Ilyen esetben hol lehet a probléma, és hogyan tudnék segíteni ezen?
A kislányom nagycsoportos ovis,idén váltottunk,az első két évben egy másik oviba járt.
A tavalyi évben lett egy btmn státuszunk,tényleg sokszor nehéz eset és gyakran jön egy kis hiszti is ha nem tud valamit megoldani egyedül,de az előző oviban nem volt ezzel gond,mindent elmagyarazott neki az óvónő,segítette és helyettem is igyekezett terelgetni, segíteni neki beilleszkedni a csoportba.
Itt az új oviban a 2. Nap az udvaron találtam a lányom,a három ovoneni háttal mindenkinek beszélgettek.
Kérdeztem,hogy hol van a gyerek és mutatták,majd hozzátették, hogy valamiért sír,de a többiek aranyosak voltak,probaltak neki segíteni, de nem hagyja.(csak akkor nem hagyja,amikor már teljesen hagyták,hogy belemerüljön a sirasba)
Mikor odamentem láttam,hogy vér vörös a feje,ez legalább 1 órás hisztis kínlódás utáni arc,vérző lábbal állt, mert nem adtak rá zoknit(néha ebben segíteni kell neki,mert nincs türelme hozzà)
És senki nem játszott vele,nem próbálták meg segíteni ebben őt.
Az óvoda alapító okiratban benne van,hogy még SNI-s gyerekeket is fogadnak...akkor őket hogy kezelnék ha az én lányomat külön egyedül sem tudják vagy nem akarják?
Az a gond,hogy látom,hogy az óvónénin,hogy nincs meg az összhang a lányommal,egyszerűen nem foglalkozik vele.
Ez így rendben van,hogy nem segítik azokat akiknek kellene? Tudom hogy sokan vannak,de akkor miért fogadnak így gyerekeket ilyen státusszal ha csak a teljesen problémamentes gyerekeket szeretik?
Mit tudnék most tenni,hogy megkonnyitsem mindenki dolgát?
Ha ti voltatok ilyen helyzetben meg tudtatok beszélni vagy ovoda váltás volt a vége?
Már azon is gondolkoztam,hogy bent maradok vele,ha engedik és segítek neki én beilleszkedni.
Nyilván tudnia kell önállóan ezt megtenni,de ez csak a 2.napja és már így viszonyulnak az egészhez...
Nem tudom hol tudnék javítani, a lányommal is próbáltam beszélgetni erről, de a kikérdezés és a látottak alapján nem csak itt van probléma, hanem ott bent velük is...
Ha tudtok esetleg megköszönnék pár jótanácsot vagy külső szemmel leirt nézőpontot az esetről ,mert én már nem tudom hova tenni.
Beszélnék az óvónőkkel, ha ez eredménytelen akkor az óvoda vezetővel.
Bent nem is maradhatsz, és nem is jó egy ekkora gyereknek.
Van más ovi lehetőség ha teljesen elzárkózk a megoldás keresésétől az intézmény?
Jár a Szakszolgálat szerint pedasszisztens a gyermeked mellé? Van az oviban?
Mindenképpen beszélni kellene az óvónőivel.
Ha nem együttműködőek,akkor az óvodavezetővel.
De én először nem támadnék. Rákérdeznék,hogy szerintük minden rendben van-e vele,és mit segíthetek.
A zokni-probléma miatt külön szólnék,hogy segítsenek neki. Valamint olyan zoknit vennék,ami nem szoros,hogy egyedül is tudjon próbalkozni.
Látom rajtuk,hogy egyáltalán nem érzik magukat hibásnak,teljesen ridegen kezelik a kislányom.
Mi ezt nem szoktuk meg,mert láttam,hogy milyen szeretettel és mennyi tanáccsal halmozták el a másik oviban,ahol ugyanennyien voltak ,sőt a csoportjukban többen is voltak hasonló vagy egyéb státusszal.
Nem tudtam,hogy kaphatunk ilyen lehetőséget,ahol voltunk ott volt egy ovodapedagogus,egy pedagógiai asszisztens és egy dadus.
Itt is úgy van ha jól láttam,hogy hárman vannak,de egyik sem tesz felé semmilyen lépést ahogy eddig tapasztalom.
Ma kérdeztem,hogy minden rendben volt-e és azt mondták,hogy igen,aztán jött a fekete leves mikor nem segítettek neki,pedig kérte,mikor oltoztek..ott bukott ki teljesen.
Semmiképp nem szeretnék támadni,emberek vagyunk és hibázunk, mondom ő sem egy könnyen kezelhető gyerek,de azért tudom jól,hogy bárhol van,ha beszélnek vele normálisan,hogy mit miért és hogyan kéne csinálni akkor ő nagyon igyekszik... ez a hiszti akkor jön amikor abszolút semmibe van véve és nem tudja elérni amit szeretett volna. (Jelen esetben a zokni és cipő felvétel ugye)
Meg az,hogy félt odamenni a sok gyerek közé a homokozóba és nem mentek volna oda vele,hogy kicsi löketet adjanak neki,ezt ők is mondták..
Hogy be akart menni,de nem ment ,mert félt, és megvonták a vállukat.
Köpni nyelni nem tudtam.
Holnap igyekszem velük beszélni,dehat ha a gyerek kérésére nem reagálnak akkor szerintem az enyémre sem fognak.
Kicsit olyan ,mintha nem igazán akarnák ezt az egészet vele és így akarnák onnan valahogy kipattintani.
Éreztetik vele,hogy nem örülnek neki és ez teljesen rá van írva az arcukra is sajnos..
Ez egy nagyon szomorú és bosszantó helyzet.
Sajnos a gyakorlati tapasztalatom az hogy ha ennyire nem segítik a gyereket az valóban direkt van, és jól érzed hogy arra pályáznak h vidd el máshova.
Te pedig ha így folytatják nyilván viszed is ha van rá lehetőséged. Mert neked a gyereked jólléte az első.
Gondolom a beszélgetés is kimerül majd abból h bólogatnak elmondják h ezt már tudnia kellene és ennyi.
A vezető ha jófej, akkor őket behívja egy beszélgetésre (ami többnyire eredménytelen) majd a kövi panasznál felajánl neked egy másik csoportot (ha van)
De kb ennyi.😩
Sajnálom
Amikor mondtam,hogy vérzik a lába és azért nem tud menni,akkor elkezdtek ködösíteni,hogy ja de hát nem is volt rajta zokni...mondtam,hogy csak úgy adok rá cipőt. Akkor csend lett és az egyik hölgy elkezdte neki mondani,hogy nem lehet az annyira fajdalmas,hogy ennyire sírjon miatta.
Hat nem tudom..nagyon sokat sétálok kutyával, volt rá példa, hogy szétcseszte a lábam a cipő és potyogtak a könnyeim hazáig..
Egyszerűen csak fogom a fejem mikor írom ezeket a sorokat is,mert nekem ez nagyon durva,hogy nincs bennük semmilyen empátia..
Emiatt adtam a gyerekemet szegregált oviba, mikor a Pedagógiai szakszolgálat szerint integrálható. Nem minden integráló oviban van szakképzett ember az SNI-s gyerekekre, csak hagyják a sarokban elveszni a 30 gyerek között, ráadásul a fejlesztés sincs mindenhol megoldva.
Hiába beszélsz a vezetővel, ha ilyen a hozzáállás, azon a panaszkodás nem fog segíteni. Ez nem a ti ovitok.
Nagyon köszönöm,hogy megosztottátok velem a meglátásaitokat. Az óvoda váltás mellett döntöttünk,valószínűleg már csak holnap megy amíg felhívom a másik ovit és reménykedünk, hogy lesz hely is számára.
Annyira romboló ez a közeg,hogy szívem szerint már holnap sem vinném,de amíg nem tudunk biztosat addig nem merem bemondani,hogy köszönjük szépen, elég volt.
Látletetet tenyleg felesleges venni,nem akarok oltári felfordulást ebből,meg nem is vennének komolyan ,de az biztos,hogy meg fogom mondani a magamét ha már biztos helyünk van a másik oviban.
Reggel majd igyekszem az orrukra kötni, hogy legalább segítsenek már neki ha kéri és ebéd után hozom is haza szegénykémet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!