Mindig egyetértesz az óvónővel? Volt már vele konfliktusod? Érezted már úgy, hogy a gyermekedre "pikkel", vagy nem értékeli őt?

Mindenki történetét szívesen elolvasom, hátha ad egy kis vigasztalást, vagy tanulságot. :)

A mi problémánk a következő:

Előrebocsátom, hogy objektíven közelítek a gyerekeimmel kapcsolatos kérdésekhez, mivel magam is pedagógus vagyok, és amit egy szakember, vagy hozzáértő ember mond, azon elgondolkodom. Nem tökéletes a fiam, nem látom őt cukorfelhőbe burkolva, imádom, de tisztában vagyok a gyenge pontjaival.

Az óvónénivel már nem szeretek beszélgetni. Akárhányszor szóba kerül a fiam, mert 3 percnél tovább ott vagyok indulásnál vagy búcsúzásnál, mindig elmondja a véleményét. Ami tökéletesen nem egyezik az enyémmel, az apjáéval és a nagyszüleiével. Azt tudom, hogy otthon, más gyerekekkel, játszótéren, nagyszülőknél, játszóházban hogy viselkedik, milyen a természete. Ez teljesen más, mint amit az oviban állít róla az óvónő. Leírja őt, mint egy bátortalan, ügyetlen, bizonytalan, éretlen gyereket, a kortársaihoz hasonlítgatja, de nem konkrét gyerekekhez, hanem egy adathalmazhoz. Hogy az 5 éveseknek mit KELL tudniuk, stb. Az a baj, hogy amit róla mond, az erős túlzás, és engem kér rá, hogy változtassak rajta, így meg úgy foglalkozzak vele, mit fejlesszek, stb. Minden nap foglalkozom vele célirányosan, tudom, mi nem megy neki jól, de ez sem olyan, amiben brutálisan béna lenne, csak nem az az erőssége. De szerintem nem az én hibám, hogy otthon csinálja, az oviban meg nem. MEg hogy bátortalan az oviban. Én nem vagyok ott vele, hogyan tudnám én a munkahelyemről őt motiválni, hogy ott és akkor éppen miben legyen bátor és kezdeményező?! Nem az óvónő feladata lenne ez? A fiam nem mond negatív dolgokat az oviról, szeret oda járni, elmeséli a napját, és nem szokott említeni olyasmit, hogy neki rossz volt, mert mittudomén nem szeretett volna leülni rajzolni. Az ő természetéből fakadóan inkább megfigyelő és később bekapcsolódó típus, nem olyan, aki az iskolában majd' kiesik a padból, annyira ő akar válaszolni a kérdésre. Halkszavú, türelmes, nem tapos senkire. Kivárja, míg sorra kerül, amíg őt kérdezik, nem szeret villogni. Viszont imád verset mondani, énekelni, az rosszulesett neki, mikor az anyák napi ünnepségen nem sokat szerepeltették. Itthon az egész műsort fejből elmondta, az összes gyerek szövegét és énekét tudta, megtanulta a gyakorlás alatt. Nem szeretem látni, hogy az óvónő beskatulyázta, folyton azzal jön, hogy nem iskolaérett...nem tudom. Remélem nem ő fogja eldönteni. Rábízom a döntést az adott szakemberre, pszichológusra, aki majd megállapítja, hogy iskolaérett-e, nem fogom kétségbe vonni a véleményét, de ez az óvónő..szerintem ő még jövőre (akkor 6 és fél lesz) is azt mondja majd, hogy éretlen, pedig azért 7 és fél évesen mindenki elkezdi az iskolát. Okos, érdeklődő, komoly gyerek, de nem hiszem, hogy a természetét "ki fogja nőni".

Várok véleményeket a mi problémánkról is, illetve ahogy írtam, saját sztorit is.

Köszi mindenkinek!