki hiányzik a szobája, csúfolják, hogy nem szép a ruhája(pedig tényleg csiniben jár), már nem akar népitáncra se járni, pedig azt is imádja, veled akarok maradni anya, a szívem szakad meg minden nap, stb.

A sötéttől való félelem is épp most jött elő nálunk is, szóval tök fura...

Amúgy nálunk annyi plusz kiderült, mert én már másnap szóltam az óvónőnek, hogy gáz van, hogy a cumiját, amit eddig lehetett, szünet előtt elvitte a Mikulás, csak nekem erről elfelejtettek szólni...na most így nem is alszik, tök kialvatlan, túlpörög, sír, csimpaszkodik, alig bírom este letenni, és éjjel is 2-3x felsír...tisztára meg vagyok rémülve...

Hát segíteni nem tudtam, de remélem mindegyikünk kicsije hamar túlesik ezen a nehéz időszakon...

S