Anyukák, ti mit várnátok ha elmesélitek az óvónőnek előző rossz tapasztalataitokat amik értek titeket (főleg a gyermekedet) egy másik oviban megelőzően?
Még nem fejteném ki bővebben hogy én mit várok/vártam/várnék milyen hozzáállást milyen pár mondatot, csak kíváncsi lennék egyenlőre hogy más hogy gondolkozik erről. A helyzet a következő: a lányom 4 éves, most jöttünk el tavasz folyamán az eddig oviból (1 évet járt ide) és iratkoztunk át egy másikba . Nem CSAK amiatt hogy nem érezte jól magát de nyilván ez nyomott a latban egyébként költöztünk is de ha imádá a régi ovit akkor inkább kelnék mindennap fél órával hamarabb csak oda járhasson de nem ez a helyzet).
Októberben kezdte az ovit (előtte nagyon várta) családlátogatás nem volt előtte. Októbertől mindennap (május elejéig járt) ordít(ott) sír(t) minden reggel (kedvesen határozottan elköszöntem tőle sose erősítettem benne hogy rossz helyre küldöm vagy ilyesmi).Én úgy gondoltam több hó elteltével hogy ez nem oké így és az óvónőkkel szerettem volna beszélni, de nem jártam sikerrel, leráztak pár mondattal elintéztek, fogadóórát hetek alatt sikerült egyeztetni több szájhúzogatás közepette, beszéltem a vezetővel is (más gondunk is volt, nem láttam hogy bármit is tanulnának egész nap sose semmi alkotás nem volt kitéve nem mesélt senki semmit, a gyerekem pedig egy szót se volt hajlandó szólni az ovi témáról, bepisilős lett). Szerepjátékaiból viszont kiderült egy pár hónap alatt hogy a dadus néni hogy beszél vele meg megütötte mert bepisilt (a 1.5 éve szobatiszta lányom egyébként újra bepisilős lett). Tehát döntöttem és váltottunk. Új ovi új óvónénik, családlátogatás. Szóba került hogy miért is jöttünk el vagy hogy a lányom hogy érezte magát az előző oviban.
Én nem dramatizálva csak reálisan(!) elmondtam és erre jött a reakció. Nem írom még le, majd csak később. Köszönöm aki végigolvasta és reagál rá.
Én meg jót akarok a gyerekemnek és igenis szerettem volna ha tudják az óvónők hogy az én gyerekem nem azért sírósabb az átlagnál mert valami gond van vele vagy a családjában, és nem azért pisil be 4 évesen , hanem mert megvan az "előélete". És biztos vagyok benne hogy ha nem oda kerül első körben akkor mindezek nem jelentek volna meg.
Valóban nem ismerik mások a történetet de épp ezért nem kell úgy csinálni mintha én dramatizálnám túl, 100 ból 98 szülő ezt tette volna amit én is. (megbeszélni az óvónőkkel vezetőhöz fordulni, majd továbblépni ha látom hogy semmi se változik).
De nem ez volt a kérdés továbbra sem.
És a kérdésre visszatérve én nem azt vártam hogy majd velem "szidják" (HA szidtam volna, de nem tettem) kórusban a kollégákat (mundér becsülete) hanem csak egyetlen mondatot vártam volna hogy náluk ilyesmi nem fordul elő és kész vagy hogy ne aggódjon anyuka mindent megteszünk hogy itt jó élményekkel gazdagodjon a gyerek.Ennyi, szerintem ez nem egy hatalmas kérés. Mert én egy aggódó anya vagyok ők meg a pedagógusok akikkel kölcsönösen bíznunk kéne egymásban. És ha 100% kétségbe vonják amit mondok az nem biztos hogy jó alap.
válasza:Ez az hogy ezek után nem reménykedem a jobban...:( elkeseredtem eléggé megmondom őszintén. A válaszuk az volt hogy vannak gyerekek akik hónapokig sírnak ez nem az óvónő hibája (fél évig minden áldott nap? valamint egy szóval se mondtam hogy MINDEN ÓVÓNŐ ezt váltaná ki a gyerekemből) és nekik sincs idejük beszélgetni az anyukákkal és hogy biztosan én érzékeltettem a gyerekkel hogy az óvoda egy rossz hely mindezt a gyerek előtt mondták (persze hülye vagyok és rosszat akarok neki is meg saját magamnak is mert nekem jó érzés mindennap sírva otthagyni..??). De egyszerűen ezt nem értik meg hogy NEM arra vágyik egy anya hogy minden áldott nap csevegjen órákat a saját nagyszerű gyerekéről (mert értem én hogy minden szülőnek a sajátja a legfontosabb) de hogy van az hogy más óvónők legalább heti 1-2 szer odavetnek egy mondatot hogy jókedvű volt, ezzel azzal játszott vagy jókat evett vagy bármi emberi dolog amiből látom hogy NÉHA az én gyerekemre is figyeltek mondjuk úgy 2 percet személyreszabottan.(mert ezt is értem hogy 20 gyerek mellett nem tudnak az enyémre fgyelni max. napi néhány percet).
Tudom hogy vannak ilyen óvónők, mert láttam/tapasztaltam ilyet is a legnagyobb gyerekem óvónőjeivel, bár tényleg kezdem azt hinni ők valami ufók voltak -(meg nemrég ismerőssel is mentünk együtt a gyerekéért -nem a mi ovinkban hanem egy másikba- és láttam hogy máshol hogy megy).
De kezdem tényleg azt hinni hogy én várok túl sokat. Egyszerűen az óvodába csak leadom majd kiveszem a gyereket mintha mi se történt volna, mintha egy gép lenne, ami a kettő közt történik az meg kit érdekel...:(
De ez már más téma. Köszi a válaszokat. Sziasztok.
válasza:Sajnálom, hogy ez történt az előző oviban. Biztos megviselt benneteket.
Lehet, hogy tényleg nem kellett volna még ezt részletezve elmondani, idő kell, hogy megismerjenek téged és a gyermeked.
Elmondod, mit és hogyan reagáltak az óvó nénik?
válasza:Furcsállom, az egész helyzet kezelését, mind az óvónők részéről, mind a dadus észéről, és a válaszolók részéről is.
Szerintem ez komoly gond, és komolytalanul fogják fel.
Beíratnám ebbe az oviba, és ha nem javulnak a dolgok, keresnék egy harmadikat. Keresnék egy 3-ik óvodát, és ott egyszerűen elmondanám, hogy az előző környezet nem volt túl megértő, és ezért ismét bepisil, amire szüksége van, az egy kis odafigyelés, és szeretet, az óvónők részléről.
Az meg hogy nem érnek rá beszélgetni, kit érdekel, úgy is elkapod őket délutánonként, és elszámoltatod őket, nem kell félni!
Anyám így tett, igaz általános suliban.
Egyébként elvinném a kisgyereket, egy gyermek pszichológushoz, és nem azért mert hülye, hanem mert lehet hogy tudna neked adni tanácsokat, ott viszont elmondhatod az egész problémát töviről hegyire!!!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!